A hadtest parancsnokság által megint napokra előre kiadott intézkedés szerint[1] a Tegetthoff-oszlopnak augusztus 16.-án Kakanjnál pihenőt kellett volna tartania. De miután vett hírek szerint a fölkelők Visokonál szívós ellenállásra készültek, Tegetthoff altábornagy az említett napon a pihenő megtartása helyett a menet folytatását határozta el, hogy mielőbb a kolotiči szoros birtokába jusson. Ehhez képest a hadosztály zöme az országúton, az 52. gyalogezred I. zászlóalja mint baloldalvéd, Dreger ezredes pedig a 38. gyalogezred 2 zászlóaljával és 1 hegyi üteggel mint jobboldaloszlop volt előnyomulandó, utóbbinak egyúttal feladatává tétetvén, hogy a hadtest főoszlopának esetleg Han Bjelovacnál kifejlődő ütközetben egyidejűleg támogatólag közbelépjen.

A délelőtt 10 óra tájban Kolotičhoz ért Tegetthoff-csoport főoszlopát ellenséges puskatűz fogadta, de mihelyt csapatjaink a harchoz felfejlődtek, az ellenség, tüzérségi tűzünk által követve, megkezdte visszavonulását Visoko felé. Ugyanekkor Dreger ezredes jobboldali csoportja egy 400 főnyi török zászlóaljjal vette fel a harcot, melyet erélyes összetűzés után szintén visszavonulásra kényszerített, minek megtörténte után nevezett ezredes d. u. 4 óra tájban helyreállította az összeköttetést a XIII. hadtest főoszlopával, melynek időközben Han Bjelalovacnál, mint tudjuk, szintén sikerült az ellenséget visszavernie.

Csapataink e napi veszteségei nem voltak valami nagyok. A XIII. hadtest főoszlopa Bjelalovacnál 22 sebesültet és 1 eltüntet, Dreger ezredes csoportja 3 halottat és 15 sebesültet, a Tegetthoff-csoport többi csapatjai közül csak a baloldalvédül kikülönített 52/I. zászlóalj vesztett 1 halottat, 2 sebesültet és 1 eltüntet.

[1] Lásd az 504. oldalon.