Az ellenség által békébenhagyva és csöppet sem üldözve, az osztrák sereg a magentai csata után egészen kényelmesen és nyugodtan folytathatta visszavonulását s így a Magentatól a Chieseig terjedő 130 km-es utat 12 nap alatt, vagyis napi átlagos 11 km-es menetteljesítménnyel tette meg, ami soknak egyáltalában nem mondható. Ámde a szövetségesek, akiknek érdekükben állott volna, hogy gyors előnyomulás által ellenfelük visszavonulását megzavarják, s annak soraiban minél nagyobb zavart és rendetlenséget támasszanak, még ezen is jóval alul maradtak; ők a 110 km-nyi utat 16 nap alatt, vagyis alig 7 km-nyi átlagos menetteljesítményeket felmutatva, tették meg. Ez a nagyfokú passzívitás és lassúság alkalmat adott az osztrákoknak, hogy visszavonulásuk vége felé a milano–veronai irányra áttolódva, ismét az eddigi jobbszárnyukat és oldalukat folyton fenyegető ellenség elé kerüljenek, ami a további hadműveletek szempontjából számukra igen nagy előnyt jelentett.