Augusztus 13-án az 5. hadsereg két hadteste még mindig nem volt abban a helyzetben, hogy komolyan hozzáláthatott volna a Ljesnica–Loznicától keletre fekvő magaslatok ellen tervezett egységes támadáshoz. Kivált a VIII. hadtest nagyon távol állott attól, hogy már 13-án hajnalban nekimenjen a szerb állásoknak, ahogyan azt Giesl báró lovassági tábornok 12-én déltájban még oly szépen kicirkalmazta magának. Valóban úgy festett a dolog, hogy e hadtest két hadosztályának 13-ára hajló éjjel előbb libasorban az Amajlijánál vert két hadihídon át kellett kelnie, mely hidak közül az egyik csak késő éjjelre készülhetett el. Ennek tulajdonítható, hogy reggel 6 h 30-kor a 21. landwehr-hadosztály zöme és a tüzérség nagy része még mindig nem fejezte volt be partváltását, pedig a XIII. hadtest már hajnal óta türelmetlenül támadásra készen várta a VIII. hadtest kilátásba helyezett «mielőbbi beavatkozását».

Az 5. hadseregparancsnokságnál szintén nem voltak tájékoztatva a VIII. hadtest körletében felmerült nehézségekről s ezért a hadseregparancsnokság d. e. 10 h 30’-kor kiadott intézkedésével következőleg szabályozta a két hadtest összműködését: A VIII. hadtest mindenekelőtt elfoglalja a Ljesnicától délkeletre fekvő magaslatokat, azután kivált Grn. Dobric ellen irányítandó tüzérségi tűzzel támogatja a XIII. hadtestnek ezután megindítandó támadását, mely hadtestnek balszárnya az utóbb említett helység felé lesz irányítva. A Letowsky-dandár parancsot kapott, hogy 13-ika folyamán Sabacot érje el.

Ámde a XIII. hadtest e parancs vétele után is egész napon át hiába várta ugrásra készen a prágai hadtest harcbaszállását: a ljesnicai magaslatokon úgy mint eddig, ezután is minden csendes maradt. A VIII. hadtest ugyanis a felette fedett, semmi áttekintést nem nyujtó, komitácsi bandákkal megspékelt terepen csak igen lassan és óvatosan jutott előre, miközben a csapatok a rekkenő hőség és nagyarányú vízhiány folytán nagyon hamar kimerültek. Végre délután 2 h tájban a támadáshoz való csoportosítás befejezést nyervén, az előnyomulás kezdetét vehette, de a 9. hadosztály Ljesnica északi szegélyénél, a 21. landwehr-hadosztály pedig Novoselonál nem juthatott tovább előre, holott a hadtestparancsnokság eredeti intézkedése szerint e napon a 9. hadosztálynak a Vidojevica-magaslatot, a 21. landwehr-hadosztálynak pedig az ezen magaslat és az 527. trigonometrikus pont közötti nyerget kellett volna elérnie.

A balszárnyhadtestnek e nagyfokú visszamaradása okozta, hogy a XIII. hadtest a hadseregparancsnokság rendelete értelmében augusztus 13-án is egész napon át tétlenségre volt kárhoztatva.

A 42. honvéd gyaloghadosztály az említett nap folyamán előcsapatjait Culine környékére tolta előre, a hadosztály zöme ellenben még mindig a Drinjaca beömlésétől egészen Zvornik tájékáig terült el.

A 2. hadseregnek küszöbön álló elszállítására való tekintettel az 5. hadseregparancsnokságnak aggályai támadtak a további hadműveletek folyamán délkeleti irányban előnyomuló hadsereg északi szárnyának nagymérvű veszélyeztetése miatt, miért is megkereste a 2. hadseregparancsnokságot, hogy a hadseregfőparancsnokság által Mitrovicára és Klenakra irányított menetalakulásokat, amelyekről már előbb megemlékeztünk, Sabacra irányítsa. Ugyanide volt báró Lütgendorf altábornagy által a 14. dandár egy ezrede két ágyus üteggel irányítandó, mely különítmény a Dáni-csoportot volt hivatva felváltani. A Péterváradra irányított 1. népfölkelő gyalogezredet az 5. hadseregparancsnokság szintén a Száva mellé irányíttatta előre.

A 2. hadseregparancsnokság teljes mértékben csatlakozott Frank gyalogsági tábornok felfogásához s ezért még túl is tett a fenti kérelmen, amennyiben a sabaci csoportot báró Lütgendorf altábornagy parancsnoksága alatt alakította meg, habár utóbbi a hadseregfőparancsnokság augusztus 13-iki rendelkezése szerint arra volt hivatva, hogy a 2. hadsereg elvonulása után «a szerémségi és bánsági csoportparancsnokság»-ot vegye át. Az új sabaci csoportparancsnoknak a 2. hadseregparancsnokság Dáni Balázs tábornoknak immár öt zászlóaljból, egy ütegből és egy szapőrszázadból álló különítményét is alárendelte. Ezekkel az erőkkel «Sabacot minden körülmények között tartani» kellett. Azonkívül a 31. hadosztály, amelynek a 29. hadosztály 92. ezrede is alárendeltetett, parancsot kapott, hogy összes rendelkezésre álló erejét akként tartsa készen, hogy a sabaci csoportnak visszavonulása feltétlenül megakadályoztassék. Mindazonáltal további erőknek a Száván túlra való irányítását a 2. hadseregparancsnokság magának tartotta fenn és a IV. hadtestparancsnokságnak határozottan megtiltotta, hogy a Dáni-csoporton kívül más csapatokat a Száva déli partjára elindítson. A szerb Mitrovicánál levő zászlóalj továbbra is ottmaradt, a IX. hadtest pedig egyidejűleg parancsot kapott, hogy a 14-én bevaggonirozás céljából Vukovár–Vinkovcéra elvonuló 10. lovashadosztály felváltása iránt intézkedjék. Végül a VIII. hadtest zöme Pancsova–Dolova–Ferenchalom (Franzfeld) körletében egyesíttetett és a pancsova–orsovai Duna-szakasz védelmére Lauingen tábornok parancsnoksága alatt egy kilenc zászlóaljból, a 4. népfölkelő ezredből és négy ütegből álló csoport alakíttatott.

Arra a hírre, hogy a szerbek augusztus 14-ére virradó éjjel Orsovánál a Dunán átkelni szándékoznak, Hess altábornagy, a temesvári katonai parancsnok, Lugosról még két pót- és egy népf. zászlóaljat küldött vasuton Orsovára, ahol estefelé tényleg keletkezett egy kis csete-paté, de nagyobbarányú ellenséges átkelésről nem volt szó.