Június 21.-én estig a két olasz sereg a következő helyzetet ért el: a) A Mincio-hadseregből az I. hadtest Lonatonál, a III. hadtest Asolanál, a II. hadtest Bozzolonál és környékén, a Sonnaz-lovashadosztály Ghedinél állott, a hadseregparancsnokság Cremonában volt. b) A Po-hadsereg Bologna–Modena–Parma körletében, a hadseregparancsnokság Ferrarában volt. Mindkét hadsereg előcsapatai a Mincio és Po metén. A hadseregparancsnokságok főhadiszállásán az osztrák sereg erejét erősen túlbecsülték, és csak annyit tudtak felőle, hogy az az Etsch mögött Lonigo–Vicenza környékén van. Albrecht főherceg szándékáról semmit se tudtak.

Június 22.-én a Mincio-hadsereg seregtestei közelebb vonultak a Minciohoz és előkészületeket tette az e folyón való átkelésre. Június 22.-én este állott: az I. hadtest Carviananál, a II. Castelluchionál, a III. Gazzoldonál és az említett helységek környékén; Sonnaz lovashadosztályával Medoleig vonult előre; az olasz király Cerlungoba helyezte át főhadiszállását. A Po-hadsereg seregtestei Ferrara–Mirandola vonaláig közelebb vonultak a Po folyóhoz, a Panaro beömlése tájékán nagy mennyiségű hídanyagot hordtak össze s ott előkészületeket tettek az átkelésre.

Az olasz hadvezetőségnek a legközelebbi hadműveletekre vonatkozó tervei röviden összefoglalva a következőkből állottak: La Marmora, illetve a király szándéka az volt, hogy június 23.-án reggel a Mincio-hadsereg zömével Monzambano és Goito között a Mincion átkelve, az mindenekelőtt erősen megveti lábát a folyó balpartján, egyúttal Peschierát és Mantuát körülzárják, a Curatone-vonal sáncait beveszik, Borgofortét pedig a Po mindkét partján megtámadják. Közben a lovas hadosztály kelet felé előretörve, megállapítja, hogy vannak-e osztrák erők az Etsch jobb partján. A további hadműveleteket ennek a földerítésnek az eredményétől tették függővé.

Cialdini szándéka az volt, hogy mindenekelőtt bevárja a Mincio-hadsereg által végrehajtandó tüntetés eredményét, s aztán 7 hadosztállyal a Panaro beömlése tájékán a Pon átkelve, Badia irányában nyomul az Etsch felé előre. Az ellenség figyelmét a tervezett átkelés pontjától elvonandó, június 23.-án reggel 1–1 hadosztálynak Mesola-nál a Po di Goro-n, Corbala-nál pedig a Po di Maestro-n kellett átkelnie. Ugyanaznap este Guarda-nál tüntetőleges hídveréshez és folyamátkeléshez kellett hozzáfogni.

Az osztrákok részén Albrecht főherceg, arra való tekintettel, hogy az ellenség megmaradjon abban a hiszemben, hogy az osztrák sereg az Etsch vonal védelmére fog szorítkozni, ennek 21.-én nyugodtan meg kellett maradnia montagnana–lonigo–colognolai központias állásaiban. 22.-én a főherceg egész erejét Verona tájékán, de még mindíg az Etsch balpartján akarta összpontosítani, hogy másnap a folyón átkelve, azt a custozai dombvidékre vezesse át s aztán meglepően vesse rá magát az ellenségre, bárhol is mutatkoznék az. Hogy a küszöbön álló döntéshez minden erejét egyesítse, parancsot adott, hogy a Scudier-dandár június 22. és 23-ika folyamán vasuton az alsó Po-mellékéről Veronába szállíttassék. Az említett dandár helyett ezek után a Po-szakasz megfigyelése és biztosítása a 10. vadászzászlóaljból és a 13. huszárezred 4 századából alakított s gróf Szapáry ezredes parancsnoksága alá helyezett különítménynek vált feladatává.[1] Támogatására a Zastavnikovic-dandárt Coneglianoból Paduába vonták előre. Végül megfontolás tárgyát képezte még a Po- és Etsch-gátak átszúrása is, de miután ez óriási rombolásokat okozott volna, ettől a biztonsági rendszabálytól eltekintettek.

A kiadott intézkedések szerint június 22.-én az V. hadtest S. Michele-re, a VII. S. Bonifacio-ra, a IX. S. Martino-ra menetelt; a tartalék-hadosztály Benkó-dandára Paronát, a hadosztálytörzs a Weimar-dandárral Pastrengót érte el.

