XXII/26. számú melléklet.

Augusztus 17.-én délután 4 órakor Tegetthoff altábornagy a visokoi ütközetről szóló harcjelentéssel egyidejűleg bejelentette a hadtest parancsnokságnak, hogy a csapatok kimerülésére és az élelmikészletek szükségessé vált kiegészítésére való tekintettel ma, 17.-én, már nem folytathatja előnyomulását, azonban 18.-án korán reggel indulni, és amennyire lehet, de legalább is Han Seminovacig előnyomulni szándékozik. Egy órával ennek a jelentésnek az elküldése után vette a hadosztályparancsnokság a hadtestparancsnokságnak augusztus 17.-én kelt következő intézkedését: „Felette fontos volna (Es wäre von höchster Bedeutung), ha a 6. hadosztály holnap, augusztus 18.-án reggel 9 órakor a Han Seminovacnál beérkezne, hogy a Sarajevoba való békés bevonulás esetén Vogoscán át előnyomulva, abban szintén részt vehessen, vagy szükségessé váló támadás esetén a várkastélyból északra fekvő Pasin-Brdo magaslatra feljutva, a főoszlopnak Sarajevot közvetlen veszélyeztetés által bevenni segítse. – Én Blažujból nyomulok előre, hogy a műúttól délre fekvő magaslatokat birtokba ejtve, a támadást ebből az irányból hajtsam végre. – Ágyúdörgés egyik vagy másik részről szolgáljon mindkettőnknek figyelmeztető jelül. – Részletes jelentést kérek a Visokonál történtekről és megjegyzem, hogy a hadosztálynak még korábbi beérkezése a Han Seminovacnál nagyon kivánatos volna, mert Blažujból való elindulásomat ehhez képest szabályoznám.”

Ámde a délután és az est folyamán kiderült, hogy a főoszlop csapatai alig érik el menetképességüket, miért is a hadtestparancsnokság az augusztus 18-ikára hajló éjjel 12 óra 12 perckor a következő parancsot küldte a 6. hadosztálynak: „A főoszlop ma későn érkezett be Blažujba. A csapatok nagy fáradtsága és a vonatok be nem érkezése, mi miatt az idejekorán való étkezés lehetetlenné vált, arra kényszerítik a hadtestparancsnokságot, hogy holnap, augusztus 18.-án, Blažujban pihenőt tartson. A Sarajevora való előnyomulás ennélfogva sajnos csak 19.-én történhet meg ... Mindazonáltal okvetlenül szükséges, hogy a hadosztály holnap, 18.-án, a Han Seminovacig előnyomuljon, hogy a támadást a főoszloppal egyidejűleg hajthassa végre. A 19-iki támadásra vonatkozó intézkedést a hadosztályparancsnokság idejekorán meg fogja kapni.”

Augusztus 18.-án reggel 4 órakor, a fenti intézkedés elküldése után kapta meg a hadtestparancsnokság a 6. hadosztályparancsnokság előző napi d. u. 4 órakor kelt jelentését, mire 9 óra 45 percnyi keltezéssel a következő újabb parancsot küldte a hadosztálynak: „A csapatok kimerülése és a vonatok későn történő beérkezése folytán a Sarajevo ellen intézendő támadás 19-ikére halasztatott. A főtámadó csoport Blažujból indul és Kotori–Lukovicán át a Debelo–Brdora vesz irányt, míg a tüntető oszlopnak a műúton előnyomulva, Svrakino Selo felé halogató harcot kell majd vívnia. A hadosztály számára szóló intézkedés később adatik ki, miért is az ma előnyomulását szüntesse be.”

Csakhogy ez a parancs már rég túl volt haladva,[1] mert Genuai herceg altábornagy a hadtestparancsnokság első intézkedése alapján augusztus 18-ikára a következő parancsot adta ki: „A hadtestparancsnokság rendelkezése folytán holnap, augusztus 18.-án a menetet Visoka-ról Sarajevora folytatjuk és hajnali 3 órakor indulunk. Menetrend: Elővéd: Lemaic ezredes-dandárnok parancsnoksága alatt: 27. vadász zászlóalj, az 52. gyal. ezr. 2. zászlóalja, a 7. tart. ezred ¹/₂ zászlóalja, 5. tart. utászszázad, 1 lovas szakasz, a 4/I. számú hegyi üteg, 2 jelzőállomás. Főcsapat Müller tábornok parancsnoksága alatt: 4 jelzőállomás, 9 vadász zászlóalj, az 52. gyal. ezr. 1¹/₂ zászlóalja, 3 hegyi üteg, a 38. gyal. ezred, ³/₄ huszár század, egészségügyi intézet, lőszertartalék, az összes csapatok ütközetvonata. – Az előfogatul használt ökröket az ütközetvonattól el kell vinni; azokat a Han Seminovac melletti nagy emelkedésen való áthaladás után Visokara vissza kell küldeni. Az összes többi vonatokat, az 1. számú málhásállat századot és valamennyi háti böröndöt Visokán vissza kell hagyni ... Ugyanitt visszamarad a vonat és a gyengélkedőház őrizetére az 52. gyal. ezred félzászlóalja, épígy az összes menetképtelenek. – A menet biztosítására vonatkozólag Lemaic ezredes külön utasítást kapott. – Az egészségügyi intézetből csak a legszükségesebb számú ápoló legénységnek szabad a gyengélkedőházban visszamaradnia.”

