Mialatt a szövetségesek június 5.-én reggel a harc kiújulására vártak, az osztrák hadsereg megkezdte visszavonulását Piacenza és Cremona felé. A sietős elvonulás folytán Milano kiürítésével együtt, úgy az ottani, mint a bereguardoi és paviai raktárak is nagyrészt veszendőbe mentek, ami a csapatok további ellátását kedvezőtlenül befolyásolta. A csapatok hangulata a folytonos kudarcok folytán eléggé nyomott volt de amikor látták, hogy az ellenség üldözésre még csak nem is gondol, hamarosan ismét bizakodók és jobbkedvűek lettek.

A san martinoi főhadiszállásába visszatért Napoleon császár a június 5-ikére hajló éjjelt kínzó gondok között töltötte és csak amikor az osztrákok visszavonulása mind bizonyosabbá vált, lélegzett fel a császár törzsével együtt, de a visszavonuló ellenség üldözésére még csak nem is gondoltak.

Június 7.-én Mac Mahon hadteste megszállotta az osztrákok által odahagyott Milanot, ahova másnap Napoleon császár Victor Emanuel szárd királlyal együtt nagy örömmel tartotta bevonulását. A főváros megszállása ugyanis egyúttal egész Lombardia fölszabadulását is jelentette.

A többi hadtestek közül e napon (7.-én) a IV. Corsicot, a gárda Quarto Cagninot, az I. S. Pietro l'Olmot, a III. Gaggianot érte el. A szárd hadosztályok Garbagnate és Castano között lépcsőzetesen egymás mögött és végül Garibaldi szabadcsapatai Bernareggiotól északra állottak fel. Ezek szerint a szövetségesek a csata utáni három napon belül csak mintegy 20 kmnyire jutottak előbbre.

Az osztrák seregnek a kiadott intézkedések szerint egyelőre az Adda mögé kellett visszavonulnia, mégpedig a jobbszárnnyal Melegnano–Lodin, a középpel S. Angiolo–Borghetton, a balszárnnyal pedig Pavia–Belgiojoso–Casalpusterlengon át. Az egyes seregtestek június 6.-án este következőleg állottak: Urban-hadosztálya Garibaldiékkal szemben Vaprionál; az I. hadtest Treviglionál; Mensdorff tartalék lovashadosztálya Melegnano és Lodi között; a VIII. és II. hadtest Landrianonál, a VII. fél-úton Binasco és Landriano között, a III. s mögötte az V. Pavianál, a IX. Belgiojosonál. Június 7.-én Urban és az I. hadtest megmaradtak előzőnapi helyeiken; a többi seregtestek közül Mensdorff lovas hadosztálya, továbbá a VII. és a VIII. hadtest Lodinál; utóbbi hadtestnek Roden-dandára Melegnanoban; a III. hadtest S. Angiolonál, az V. Corte Olonanál, a II. Borghettonál, a tüzér-tartalék Casalpusterlengonál, s végül a IX. hadtest Codognonal állott.[1]

Gróf Gyulay táborszernagy további terve az volt, hogy a hadsereget a Chiese mögé vezeti vissza s azzal Lonato és Castiglione között foglal állást. Ezzel azonban a veronai hadseregfőparancsnokságon nem értettek egyet, mert ott az ellenség késedelmeskedése folytán úgy vélték, hogy a mielőbbi ellentámadásba való átemenet helyén volna. Az erre vonatkozó parancs a június 8-ikára hajló éjjel érkezett meg a 2. hadseregparancsnoksághoz, mire Kuhn ezredes nyomban kidolgozta az erre vonatkozó intézkedést, amelyet az a délután fél három órakor a Gyulay főhadiszállásába beérkezett Hess táborszernagynak jóváhagyás végett bemutatott, de ez azt el nem fogadta, hanem a hadseregek Mantuara való további visszavonulását rendelte el.

[1] Lásd a XXII/11. számú mellékletet.