Az időszak kezdetén a legtöbb állam serege összeírás útján keletkezett; elvétve előfordult még a toborzás rendszere, továbbá az általános védkötelezettség, utóbbi úgy a milic-hadsereg, mint a keretrendszer formájában. A sereg zömét szolgáltató e védrendszerek mellett egyes államokban a haderő egyes részeinek kiegészítésére szolgáltak még a katonai telepek (depók) és a háború kitörése alkalmával felállított szabad csapatok.

Az összeírási rendszer lényegében abban állott, hogy az évente megállapított és sorshúzás útján kijelölt védkötelesek bizonyos számú évig – 18, 14 évig, sőt élethossziglan is – az álló hadseregben, azután esetleg több évig annak tartalékában, végül pedig a honvédségben (Landwehrben) voltak kötelesek szolgálni. A védkötelezettség emellett korántsem vonatkozott az összes védképesekre, amennyiben úgy egyes osztályok kivétettek alóla, valamint a helyettesítés, nemkülönben a pénzen való megváltás is meg volt engedve. Viszont előfordult egyes személyek önkéntes belépése is.

1866-ig, kivéve Poroszországot, mely már 1815-ben elfogadta az általános védkötelezettséget és Nagybritanniát, mely álló hadseregét toborzás úján egészítette ki, – a legtöbb nagyobb európai államban az összeírási rendszert tekintették a csapatok kiállításának legfőbb eszközéül, még pedig azon elvnek megfelelően, hogy mindenkinek, aki az állam részéről védelemben részesül, annak véderejében szolgálni is köteles s így 1866 óta majdnem egész Európában valamennyi védképes polgárnak általános és személyes védkötelezettségét fogadták el.

Az összeírás útján keletkezett seregek álló hivatásos seregek voltak, amennyiben az összeírt védköteleseket csakis oly számban hívták be, amennyi elegendő volt arra, hogy az álló hadsereg a megállapított létszámon fenntartassék. A seregnek aránylag csekély részét békében tartalék gyanánt szabadságolták. A seregben és annak tartalékában a megállapított szolgálati kötelezettség teljesítése után a védkötelezettség még nem szűnt meg, hanem bizonyos számú évig, további tartalék-, (esetleg honvédségi) kötelezettség formájában, még tovább tartott.

Az általános és személyes védkötelezettség alapján milic- és keret-seregek alakultak. Az első módozatnál, csekélyszámú tankeretektől eltekintve, tényleges szolgálatban levő csapatok nincsenek és a sereg, mint ilyen, csak háború esetén alakul meg. A keretsereg ellenben többé-kevésbbé erős és számos tényleges csapatrészek felett rendelkezik, hivatásszerűen kiképzett tiszti és altiszti karral, mely már a békében meglevő, évente kiegészítendő, erős keretet kiképezvén, alkalmassá teszi azt a szolgálatköteles személyeknek háború esetén való felvételére.

Az összeírás alapján alakult seregek, ép úgy, mint az általános védkötelezettségen alapuló seregek, még abban a tekintetben is népseregek voltak, hogy valamely állam védereje nagyban véve csak annak alattvalóiból alakult meg.

Az állam területét, a közigazgatás céljaihoz hasonlóan a seregkiállítás szempontjából is mindenütt kerületekre (toborzó kerületekre, kiegészítő kerületekre, pótkerületekre, kantonokra) osztották, melyeknek egyes megnevezett csapattestek, még pedig csak gyalogezredek számára kellett a kellő legénységet kiállítaniok, míg a többi fegyvernemek kiegészítése többnyire az egész állam területéről történt.