Reggel 7 óra 15 perckor a hadosztály elővédével Kamenjace-t, a főcsapattal pedig a Han Seminovacot érte el, honnan Tegetthoff altábornagy azt a jelentést küldte a hadtestparancsnokságnak, hogy 9 órakor a menetet Vogosca-n át Sarajevo felé folytatni fogja. Ez tényleg meg is történt és a hadosztály d. e. 10 óra tájban az elővéddel a Han Kobila Glava, a főcsapattal pedig Kamenjace–Vogosca környékét érte el. Itt a hadosztály biztosított megállásba ment át, mi célból a 9. vadász zászlóalj a Han Kobila Glavatól keletre fekvő magaslatra, az 52. gyalogezred II. zászlóalja a Hum tetőre, ugyanezen ezred 5. és 6. százada pedig a Polina-tól keletre fekvő magaslatra tolatott előre. Miután ezek az osztagok 11 óra felé kijelölt helyeiket elfoglalták, Tegetthoff altábornagy parancsot adott a 9. és 27. vadász zászlóaljnak a Pasin Brdo felé való további előnyomulásra, de ép amikor ez kezdetét vette volna, érkezett be a hadtestparancsnokság fentközölt intézkedése, amelynek értelmében, miután a Sarajevo elleni támadás másnapra, augusztus 19-ikére halasztatott el, be kellett szüntetni minden további előnyomulást. Erről küldte Blažujba: „Ép meg akartam szállni a Pasin–Brdot és a Han Kobila Glavatól keletre fekvő magaslatokat, amikor a ma reggel 9 óra 45 perckor kiadott parancs beérkezett. Ennek következtében a további előnyomulást beszüntettem és jelenleg az elővéddel a Hum tetőn, a Kobila Glava és Polina melletti magaslatokon, a hadosztály zömével pedig Vogoscanál táborba szállva állok. – Sarajevo látszólag egészen csendes; oda most kémeket küldök be. – Ha a hadtestparancsnokság megengedi, holnap, 19.-én hajnalhasadtakor megszállom a Pasin-Brdot.”[2]

A hadtest Blažujban pihenő főcsoportjánál ezalatt semmi különös dolog sem történt. Délután 2 órakor báró Philippovič táborszernagy báró Mecséry ezredes parancsnoksága alatt a 7. huszárezred 2 századát 2 löveggel Sarajevo felé rendelte előre, de ezek egy a várostól délnyugatra fekvő sáncból, a debelo-brdoi csillagsáncból tűzzel fogadtatván, eredmény nélkül tértek vissza a blažuji táborba.[3]

Az augusztus 19-ikére szóló hadtest-intézkedések szerint a Tegetthoff altábornagy parancsnoksága alatt álló baloszlopnak, melyhez Müller vezérőrnagy különítménye is csatlakozott, a Pasin Brdot kellett birtokába ejtenie és egyébként a körülményekhez képest cselekednie.[4] A főoszlopból a Kaiffel vezérőrnagy parancsnoksága alatt 4¹/₂ zászlóaljból, 1 hegyi ütegből, ¹/₂ lovas századból és ¹/₂ utász századból alakított I. oszlopnak 4 órakor reggel Blažujból elindulva, Lukavicara kellett menetelnie, hogy itt észak felé arcváltást végrehajtva, a további előnyomulás alkalmával az ellenség bal szárnyát megkerülje és a város ellen hasson. A 3 zászlóaljból, 2 nehéz ütegből, 1 lovas századból és ¹/₂ utász századból álló II. oszlopnak Villecz ezredes parancsnoksága alatt reggel 5 órakor Ilidzere kellett indulnia s itt egy órai pihenőt tartania, hogy ezáltal a Kaiffel-oszlop kellő térelőnyt nyerjen; ennek megtörténte után ennek az oszlopnak Svrakinoselon át a műút mentén kellett Sarajevo felé előnyomulnia; feladat: lekötő harc a tüzérség hathatós kihasználása mellett, azután előnyomulás a Kaiffel-oszlop térnyeréséhez képest. A 27. tartalék ezredből, 1 könnyű ütegből, ¹/₂ lovas századból és 1 hadmérnök századból álló III. oszlopnak reggel 7 órakor kellett elindulnia, hogy Ilidzén áthaladva, az I. és II. oszlop között az összeköttetést fentartsa. A rendelkezést ezen oszlop fölött a táborszernagy magának tartotta fenn.

Tegetthoff altábornagy a vett utasítás értelmében következőleg rendelkezett csapataival: Lemaič ezredes 4 zászlóaljjal, 1 hegyi üteggel és 1 távjelzőállomással augusztus 19.-én hajnal 2 óra 45 perckor Han Kobila Glava és Polina[5] között gyülekezik és 3 órakor Radovan át a Pasin Brdora nyomul előre. E magaslat legmagasabb kúpja felé azonban csak 1 századot küld a jobboldal biztosítása céljából, míg az oszlop többi részével tovább kelet felé kerül és a régi erődöt, vagyis az erődnek északi részét választja támadása tárgyául s egyúttal a Mokro felé vezető utat igyekszik hatalmába ejteni, hogy az ellenség visszavonulási vonalát elvágja. Müller vezérőrnagy oszlopa – 2¹/₂ zászlóalj, 3 hegyi üteg, 1 távjelzőállomás, 1 szakasz utász és 1 huszár század – reggel 4 órakor a Han Kobila Glava mögött összpontosul. Egy zászlóalj 1 távjelzőállomással a Hum magaslaton marad annak kézbentartására és a Miljačka völgyében előnyomuló főoszloppal való összeköttetés fenntartására.

A fölkelők tudomást szerezvén csapatjaink közellétéről, augusztus 19.-én hajnalhasadtakor szintén harcrakész állapotba helyezkedtek és pedig csoportonként megszállották a város északnyugati szegélye mentén fekvő házakat és kerteket, a régi erődöt és az előtte fekvő terepet, végül délnyugat felé a Debelo-Brdo magaslatot; rendelkezésre álló 5 lövegükből kettőt a régi erőd legészakibb bástyájában, egyet az új erődben, kettőt pedig a Debelo-Brdo nyugati nyulványán épült csillagsáncban helyeztek el.

Legelsőnek reggel fél 6 óra tájban a Lemaič-oszlop elővéde bukkant a Pasin-Brdoról előnyomulva, a régi erőd előterepén az ellenségre és sikerült is annak támadólagos előretörését megakadályoznia és ezt a fontos terepszakaszt megtartania, ami nem volt könnyű feladat, mert a főcsapatba beosztott (38.) Mollináry-ezred csak reggel 8 óra tájban érkezett az összeütközés szinhelyére. – A Mollináry-ezred beérkezése és harchoz fejlődése után Lemiač ezredes d. e. 9 óra tájban csoportját támadásra rendelte, mely elől az ellenség a régi erőd falai mögé húzódott vissza. A támadás folytatására tábori ütegek híjján a 3 m. magas falak által jól védett ellenséggel szemben egyelőre gondolni sem lehetett, miért is Lemaič ezredes csapatjai déli 12 óráig 400–500 lépésről fentartott halogató tűzharcra szorítkoztak.

Eközben Tegetthoff altábornagy a Müller-oszloppal reggel 4 órakor a Han Kobila Glavanál megérkezve, ¹/₂ zászlóaljat 1 hegyi üteggel a Lemaič-oszloppal való összeköttetés fentartására a Pasin-Brdo nyugati lejtjére, a 27. vadász zászlóaljat 1 hegyi üteggel pedig a Kosarsko Brdo magaslatra rendelte előre s végül 1 zászlóalj 1 üteggel parancsot kapott, hogy mindenekelőtt a Hum magaslatra vonuljon. – Ez a harccsoportosítás reggel 7 óráig felvétetvén, a Müller-csoport d. e. 9 óráig az előterepről a Koseva patak balpartján fekvő magaslatokra visszaszorított ellenséggel szemben szintén álló tűzharc vívására szorítkozott.

Ezalatt Villecz ezredes oszlopával háromnegyed hétkor Ilidzére érve, arra a hírre, hogy a svrakinoseloi magaslatokon ellenség nincsen s azonkívül a Müller-csoport harcáról is értesülvén, elhatározta, hogy az elrendelt egy órai pihenőt nem tartja meg, hanem azonnal folytatja előnyomulását oszlopa zömével a Miljačkatól délre fekvő magaslatokon át, egy kisebb résszel az országút mentén, a város délnyugati szegélye felé; a nehéz ütegek egyidejűleg parancsot kaptak, hogy a Svrakinoselotól keletre fekvő hegyháton, illetve a Gorica magaslaton felvonulva, a csillagsáncban, illetve a régi erődben felvonult ellenséges tüzérséget elhallgattassák. Ezek az ütegek d. e. 10 óráig el is foglalták a számukra kijelölt tüzelő állást.

Nemsokára ezután Tegetthoff altábornagy Müller vezérőrnagynak parancsot adott, hogy csoportjával a város északnyugati és nyugati szegélye ellen döntő támadást hajtson végre.

Eközben d. e. 10 óra tájban a Kaiffel-oszlop is a harc színhelyére érkezvén, támadásra indult a Debelo-Brdon állást foglalt ellenség ellen, úgy hogy az csakhamar a városba volt kénytelen visszahúzódni.

Kevéssel 11 óra után a város ellen 3 oldalról majdnem egyidejűleg támadásra indult csapatjainknak sikerült is abba behatolniok s bár a fölkelők, akiknek oldalán még asszonyok is harcoltak,[6] kétségbeesetten védekeztek, d. u. 1 óra tájban a szilaj utcai harcoknak is végük szakadt és Bosznia fővárosa immár szintén megadta magát.

A jó példán felbuzdulva, s miután a nehéz tüzérség a régi erődben volt 2 ellenséges löveget elhallgattatta, Lemaič ezredes déltájban szintén támadást rendelt az erődök ellen, amelyeket nem is nagy erőfeszítés árán csakhamar szintén sikerült birtokába ejtenie.[7]

D. u. 2 óra 30 perckor a harc teljesen elnémult és 5 órakor báró Philippovič táborszernagy harsány zeneszó és a keresztény lakosság örömrivalgása között vonult be rendezett csapatjaink élén Sarajevoba.

A 6000–7000 főnyi fölkelők számos halott és sebesült visszahagyása mellett leginkább Gorazda és Rogatica irányában oszlottak széjjel. A birtokbavett fővárosban 30 ágyú, 500 puska és nagymennyiségű lőszer került a győzők kezébe.

A támadásban részt vett mindegy 13.000 főnyi csapatjaink halottakban 2 tisztet és 55 főnyi legénységet, sebesültekben pedig 10 tisztet és 306 embert vesztettek. Megemlítendő, hogy az elesetteknek több mint fele (31), a sebesülteknek pedig csaknem kétharmada (216) a szegedi 46., a ceglédi 38. és a pécsi 52. gyalogezredre esik.

[1] Helyesen jegyzi meg Báró Holtz id. m. 151. oldalán: „Wo war die VI. Truppendivision bereits am 18. August um 9 Uhr 45 Minuten vorm., als dieser Befehl von Stapel ging! Diese war um diese Zeit schon am Vormarsche auf Sarajevo und höchstens 5 km von derStadt entfernt.”

