Báró Philippovič táborszernagy vitézi táborából augusztus 14.-én az általános helyzetről a következőket táviratozta Bécsbe: „Hafiz pasától és a sarajevoi küldöttségtől a következőket tudtam meg: 25 rendes redif-zászlóalj[1] s azonkívül néhány nizam-zászlóalj is a fölkelőkhöz csatlakozott. Arra a kérdésre, hogy a török kormány keze is benne van-e a dologban, az felelték: „igen.” E mellett szól az is, hogy Hafiz pasa július folyamán óriási mennyiségű lőszert és fegyvereket küldött a novibazári szandzsákból Boszniába, ahol azokat szétosztatta. Ama további kérdésre, hogy Sarajevo megvételével a fölkelés levertnek tekinthető-e, az volt a válasz, hogy „nem”, mivel Konstantinápolyból minden irányban kiküldött hodzsák, a mohamedán lakosságot a legkitartóbb ellenállásra fanatizálják. – Hafiz pasa, akitől megkérdeztem, hogy vajjon a tartományban levő csapatok a fölkeléshez csatlakoztak-e, azt felelte, hogy „valószínűleg igen.” Ugyanezt válaszolta arra a kérdésre is, vajjon a tartományban levő lövegek a fölkelők kezében vannak-e? Ellenben arra a kérdésre, hogy a kormány pénztárai, amelyekben állítólag 4 1/2 millió piaszter van, szintén a fölkelők kezeibe kerültek-e már, azt felelte: „Sarajevoból történt elutazásomig nem.” – Ezek szerint a porta magatartása többé nem kétszínű, hanem tiszta és világos. – Kérem egy új hadosztálynak haladéktalan kiutalását, amelyet Brodból teljes egészében és közvetlenül Sarajevoba kellene irányítani, mivel a 36. hadosztálynak, mint az ország nyelvét beszélőnek, a hadtápvonalon kell maradnia. – Viteznél találkoztam Württemberg herceg altábornaggyal. Az ő körletében semmi különös sem adta elő magát. – Mint már jelentettem, a 20. hadosztály támogatására minden megtörtént, amit a jelenlegi viszonyok között tenni lehetett.”[2]

A busovacai táborból augusztus 15.-én a következőket táviratozta báró Philippovič Bécsbe: „Ép most, ha nem is hivatalosan, hanem biztos forrásból megtudtam, hogy Banjaluka az ellenség kezébe került, miből kifolyólag a szükséges intézkedéseket megtettem ... Sürgősen kérek tetemes erősbítéseket, még ha azok békeállományon volnának is.”

A Szápáry-oszloptól beérkezett kedvezőtlen hírek dacára báró Philippovič táborszernagy a további előnyomulást rendelte el még pedig a főoszloppal Busovacán, egy mellékoszloppal a régi sarajevoi országúton, Visokón át. A táborszernagy személyes vezénylete alatt álló főoszlophoz tartozott: a hadtest főhadiszállás; továbbá a 6. hadosztálytól a 3. hegyi dandár, mely állott a 7., 27. és 47. tartalék gyalogezredből, az 1. hegyi ütegből és a 2. hegyi dandártól átutalt 9. vadász zászlóaljból; a 20. hadosztálytól a 39. gyalog dandár, mely állott a 31. vadászzászlóaljból és a 6. tartalékezred 1. zászlóaljából; a 7. hadosztálytól az 1. hegyi dandár, mely állott a 46. gyalog ezredből, a 22. tartalék gyalog ezred félzászlóaljából és 1 hegyi ütegből; végül a hadtest tartalékokból a 7. huszár ezred 2 százada, az 5. dsidás ezred félszázada, a hadtest tüzérség 4 ütege, 1 utász és 1 hadmérnök század; összesen 12 1/2 zászlóalj, 2 század, 2 1/2 lovas század és 6 üteg 40 löveggel. – A Tegetthoff altábornagy parancsnoksága alá helyezett mellékoszlophoz nyert beosztást: a 6. hadosztálytól az 1. hegyi dandár, mely állott a 27. vadászzászlóaljból, az 52. gyalogezredből és 1 hegyi ütegből; továbbá a 38. gyalog ezredből és 1 hegyi ütegből álló 2. hegyi dandár; végül 1 tartalék hegyi üteg, a 7. huszárezred 1 százada, 1 utász század; összesen 7 zászlóalj, 1 század, 1 lovas század és 3 üteg 12 löveggel.

A kiadott intézkedések szerint a főoszlopnak augusztus 14.-én Vitezt, 15.-én Busovačat, 17.-én Kiseljakot, 18.-án Blažujt, 20.-án pedig Sarajevot kellett elérnie; 16.-án ugyanott pihenő, 17.-én Visoka, 18.-án Han Semilnovac, 19.-én pihenő, 20.-án Sarajevo. A zászlóalj lőszerkocsik helyett a bal oszlopnak 50 lőszer málhásállatot, a málháskocsik helyett pedig kétszer annyi országos járóművet kellett magával vinnie.

[1] Nizam = álló hadseregbeli, redif = honvéd, Musztafiz = népfölkelő, basi bozuk = önkéntes alakulások; zapité = csendőr.

[2] Vezérkari mű, 399–400.