| « a) Francia hadsereg. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |
Főparancsnok: II. Victor Emanuel király. Adlatus: Della Marmora altábornagy; vezérkari főnök: Della Rocca altábornagy.
1. hadosztály:[1] De Castelborgo altbgy: 18 zlj, 4 lov. szd, 18 löveg, ütk. létsz. 9514 gyal., 400 lovas;
2. hadosztály. Fanti altbgy: 18 zlj, 4 lov. szd, 18 löveg, ütk. létsz. 11.917 gyal., 400 lovas;
3. hadosztály. Durando altbgy: 18 zlj, 4 lov. szd, 12 löveg, ütk. létsz. 10.203 gyal., 400 lovas;
4. hadosztály. Cialdini altbgy: 18 zlj, 4 lov. szd, 12 löveg, ütk. létsz. 10.176 gyal., 400 lovas;
5. hadosztály. Cucchiari altbgy: 18 zlj, 4 lov. szd, 18 löveg, ütk. létsz. 10.718 gyal., 400 lovas;
Lov. hadosztály. Sambuy altbgy: 16 lov. szd, 12 löveg, ütk. létsz. 1934 lovas;
Garibaldi-dandár: 6 zlj, 1 lov. szd, ütk. létsz. 3120 gyal., 50 lovas.
Összesen: 96 zlj, 37 lov. szd, 90 löveg, ütk. létsz. 55.648 gyal., 3984 lovas.
A két szövetséges hadsereg összesen: 294 zlj, 93 lov. szd, 402 löveg, ütk. létsz. 163.304 gyal., 12.992 lovas.
A szárd főváros és a várak védelmére a 26.000 főnyi nemzeti gárdát használták fel, de miután ennek megbizhatósága kétséges volt, támogatására sorgyalogságot is ki kellett rendelni.
A francia flotta összesen 377 hadijárművet számlált, amelyekből 91 vett tevékeny részt az 1859. évi háborúban. A szárd hajóhad mindössze 22 hajóból állott, amelyeknek egy része teljesen hasznavehetetlen volt, némelyike pedig alapos javításra szorult, úgy hogy mindössze 8 gőzös és 5 vitorlás használásáról lehetett szó, melyek a francia hajóhadhoz való csatlakozáshoz kaptak parancsot.
Hadműveletei tervek. A bécsi körök az angol közvetítési kísérlet folytán keletkezett kétnapi késedelem ellenére is azt remélték, hogy a támadást megkezdendő II. hadsereg csupán a szárd seregre bukkan és azt külön megverheti. Ámde a hadseregparancsnokság közben másként, még pedig meglehetősen pesszimisztikusan ítélte meg a helyzetet, aminek április 25-iki jelentésében már nyiltan kifejezést is adott és a határozott offenzíváról lemondva, már inkább ellentámadásokkal kapcsolatos, sőt jelentése végén már csak általa szándékolt tiszta védelemről tesz említést.[2]
A szövetségesek hadműveleti terve azonos maradt a már említett hadjárati tervvel. Vagyis a szárdoknak a Canrobert tábornagy által módosított terv szerint Alessandria–Valenza–Casale vonalában mindaddig ki kellett tartaniok, amíg a francia sereg vasuton illetve gyalog menetelő részével Turint, tengeren szállított részével pedig Genuát elérve, amit április végéig reméltek elvégezhetni, a szárd hadsereg mögött fölvonulva, azzal együtt megkezdhette Milano felé tervezett offenzíváját. A Napoleon vezette V. hadtestet a császár Toscanába szándékozott küldeni, hogy az ott várt nagyobb mérvű fölkelést támogassa, míg Garibaldinak szabad csapataival Lombardiába kellett betörnie ennek a tartománynak fellázítása céljából. Végül a francia- szárd hadiflottának az Adriai-tengerbe benyomulva, az osztrák partvidéket kellett nyugtalanítania.
Hadászati felvonulás. 1859 elején az Olaszországban lévő 2. hadsereg elhelyezése a következő képet mutatta: az V. hadtest, Milano székhellyel, a Ticino és Oglio között, a VII. hadtest, Verona székhellyel, tovább keletre, egészen Vicenzaig volt elhelyezve s végül a VIII. hadtest Padua székhellyel, ez utóbbin kívül a következő állomásokra volt elosztva: Ancona, Bologna, Velence, Treviso, Udine, Triest, Laibach.