[2] A további előnyomulást betiltó hadseregparancsnoksági parancs a 6. hadosztályt igen kellemetlenül érintette. Erre, valamint az ennek körében uralkodó benyomásra, felfogásra és hangulatra nézve báró Holtz id. m. 154. oldalán a következőket olvassuk: „Wir trennten uns (mit der 5. und 6. Kompagnie des Inft. Rgts. 52.) bei der Kobila Glava von der Vorhut und erstiegen auf einem Saumpfade die Höhe zwischen Tolina und Polina. Unsere Vorpatrouille blieb auf einmal stehen und brach in ein lautes Hurra! aus, dessen Bedeutung uns erst klar wurde, als auch wir diesen Punkt erreichten. Es bot sich uns ein Anblick dar, der jedem von uns unvergesslich bleiben wird. Zu unseren Füssen lag Sarajevo – die Hauptstadt des Gegners! Still und friedlich lag sie da – zwischen den hohen Bergen und seinen grünen Gärten – ein wunderwoller Anblick! Aus der Häusermasse ragten einige auffallend hohe Gebäude und eine Unzahl grosser und kleiner Minarets empor, und an dem unserer Stellung gegenüber liegenden Ende der Stadt konnte man das Kastell mit der im Sonnenschein weithin leuchtenden „gelben Bastion” deutlich unterscheiden. Der nördlich der Stadt gelegene, diese überhöhende Pasin-Brdo lag unter uns, nichts rührte sich auf ihm. – Südlich derselben der mächtige Debelo-Brdo, an dessen Nordhang sich ein ganzer Stadtteil von Sarajevo hinaufzieht. Auf dem Humberge sahen wir mit Hilfe unserer Binocles unser 3. Bataillon herumwimmeln, und südlich von diesem Berge trafen unsere Blicke das breite grüne Tal der Miljačka mit seinen grossen Landhäusern und Gärten, Sommerresidenzen einiger angesehener und einflussreicher Begs. Am Westausgange der Stadt jenseits der Miljačka, an einem ist Tal vorspringenden Punkte des Debelo-Brdo, konnten wir eine ziemlich bedeutende Verschanzung konstatieren, die Sternschanze – wie wir später erfuhren ... Über all'dem lag heilige Ruhe und tiefer Friede, kein Mensch in Sarajevo ahnte unsere Anwesenheit ... Wir stellten nun Vorposten auf un schickten zahlreiche Patrouillen nach allen Richtungen aus, nirgends stiessen diese auf Insurgenten, all' unser Spähen durch unsere Gläser war resultatlos, wir überblickten ja das ganze Vorterrain, nichts rührte sich. „Warum gehen wir nicht vor,” fragten wir uns, fragte uns die Mannschaft, „die Kerle scheinen keine Ahnung zu haben, dass wir schon hier sind, man könnte jetzt das ganze Nest vielleicht ohne einen Schuss wegnehmen.” – Es wär'zu schön gewesen! – ... „Um 2 Uhr nachmittags erschien Hafiz Pascha, dermalen Gouverneur von Bosnien a. D., im Divisionstabsquartier in Vogosča. Er hatte sich angeblich der Volkswut durch Flucht eintziehen müssen und verkündete hartnäckigen Widerstand, übrigens herrsche in der Stadt vollständige Anarchie. Er wurde ins Hauptquartier geschickt.”

[3] Az osztrák vezérkari mű erről a 420. oldalon ezeket írja: „Von Blažuj rückte um 2 Uhr ein Recognoscirungs-Detachement ... unter Commando des Obersten Freiherr v. Mecséry gegen Sarajevo vor. Die Bewegung des Gros fand beiderseits der Strasse ... statt; die Vorpatrulle unter Commando des Lieutenants v. Tallián drang bis zu dem Spital am westlichen Umfange der Stadt vor. Nach einigen gegen 6¹/₂ Uhr gegenseitig gewechselten Kanonenschlüsseg zog sich das Detachement gegen Blažuj zurück, wo es um 7¹/₂ Uhr Abends das Biwak wieder bezog.”

[4] Az osztrák vezérkari mű a 424. oldalon erre nézve a következőket írja: „Die die Haupt-Colonne bei Blažuj allein betreffende Disposition wurde FML. v. Tegetthoff vollinhaltlich mit dem Bemerken mitgeteilt, dass für das Verhalten Commando befindet sich durch Aufstellung der VI. Division jedoch in der Lage, den eventuellen (?!) Kampf zu beobachten und die Entscheidung herbeizuführen. Es versteht sich, dass das Aufsuchen der Verbindung nicht notwendig (?!) und nur, wenn zulässig, Meldungen einzuschicken sind. Vielleicht kann durch die Signal-Abteilung nördlich Sarajevo mit der Colonne General-Major Kaiffel das Einvernehmen gepflogen werden, was jedenfalls zu versuchen ist.”

[5] A részletes térképen „Poljine”.

[6] Báró Holtz id. m. 182.: „Haus um Haus musste erstürmt werden; selbst Weiber beteiligten sich mit fanatischer Wut am Kampfe und drangen mit Handschar und Pistolen auf die Unsrigen ein, – Pardon wurde keiner verlangt und keiner gegeben, was eine Waffe trug, wurde rücksichtslos niedergemacht.”

[7] Báró Holtz id. m. 185.: „Es war etwa ¹/₂1 Uhr mittags – gewiss nicht später, eher früher – als unserer tapferer Brigadier (Oberst Lemaič), die Fahne des Regiments Mollináry Nr. 38. unter einem begeistert aufgenommenen und erwiderten Hoch auf Seine Majestät, auf der Nordbastion des alten Kastells aufpflanzte. Die Fahne von Mollináry war die erste, welche auf den Zinnen der eroberten Haupstadt flatterte. Das Generalstabswerk nennt die Fahne von 46. Das ist unrichtig, diese wurde erst um 2 Uhr auf dem neuen Kastell aufgepflanzt.”