A június 23-ára kiadott intézkedés szerint e napon az V. hadtestnek az Etschen átkelve, Chievoig, a VII-iknek S. Massimoig, a IX-iknek S. Lucia-ig kellett előnyomulnia; a tartalék-hadosztály parancsot kapott, hogy csapatjait Pastrengonál egyesítse. Szapáry ezredes azt az utasítást nyerte, hogy túlnyomó ellenség elől az Etsch mögé a még további erős ellenséges nyomás elől Montagnana–S. Bonifacion át Veronára vonuljon vissza, a Zastavnikovic-dandárnak pedig abban az esetben, ha Paduát el kellene hagynia, Vicenzára kellett visszavonulnia. Végül Pulz ezredes parancsot kapott, hogy a Mincion átkelő túlnyomó ellenséges erők elől Dossobuonón át lassan és tervszerűen Verona felé húzódjék vissza lovas dandárával.

Az olaszok részéről június 23-ikára a következő intézkedések történtek: A Mincio-hadsereg részéről az I. hadtestből a 2. hadosztálynak Peschierával szemben a Mincio jobb partján kellett megmaradnia, a többi három hadosztálynak pedig Monzambano és Pozzolo között a folyó balpartjára kellett átkelnie. A III. hadtestnek Goitonál kellett az említett folyón átkelnie s aztán Roverbella–Belvedere vonaláig előnyomulnia, a II. hadtestnek pedig 2 hadosztállyal a montanara–curtatonei sáncokat bevennie, a másik 2 hadosztályt ellenben a Goito és Villafranca felé való elindulásra készenlétbe kellett helyeznie. E hadtest 4. hadosztálybeli Regina-dandárának a hadosztály tüzérségével Viadananál a Po jobbpartjára átkelve Borgofortét kellett bombáznia. S végül a Sonnaz lovashadosztálynak az említett földerítés végrehajtása céljából két oszlopban Villafrancán át kellett előnyomulnia. Cialdini június 23-ikára mindössze a Mesola-nál készenlétbe helyezett hadosztálynak a Po di Gorón való átkelését rendelte el.

A kiadott rendelkezésekből kifolyólag a Mincio-hadsereg 23-ika folyamán tervszerűen és annál könnyebben hajtotta végre a Minción való átkelését, mivel az e folyó mentén álló osztrák csapatok ellenállás kifejtése nélkül húzódtak vissza, sőt, hogy az olaszoknak az osztrák szempontból kivánatos átkelést megkönnyítsék, maguk mögött a hidakat sehol el nem rombolták. Sajátságos és különös, hogy az olaszok az ebben rejlő tendenciát észre nem vették.

Az I. és III. hadtest a Mincio balpartján csodálatosképpen csak a Monzambano–Valeggio–Belvedere–Roverbella által jelölt vonalig nyomult előre, a II. hadtest pedig 2 hadosztállyal megszállja az osztrák csapatok által már előző napon elhagyott montanara–curtatonei erődítéseket. De a legkülönösebb a dologban az, hogy a lovashadosztály földerítő tevékenységét az Etsch helyett mindössze a Tioneig terjeszti ki és a hadosztály zöme már jóval Villafranca elérése előtt, Mozzecanenál beszünteti a további előnyomulást. Hogy ily módon a tőle várt feladatnak eleget nem tehetett, legkevésbbé sem lephet meg bennünket.[2]

Az osztrák seregtestek d. u. 1 óra körül érték el aznapra (június 23-ikára) kijelölt menetcéljaikat. Eddig az időpontig Albrecht főherceg a peschierai és a mantuai várparancsnokságok jelentéseiből megtudta, hogy az említett várak körülzárására ellenséges erők tesznek előkészületeket, amiből arra lehetett következtetni, hogy az Etsch, illetve Verona felé működő ellenséges hadsereg lényegesen csökkentett létszám felett rendelkezik. A tervszerűen és lassan visszavonuló saját lovasság jelentéseiből kiderült, hogy Goitonál a Minciot előbb ellenséges lovasság, majd gyalogsági oszlopok lépték át, mely utóbbiak azonban a Roverbella–Belvedere–Valeggio által jelölt vonalon túl nem folytatták előnyomulásukat; továbbá hogy a Mincio beömlésétől Ficcaroloig terjedő Po-szakaszon jelentékenyebb ellenséges erők nem mutatkoznak. Végül a Po-hadseregről az a hír érkezett, hogy Guardanál hídverésre előkészületek folynak, de hogy maga Cialdini ereje zömével még mindíg Ferrara környékén áll.

Ezekből a jelentésekből Albrecht főherceg főhadiszállásán azt a következtetést vonták le, hogy a Mincio- és a Po-hadsereg közötti nagymérvű elkülönítés még mindíg fennáll és hogy a Mincio-hadsereg, mely Peschiera és Mantua körülzárására jelentékeny erőket különített ki, Verona felé vett főiránnyal, az Etsch középső szakasza felé nyomul előre. Ebből kifolyólag a főherceg arra az elhatározásra jutott, hogy a harcászatilag máris egyesített déli hadsereget még június 23-ika folyamán és 24-ike reggelén a Mincio-hadsereg baloldalába tolja el, hogy aztán ezt észak felől lehetőleg meglepően és teljes erővel megtámadhassa. Ezt az elhatározását és annak általa kontemplált végrehajtási módját Albrecht főherceg személyesen közölte a déltájban magához rendelt hadtestparancsnokokkal s egyidejűleg írásban is elrendeltetett, hogy még aznap a tartalék-hadosztály Weimar-dandárát Patrengóból Sandrà-ra tolja előre, az V. hadtest pedig Chievo-ból S. Guistina-ra meneteljen s egyik (Möring-) dandárát Sona-ra irányítsa. A többi seregtesteknek már elért állomásaikon kellett maradniok.

Hogy balsiker esetén az Etsch-en át kellő számú átjárók rendelkezésre álljanak, Ponton-nál és Pescantina-nál egy-egy hadihíd verését rendelték el s végül a hadtesteknél lévő lovasszázadok összevonása révén Bujanovics ezredes parancsnoksága alatt még egy második lovasdandár megalakulása rendeltetett el.

Meg kell végül említenünk, hogy a hadseregparancsnokság június 23-ikára az összes csapatoknak dupla hadtáp-adagot engedélyezett s egyúttal elrendelte, hogy a csapatok az est folyamán még egyszer főzzenek levest és a bort elfogyasszák, ellenben a húst megfőtt állapotban 24.-én magukkal vigyék s végül, hogy a csapatok utóbbemlített napon a kávét oly korán főzzék meg, hogy hajnali 3 órakor már mindenki menetkész állapotban legyen.

A fenti rendelkezésekből kifolyólag június 23.-án estig a tartalék-hadosztály Weimar-dandára Sandràt szállotta meg, a Benkó-dandár a hadosztály-törzzsel Pastrengo-nál maradt. Az V. hadtestnek még az előnyomulás folyamán tudomására jut, hogy Sona-ban, S. Giustina-ban, Castelnovo-ban és S. Giorgio-ban ellenség nincs s így a hadtest parancsnoka, Rodich tábornok elhatározza, hogy a 24.-én amúgy is szükségessé váló arcváltást délfelé, már most végrehajtja s ebből kifolyólag a Möring-dandárt Sona-ra, a Bauer-dandárt Albarello-ra és S. Giorgio in Salice-ra, a Piret-dandárt pedig Castelnovo-ra irányítja s arról nyomban jelentést tesz a Veronában levő hadseregparancsnokságnak. A Pulz-lovasdandárnak az est folyamán Custoza–Villafranca–Povegliano vonalában álló járőrei ott ellenséget egyáltalában nem észleltek.

Az olaszok részén június 23-ika folyamán sem a Mincio-hadsereg, sem a hadtestparancsnokok nem szereztek tudomást arról, hogy erősebb osztrák erők máris az Etsch jobbpartján állanak. Az V. hadtestbeli csapatok délutáni menetéről Sirtori, az olasz 5. hadosztály parancsnoka véletlenül tudomást szerzett ugyan,[3] de abban a hiszemben, hogy itt csak a peschierai várőrség megerősítéséről van szó, a hadosztály parancsnoka szükségtelennek tartotta, hogy erről a jelenségről elöljáró parancsnokságainak jelentést tegyen. Ehhez képest a király főhadiszállásán abban a hiszemben voltak, hogy az ellenséges hadsereg még mindíg az Etsch mögött áll és ott szándékozik az olaszok támadását bevárni. Ebből kifolyólag La Marmora, illetve az olasz király arra az elhatározásra jutott, hogy eltérőleg az eredeti szándéktól, mely szerint a Mincio-hadseregnek az Etschig kellett volna előnyomulnia, – Villafranca–Sommacampagna–Castelnovo vonalában „erős, várakozó és fenyegető (?) állást foglal”, hogy ezáltal a császári hadsereg figyelmét magára vonja s ily módon Cialdininek a Pon való átkelését megkönnyítse.

[1] Lásd a 380. oldalon mondottakat.

[2] Strobl id. m. 11: „Entgegen dem ausdrücklichen Befehle, das Terrain diesseits der Etsch zu erforschen, wurde die Aufklärung (seitens der Kav. Dion) nicht über den Tione-Fluss betrieben, – eine Unterlassung, deren Folgen sich am nächsten Tage schwer fühlbar machten. Die italienische Reiterei constatierte am 23. nur schwache öst. Cavallerie-Patrouillen, die sich auf Verona zurückzogen, – die Italiener folgten ihnen nicht, erhielten daher auch keine Kenntnis über die thatsächlichen Vorgänge bei Verona. Seitens Landleuten wurde das Hügelland am linken Mincio-Ufer frei vom Feinde gemeldet.”

[3] Egy olasz fuvaros, akinek sikerült Veronából kijutni, 23.-án este 6 órakor azt a hírt hozta Valeggioba az 5. hadosztályhoz, hogy reggel Veronából 3–4000 főnyi osztrák csapat indult el Peschiera felé. Sirtori hadosztályparancsnok és vezérkari főnöke személyesen beszéltek a fuvarossal, de ellentmondásos elbeszélésének hitelt nem adván, elbocsátották.