Augusztus 9.-én Philippovič táborszernagy a következőket táviratozta Őfelsége katonai irodájának: „Rettenetes, szűnni nem akaró esős idő mindent tönkre tesz: táviróösszeköttetéseket, utakat, hidakat stb. s a csapatoknak kimondhatatlan szenvedéseket okoz. Élelmező oszlopok, melyeket már tegnap 8.-án délben idevártam, még ma d. e. 10 órakor sem érkeztek meg. De remélem, hogy azok még ma ide, Zepčére érkeznek s hogy a csapatokat elláthatom élelemmel. Ha ez megtörténik, akkor holnap, 10.-én, Vranduk felé menetelek, ahol a fölkelők hír szerint minden erejüket összpontosították. A 18. hadosztállyal távirdai összeköttetésben állok és utasítottam Jovanovič altábornagyot, hogy további rendeletig ne folytassa előnyomulását a Neretve (Narente) folyón túl.”

A 60. és 6. számú élelmező oszlopok augusztus 9-ike folyamán tényleg beérkeztek s így a mondott napon délután a táborszernagy a 7. tartalékezred 2 zászlóalját és az 52. ezred 1 zászlóalját 2 hegyi löveggel a Bosna jobb partjára Nemila-ra rendelte, hogy 10.-én a vranduki erőd ellen tervezett támadásnál oldalt hátulról közreműködjenek. A balparti magaslatokon és Golubinjén át augusztus 10.-én reggel Müller tábornok a 9. és 27. vadász zászlóaljjal, a 47. tartalék ezred 2., a 38. ezred 3 zászlóaljával és 2 hegyi löveggel irányíttatott a Vranduknál vélt ellenséges állás baloldala és háta ellen, míg a 4 zászlóaljból és 3 ütegből álló főoszlop 10.-én reggel 9 órakor indult el a zepčei táborból az országúton.

Vranduki keresztény lakosok és a zepčei ellenállást vezetett és a hadtest parancsnoknál önként jelentkezett török zászlóaljparancsnok még a délelőtt folyamán hírül hozták, hogy a fölkelők a zepčei ütközet után egészen Busovačaig vonultak vissza és semmi áron sem voltak rábirhatók a vranduki erőd mentén való újabb ellenállás kifejtésére. Ily körülmények között báró Philippovič az erőd ellen folyamatban volt átkaroló támadást beszüntette s annak megszállására egy századot rendelvén ki, többi erejét Nemila és a Bosna balpartján szemben fekvő Orahovica táján szabad táborba rendelte.

Augusztus 11.-én d. e. 9 órakor a hadtest parancsnok oszlopának élén vonult be a kardcsapás nélkül hatalmába került vranduki erődbe, holott annak környékén szívós ellenállásra számított. Az erőd déli kijáratánál tartott több órai hosszú pihenő után az oszlop folytatta előnyomulását s d. u. 2 órakor Zenicat érte el, ahol a táborszernagy újból egy napi pihenőt engedélyezett.

E napon, augusztus 12.-én Bosznia kormányzója, Hafiz pasa, engedélyt kért és kapott a báró Philippovič-csal való személyes találkozásra. A pasa egy sarajevoi küldöttség élén arra kérte a hadtestparancsnokot, szüntetné meg a cs. és kir. csapatok további előnyomulását, mivel Bosznia lakossága a magas portától a tartomány megszállásáig illetőleg eddigelé semminő értesítést és utasítást nem kapott, sőt még Ausztria-Magyarország és a táborszernagy részéről kibocsátott proklamációjukat sem tették közhírré. – Báró Philippovič erre azt válaszolta, hogy Bosznia és Hercegovina megszállása valamennyi nagyhatalom egyhangú határozatára, melyhez a török kormány is hozzájárulását fejezte ki, történik, miért is ő, parancsához híven, a további előnyomulást Sarajevo felé folytatni fogja. A küldöttséggel folytatott beszélgetés során megtudta továbbá a táborszernagy, hogy már körülbelül 30 rendes török zászlóalj csatlakozott a fölkelőkhöz és hogy a lakosság között nagyszámú fegyverzet és lőszer osztatott ki.

Augusztus 13.-án Philippovič előcsapatjait Vitezig tolván előre, ezáltal a Banjalukán át előnyomult 7. hadosztállyal az összeköttetést helyreállította, úgy, hogy a két oszlopnak egyesülése immár biztosítottnak volt tekinthető.