Augusztus 11.-én Dubosnicat, 12.-én Gračanicat érte el a hátráló oszlop s miután Szápáry altábornagy arról értesült, hogy a fölkelők, csapatjaink hátrálásán vérszemet kapva, immár hátában is szervezkednek, azon célból, hogy legalább a főoszlop hadtápvonalát jobban fedezze, csapatjait egészen Dobojig vonta vissza, ahova augusztus 15-ike folyamán érkezett meg. A fölkelők vezére, a tazlidsai mufti, a gračcanicai utóvédütközet után 4–5000 főnyi erejének zömével egyelőre Gračanicánál maradt és csapatjaink nyomon követésére csak egy kisebb hadoszlopot rendelt ki Adem Ali parancsnoksága alatt.

Dobojánl Szápáry altábornagy az éppen kocsin beérkezett 16. és 78. gyalogezredbeli egy-egy zászlóaljat a Bosna-jobbparti magaslatok megszállására rendelte, míg az étlen-szomjan és fáradtan visszavonult csapatokat hátul a Bosna völgyében újból rendezni és restaurálni szándékozott. Ámde Adem Ali még 15.-én támadást intézett az előőrsökre menő csapatjaink ellen, augusztus 16.-án pedig maga a mufti is Doboj alá érkezett néhány löveggel ellátott zömével és másnap előbb csapatjaink jobb szárnya, majd közepe ellen intézett meg-megújuló támadásokat, s miután itt sem tudott keresztültörni, a délután folyamán az északi szárnyon próbált szerencsét. Derék csapatjainknak csak az utolsó embernek harcba állítása és hallatlan erőfeszítés árán sikerült az állás birtokában megmaradniok. Veszteségük e napon halottakban 4 tisztet és 30 főnyi legénységet, sebesültekben 6 tisztet és 216 főnyi legénységet tett ki, tehát elég érzékenynek mondható.

Augusztus 17. és 18-ika elég nyugodtan telt el; e napokon már újabb erősbítések is érkeztek, így többek között a 29. ezred; 19.-én azonban nagy üggyel-bajjal sikerült néhány löveget az állást képező magaslatokra felvonszolni, de csak úgy, hogy nagy számú legénység segédkezésén kívül minden löveg és mozdony elé 10 lovat és 5 pár ökröt fogtak; az első négy löveg, még mielőtt az állásba ért volna, annyira megrongálódott, hogy újból vissza kellett őket cipelni kijavítás végett.

Augusztus 23., 26. és 30.-án a fölkelők megújították támadásaikat, de csapatjaink hősies védekezése és kitartása folytán megint csak eredménytelenül. Hogy a fölkelők itt ily nagy erőfeszítéseket tettek, ez egyrészt abban leli magyarázatát, hogy Szápáry oszlopának meghátrálása tettvágyukat és győzelmi ábrándjaikat még jobban fokozta és ha tényleg sikerült volna Dobojnál a Bosna völgyét hatalmukba keríteni, ezzel a XII. hadtest legfontosabb utánszállítási vonalára is rátették volna kezüket, ami ennél felette kellemetlen zavarokat idézett volna elő.