Ausztria politikai és pénzügyi szempontokból nem nagyon sietett a mozgósítás elrendelésével. Ez, mint már a 361. oldalon említettük, csak április 21.-én történt meg. Ellenben az egész Olaszországban uralkodó nagyfokú lelkesedésre való tekintettel Viktor Emánuel már március 11.-én megtétette a mozgósításra vonatkozó előintézkedéseket, amelyeket a Poroszországgal április 8.-án létrejött megegyezés után a legnagyobb buzgalommal folytattak. A nagy számban rendelkezésre álló szárazföldi és tengeri forgalmi eszközök lényegesen elősegítették és megkönnyítették a mozgósítás gyors és súrlódásmentes lefolyását, úgy hogy a hadsereg már április első felében a legénységi állomány tekintetében teljes hadilétszámon volt, ellenben a lóállomány beszerzése igen nagy nehézségekkel járt, miért is a lovasezredek 6 század helyett csak 5 századdal, az ütegek pedig 8 helyett csak 6 löveggel indulhattak el a felvonulási körzetbe. Az önkéntesek toborzását már március elején, a hadtest felállítását ellenben csak május elején rendelték el.

Április közepén megkezdődött a csapatok szállítása Közép-Olaszországból az északi vidékek felé s ugyanakkor intézkedés történt a hadiflotta összeállítására is, amelynek május végén Tarentben kellett gyülekeznie. Az osztrák hadiflotta készenlétbe helyezése ellenben csak április végén vette kezdetét. Ugyancsak április közepén rendelték el a várak fölszerelését is, de a mozgósítás nyilt és hivatalos elrendelése csak május 6.-án történt meg, remélve, hogy ezáltal a támadólagos szerepet Ausztriára sikerül majd áthárítani.