| « Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |
Miután Tirol védelmében magyar csapatok nem vettek részt, ennélfogva ezzel csak a teljesség kedvéért foglalkozunk, még pedig egész röviden.
Tirol védelmével Garibaldinak előrelátható támadása esetén báró Kuhn tábornok volt megbízva, kinek e célból 12 zászlóalj, 48 országos lövészszázad, 1 lovas század, 4 hegyi, 1 röppentyű és 1 tábori üteg, körülbelül 16.000 emberrel és 32 löveggel állott rendelkezésre. E csapatok a Tirolba vezető betörési vonalaknak megfelelően Thour, Höffern, Albertini és Metz alatt 4 féldandárra, továbbá a Kaim- és Montluisant-tartalék-dandárokra tagozódtak. Több országos lövészszázad Stokhardt őrnagy alatt a Puster-völgyét őrizte, mintegy 20 országos lövészszázad pedig mint további tartalék állott rendelkezésre.
Olasz részen Garibaldi tábornoknak 5 dandára volt, egyenként 8–9 zászlóaljjal, továbbá egy 3 zászlóaljból, 2 lovas századból és 38 lövegből álló tartalék-csapata. Ez erők összege mintegy 40.000 embert tett ki. Ez a seregcsoport eleinte Comonál, június közepétől kezdve pedig Bresciánál és attól északra gyülekezett.
Kuhn tábornok június közepéig egy-egy féldandárt Rivánál, a Judicaria-ban, a Tonale szorosnál és a Stilfsi hágón, a tartalék-dandárokat pedig Trientnél helyezte készenlétbe.
Garibaldi a főerővel a Judicariába szándékozott betörni, hogy úgy Tione-n át, mint a Val Ampola-n keresztül és Riván át Trient ellen nyomuljon előre, micélból június 20-áig csapatjait a Stilfsi hágó felé, Rocca d'Anfora, továbbá Saló felé tolta előre, a főerőt azonban még Bergamonál és Bresciánál tartotta vissza.
A custozai csata után Garibaldi csapatjait Lonatora és Desenzanora vonta vissza, míg Kuhn tábornok a Metz-féldandárral a Stilfsi hágóról Bormiora, az Albertini-féldandárral pedig a Tonale hágóról a Valcamonica-ba akart előnyomulni, ahova azokat a tartalék-dandároknak is követniök kellett volna. A Höffern- és Grünne- (azelőtt Thour-) féldandároknak Salót kellett elfoglalniok.
Július 4-ikéig több kisebb összeütközésre került a dolog, amelyekben az osztrák csapatok rendszerint visszaszorították a szabadcsapatokat. A königgrätzi csatát követő esemény következtében azonban a további támadással fel kellett hagyni és Kuhn ismét az eredeti védelmi állásban helyezkedett el.
Eközben Garibaldi július 6-ikáig erejének zömét Bresciánál összegyűjtvén, a főerővel megkezdte az előnyomulást a Judicariaba, kisebb erőkkel pedig a Stilfsi hágó felé, miből ismét több helyen összeütközésre került a dolog.
A déli hadseregnek a Duna és Görz felé való elvonulása után Kuhn némi erősítéseket kapott, hogy Dél-Tirolt és az Etsch völgyét hathatósabban védelmezhesse, micélból a tábornok újabb csoportokat alakított a roveretoi szakasznak és a Val Sugana védelmére.
Július 10-ikétől kezdve Garibaldi megkezdte a támadólagos előnyomulást 3 dandárral Storón át Condino felé, 1 dandárral pedig a Val Ampolán át; ez utóbbi bekerítette az ampolai erődöt.
Július 15.-én Garibaldi Condino mellől Lardaro ellen támadó lökemet intézett. Kuhn tábornok a Montluisant-dandárral Lardarón át, a Höffern-féldandárral a Monte Naronen át, a Grünne-féldandárral pedig a Monte Giovón át előnyomulva, július 16.-án Condionál szembeszállt vele és őt vissza is verte. Üldözésre Kuhn nem igen gondolhatott, mivel erős olasz erőknek, a 17 zászlóaljból, 1 lovasszázadból és 18 lövegből álló Medici-hadosztálynak a Val Suganán át való előnyomulásáról kapott hírt.
A Trientbe való visszahúzódásnál értesült Kuhn az Ampola-erőd körülzárásáról és mivel a Val Suganában a veszély nem látszott túlságosan fenyegetőnek, elhatározta, hogy a Val di Ledro ellen intézendő támadó lökemmel az Ampola-erődnek segítséget nyujt. A főerővel a Monte Picheán át előnyomulva, július 21.-én Kuhn az olaszokat Bezzecanál megvervén, visszadobta őket a Val Ampolába. Az ampolai erőd mindazonáltal közben július 19.-én kénytelen volt magát makacs védelem után megadni.
Közvetlenül a bezzeccai ütközet után Kuhn mozgó csapatjainak legnagyobb részével és az országos lövészszázadokkal Trientbe vonult, mivel időközben a Val Suganában Pichler őrnagy alatt álló csoport a 22. és 23.-án vívott kisebb ütközetek után szintén Trient felé volt kénytelen visszahúzódni.
Július 23.-án Kuhn tartalékai Trientnél beérkezve, július 24.-én estig befejezték felvonulásukat a várostól délre és délkeletre. Július 25.-én Vigolonál harcra került a dolog, ahol sikerült Medici támadását a Val Sordán át visszaverni.
A július 25.-én délután megkötött fegyverszünet az ellenségeskedéseknek itt is véget vetett.
[1] Lásd a bécsi hadiiskola „Die Verteidigung Tirols im Jahre 1866.” című tansegédletét.
| « Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |