Ezek csak ebben az időszakban nyertek teljesen kielégítő és állandó szervezetet. A tagozás hadmérnök-csapatokra, aknászokra, utászokra és hidászokra történt, melyekhez utóbb vasút- és távirda-csapatok s végül léghajós osztagok is járultak. Az alakulás különféleképpen, önálló századokba vagy zászlóaljakba, gyakran ezredekbe és dandárokba is történt.

A technikai vívmányok közül különösen kiemelendő a Birago osztrák ezredes által 1841-ben feltalált tábori hídanyagszerkezet, amelyet lassanként majdnem minden államban rendszeresítettek. Továbbá a javított távíró-, telefon- és jelzőkészülék-felszerelés rendszeresítése; említésreméltó még a villamosság alkalmazása az aknaszolgálatban, továbbá robbantásoknál; azonkívül hordható tábori vasútak, léggömbök stb. rendszeresítése.

A műszaki csapatokat szálfegyverekkel szerelték fel, melyeknek gyakran szerszámok gyanánt való alkalmazását is előírták. Azonkívül lőfegyverekkel (pisztoly, forgópisztoly, rövid gyalogsági fegyver) is ellátták őket.