Amikor a szárdokkal a viszony mindjobban kiéleződött, a II. és III. hadtesttel megerősített 2. hadsereg parancsnoksága seregtesteit mindjobban kelet felé tolta el és április 26.-án a VII. és III. hadtest az első vonalban a Ticino mentén, előbbi Abiategrassonál, utóbbi Pavianál, az V. hadtest Milanonál, a II. Lodi és S. Angiolo között, a VIII. Piacenzanál s végül a tartalék-lovashadosztály Lodi és Crema között állott. Ez az elhelyezés már a tulajdonképpeni hadászati felvonulással is egyértelmű volt és április 28.-áig az egész hadsereg a hadműveletek megkezdéséhez Pavianál összpontosíttatott, mégpedig a II., III. és VIII. hadtest közvetlenül Pavia körül, az V. és VII. hadtest Bereguardónál.
A szárd seregből eredetileg Victor Emánuel intézkedése szerint április 26.-án 2 dandár a Novi–Gavi–Serravalle által jelölt területen, 3 dandár Alessandriánál, 2 dandár Bassignana–Valenza–Pomaró vonalában a Po mentén, a tartalékkal S. Salvatorenál, 1 dandár Casalenál, a lovas hadosztály és 2 dandár pedig a Dora Baltea mentén illetve Turinnál állott. Canrobert közbelépése folytán május 2.-áig ez a felállítás következőleg változott meg: a 2. hadosztály Alessandriát szállotta meg, a Gavi mellől felrendelt 3. Valenzát, mögötte az 1. S. Salvatorenál állott fel; a 4. a Dora Baltea mellől Casalera vonult, az 5. pedig Casale–Frasinette–Pomaro vonalában foglalt állást. A lovas hadosztály a Dora Baltea mentén maradt.[3]
A franciák részén Napoleon császár április 23.-án, tehát az osztrák ultimátum átnyujtása napján adta ki a parancsot a részben még Párisban, részben a francia keleti határ mentén és részben Toulon–Marseillenél összpontosított csapatoknak[4] a Piemontba való bevonulásra, ahogyan azt már a 141. oldalon említettük. A csapatokat békelétszámon indították el s tartalékos legénységét polgári ruházatban és fegyver nélkül küldték utánuk és Lyonban, Grenobleban illetve Toulonban szerelték fel őket. Az élhadosztályok tüzérség nélkül indultak el, mert ez csak Lyonban és Toulonban vette át az új löveganyagot a régi helyébe. Ez az elhamarkodott elindítás nem maradhatott kellemetlen következmények nélkül. Ehhez járult még, hogy Franciaország és Piemont között nem volt közvetlen vasúti összeköttetés, mert a Lyonból Chamberyn át vezető vasutvonal St. Jean de Moreinnenél véget ért s így a 3618 m. magas Mont Cénis és a 4851 m. magas Mont Genèvre hágókon gyalogmenetekben kellett átvonulni, hogy a csapatok Susanál, az első piemonti vasuti állomáshoz érjenek, mely egyvágányú vasuti vonalnak szállítóképessége meglehetősen korlátolt volt. Az említett, még erősen hóval fedett hágókon való átvonulás a kellő előgondoskodás és kellő előkészületek híjján szintén igen nagy bajjal és vesződséggel járt és azonkívül elég veszteségteljesnek is bizonyult, mert aránylag igen sok volt a beteg és maradozó. Ámde a szárdok sorsa miatt aggódó francia császárnak nagyon is érdekében állott, hogy minél előbb legalább mutasson francia csapatokat az ellenségnek, még ha azok hadműveletekre kész állapotban nem is volnának.[5]
A III. hadtest 2. hadosztályának élcsapatai csak április 25.-én érték el Chamberyt, 29.-én Susat és 30.-án Turint, honnan egy zászlóalj egy árkász-századdal vasuton nyomban Casale-ra szállíttatott s itt azok mindent elkövettek, hogy az osztrákok figyelme rájuk tereltessék. A III. hadtest másik két hadosztálya csak május 1. és 2-ika folyamán érkezett Turinba, honnan egy dandár vasuton nyomban Alessandriába szállíttatott. A IV. hadtest április vége felé még csak gyülekező félben volt Gapnál; annak utolsó oszlopai május 7.-én vonultak át Susan.
