XXII/25. számú melléklet.

A Raguzában gyülekező és Trebinje megszállására rendelt 20. gyalog dandár szeptember 2.-án Drienot szállotta meg, melynek 150 főnyi török védőrségét Raguzába kísérték. Drienoból Nagy vezérőrnagy szeptember 7.-én reggel 4 órakor a 74. gyalogezreddel, 1 hegyi üteggel és 4 tábor löveggel elindulván, d. e. 9 óra tájban a Trebinjčica hídjánál lövésekkel fogadtatott. Ennek dacára az oszlop még a délelőtt folyamán Trebinje alá ért s a város megszállása után a körülötte fekvő őrházak elfoglalásához látott. Estig tartó csatározások után, mely alatt a 74. ezred 9 halottat és 18 sebesültet vesztett, a fölkelők az éj folyamán Bilek felé húzódtak vissza.

Trebinje megszállásának hírére báró Jovanovič altábornagy szeptember 11.-én a 2. és 3. hegyi dandárral Mostarból Domanovičon, Stoalcon, Dabaron, Fatnican, Planan és innen a nehezen járható Bjela Rudinan át Bilekre vonult, ahova szeptember 16.-án érkezett be, vagyis a majdnem 120 km-nyi utat 6 nap alatt tette meg, ami a nehéz körülményekre való tekintettel igen figyelemre méltó menetteljesítménynek mondható. Úgy Bileknek, mint 2 nappal később Metokianak megszállása akadálytalanul ment végbe. Eközben szeptember 15.-én Nagy vezérőrnagy 1 zászlóaljat útjavítási munkálatokra Goricára és Jasen felé kirendelvén, az Grančarevo felől jövő fölkelők által megtámadtatott s miután d. u. 1 óra tájban a munkálatok elkészültek, Trebinjébe vonult vissza. Az egyik század kissé hátrább maradván, azt a fölkelők szorongatni kezdték, sőt még Gorica lakosai által is, kik pedig kevéssel előbb még a legalázatosabb módon viselkedtek, tűzzel fogadtatott, úgy hogy annak 2 tisztje és 44 főnyi legénysége halva maradt, 41 embere pedig megsebesült. E ravasz és gonosz tettet megtorlandó, Nagy vezérőrnagy úgy Goricát, mint az a körül volt fölkelőket heves ágyú- és puskatűz alá vétette, minek folytán azok mintegy 300 embert vesztettek. Ez alkalommal a Szápáry-oszlop esetéhez hasonlóan újból kiderült, hogy ily megbízhatatlan, álnok népséggel szemben az ember nem lehet elég óvatos és hogy az elől hátrálni semmi körülmények között sem szabad, mert aki ezt teszi, az veszve van, mivel ellenségének meghátrálásán vérszemet kapva, az addig csendesen viselkedők is fegyvert ragadnak és a könnyű győzelem reményében még nagyobb elszántsággal és vadsággal rontanak rá a megfélemlítettnek hitt csapatokra.

Szeptember 18.-án a két dandárnak zömével Trebinje felé siető báró Jovanovič altábornagyot Jasen tájékán ugyan szintén tűzzel fogadták, de azért az még aznap Trebinjebe érve, a 20. dandárral egyesült.

Szeptember 20.-án az altábornagy mindhárom dandárral 3 oszlopban Grančarevon át a megerődített Klobuk felé indult el. Ezen és a következő napon Grančarevo tájékán kisebb csatározások folytak, melyek után a helység csapataink birtokába jutott.

Klobuk bevételére szeptember 24.-én d. e. 10 órakor Nagy vezérőrnagy parancsnoksága alatt a 74. ezred 2 zászlóalja, a 27. ezred 1 zászlóalja, a 3. császárvadász zászlóalj, a 7. tábori vadász zászlóalj és 2 hegyi üteg indult útnak. Három napi lövetés és meg-megújuló kisebb csatározás után a fölkelők által bevehetetlennek vélt erőd csapataink kezébe került, miután előtte való éjjel annak gyenge védőrsége észrevétlenül montenegroi területre húzódott vissza.

Szeptember 28-ika folyamán Nagy vezérőrnagy az erőd falait leromboltatta és 29.-én megkezdte visszavonulását Trebinje felé, ahová október 1.-én érkezett meg, Jovanovič altábornagy pedig október 16.-án vonult be ismét hadosztályával Mostarba.

Ezzel Hercegovina megszállása teljes befejezést nyert.