Baraguey tábornagy első csapatjai április 26.-án szálltak Genuában partra, és 30.-án az I. hadtest (1.) élhadosztálya Gavira tolatott előre, ahova az május 2.-án érkezett meg, míg a már szintén kihajózott II. hadtest Genua körül táborozott, a gárda-hadtest pedig e napon már szintén megkezdte volt a partraszállást. Május 2. és 6-ika között a III. hadtest Alessandriánál összpontosult, ahova május 7.-én a IV. hadtest is beérkezett. Május 7-ikéig az I. hadtest a Tortona–Alessandria által jelölt vonal mögött, a II. hadtest Gavinál, a gárda hadtest pedig a La Bochetta hágó, Busalla és Genua között helyezkedett el.[6] Május 10-ikéig a II. és a gárda hadtest is felzárkóztak s így e napon a francia hadsereg hadászati felvonulása is nagyjából befejezettnek volt tekinthető. Napoleon császár május 10.-én este hagyta el Párist és 12.-én Genuába, 14.-én pedig Alessandriába érkezett.
[1] A gyalog-hadosztályok mindegyike 2 gyalogdandárból, 1 lovasezredből és 2 vagy 3 ütegből, a lovas-hadosztály 2 lovasdandárból és 2 ütegből állott.
[2] A hadseregparancsnokság által április 25.-én a bécsi katonai központi irodához intézett terjedelmes jelentés többek között a következőket tartalmazza (Osztrák vezérkari mű I, 145–146.) Ich (ez alatt egyformán a jelentést aláíró Gyulayt, mint annak megfogalmazóját, az eleinte oly vérmes reményű Khun ezredest, a hadjárati terv megalkotóját is érthetjük) bin fest überzeugt, dass falls Napoleon den Krieg in Italien beginnt, er dies mit aller Energie und Kraft thun wird, denn es steht mit deisem Krieg seine Krone am Spiele. Er kann mit Zurücklassung einer Armee von 300.000 Mann am Rhein und den nöthigen Besatzungen im Innern, 130.00–150.000 Mann nach Italien disponieren. – Also Franzosen 130.000 Mann, hiezu Piemontesen 90.000, andere italienische Truppen 150.000, gibt eine Summe von 235.000 Mann. In diesem Falle wäre es nöthig, in Italien, um sich die numerische Überlegenheit zu wahren, wenigstens 300.000–350.000 Mann aufzustellen ...” Majd hosszas okoskodás után így folytatja: „Auch scheint es nach den bereits gertoffenen Massnahmen der Franzosen etwas spät, durch ein energisches Vorgehen die Piemontesen, die sich jedenfalls in ihrer Centralstellung Alessandria und Casale festsetzen werden, noch fürher zu zertrümmern, als das französchische Heer zu ihrer Unterstützung herbeigerückt ist. – Vor zwei oder drei Wochen wäre es möglich gewesen, jetzt dürfte es aber schwieriger werden . – Sollte sich die Hereinsendung bedeutender Kräfte von Seite Frankreich's bestätigen, so werde ich doch Alles aufbieten, um den Piemontesen zuerst energisch zu Leibe zu gehen, die Vereinigung der Franzosen mit den Piemontesen theilweise zu verhindern, alle Fehler, die begangen werden dürften, zu einem kräftigen offensiven Schlage benützen, hingegen falls die Vereinigung der Piemontesen mit den Franzosen gelungen sein sollte, jedem Entscheidungskampfe gegen bedeutend überlegene Kräfte ausweichen und die Vertheidigung der Lombardie im defensiven Sinne, welcher offensive Rückschläge nicht ausschliesst, führen, um die dann in diesem Falle höchst wahrscheinlich nach Italien disponirten Kräfte an mich zu ziehen und dann zu einer ausgreifenden Offensive überzugehen.”
[3] Der Feldzug des Kaisers Napoleon III. in Italien im Jahre 1859 (Compagne de l'empereur Napoléon III. en Italie), 313.
[4] Lásd a XXII/10. számú mellékletet.
[5] „On ne mit pas en doute à Turin que, lorsque les Autrichiens verront les pantalons rouges (expression du Roi et ses ministres) si près de leur fland gauche d’operation contre Turin, ils n’y renoncent,ou ne soient ammenés à des hésitations ou à des lenterus.”
[6] Campagne de l'empereur Napoléon III. en Italie, 314.
| « a) Francia hadsereg. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |