| « 4. A hadműveletek negyedik napja. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |
XXII/9-a. és b. számú melléklet.
A piemonti hadsereg március 23.-án reggel 9 óráig a Novaratól délre fekvő fensíkon a XXII/9-a. számú mellékleten látható módon helyezkedett el harckészültségbe; még pedig az 1., 2. és 3. hadosztállyal az első vonalban, a tartalék hadosztállyal a jobb-, a 4. hadosztállyal a balszárny mögött tartalék-viszonyban. A Solaroli-dandár a baloldal biztosítására a Trecate felé vezető úton Borgo S. Agabionál állott fel, a tartalék-hadosztály pedig lovasságának egy részét a jobboldal biztosítására a Vercellire vezető úton az Agogna-hídhoz tolta előre. A hadsereg arcvonala elé Olengo–Torrione Quartara vonalába 3 bersaglieri zászlóalj volt ritka rajvonalalakzatba előre tolva. Ramorino 5. hadosztálya, most már Fanti tábornok parancsnoksága alatt, útban volt Alessandria felé. Ramorinot ugyanis Chrzanowski javaslatára haditörvényszék elé állították és annak itélete folytán agyonlőtték.
Az osztrákok részén a március 23-ikára hajló éj folyamán semmi különösebb esemény nem történt, de Albrecht főhercegnek a valóságot helyesen feltűntető jelentése dacára, az ellenséges helyzet tisztázása sem sikerült, bár azt a hadseregparancsnokság, mint tudjuk, sürgősen követelte. D'Aspre táborszernagy, a II. hadtest parancsnoka, még március 23.-án reggel is abban a hiszemben volt, hogy Novaránál már csak gyenge ellenséges erők állnak, míg az olaszok főerejét visszavonulóban gondolta Vercelli felé.[1] Ezért, amikor a IV. hadtest parancsnoka, gróf Thurn altábornagy Castel del Boscoból történt elindulása előtt reggel 9 órakor azt a kérdést intézte hozzá, nem-e lesz szüksége a II. hadtestnek a Novara ellen intézendő támadásnál támogatásra, D'Aspre nemleges választ adott s így Thurn délelőtt 10 óra 30 perckor elindította hadtestét Confienzán át Vercelli felé. A II. hadtest félórával előbb indult el Novara felé és a hadosztályával az élen menetelő Albrecht főherceg Nibbiolaból gróf Kielmannsegge ezredes parancsnoksága alatt a baloldal biztosítására egy 21/3 zászlóaljból, 1/2 lovasszázadból és 2 lövegből álló különítményt a C. Bisottin át rendelt Novara felé előre.
A II. hadtest elővéd-dandára Kolowrat tábornok vezetése alatt délelőtt 11 órakor érkezett Olengo elé. Ugyanakkor Kielmannsegge baloldal-különítménye C. Bisottihoz közeledett, a III. hadtest Vespolatenál, a tartalék-hadtest Albonese-nél menetkészen állott, az I. hadtest pedig Robbiot érte el.
D'Aspre táborszernagy még mindig arról volt meggyőződve, hogy előtte csak az ellenség utóvéde áll s így az elővéd-dandárnak nyomban parancsot adott a támadásra. Ehhez a dandár 3 zászlóaljjal és egy üteggel Kolowrat tábornok vezetése alatt az országúttól jobbra, a pécsi 52. gyalogezred I. és II. zászlóalja és 1 üteg attól balra nyomult előre. A baloldali csoportnak vezetését utóbb maga Albrecht főherceg vette át, aki annak személyesen élére állott. A lelkes támadásnak meg is lett a sikere, mert a dandár csapatai csakhamar Castelazzo–Visconti vonaláig jutnak előre, hanem ekkor az olasz 2. és 3. hadosztály részei ellentámadásba mennek át és az osztrák csapatokat visszavonulásra kényszerítik.[2]
Az ellenség erélyes fellépés sejtetni engedte, hogy az utóvédnek tartott itteni ellenséges csoportnak még is igen erősnek kell lennie s így D'Aspre táborszernagy mostmár a Stadion-dandárt is előrendelte az Albrecht főherceg csoport támogatására illetve a két 52-es zászlóalj fölváltására, miután azok az eddigi harcban összes töltényeiket ellőtték a beérkező Schaaffgotsche hadosztálynak pedig parancsot ad, hogy az országúttól kétoldalt tartalékviszonyban álljon fel.
A Kolowrat- és Stadion-dandárok most újra támadólag lépnek fel és ismét sikerül nekik tért nyerniök, de most a Károly Albert jelenléte által lelkesített Savoya-dandár indul ellentámadásra és az osztrákokat ismét a Castelazzo–Cavalotta által jelölt vonalig vetik vissza. Utóbbemlített helységnél az aradi két 33-as zászlóaljjal előnyomuló Benedek ezredes vette át a megsebesült Stadion tábornok helyett a dandárparancsnokságot és az ő és Albrecht főherceg lelkesítő szavainak hatása alatt a csapatok a nagy ellenséges túlerő dacára megtartják pozicióikat.[3]
Közben gróf Kielmannsegge ezredes csoportjával déli 12 óra 30-kor Torrione Quartaranál az ellenség előcsapataira bukkanván, azokat visszaszorította, de a további előnyomulásnál csakhamar meggyőződött az ellenség hatalmas túlerejéről s így az előbbemlített helységhez visszahúzódva, ott kiválóan ügyes viselkedése által hosszú ideig tévedésben hagyta az ellenséget a maga erőinek csekély száma felől.[4]
Végre délután fél 1 óra tájban már D'Aspre táborszernagy is belátta, hogy jelentékeny túlerővel áll szemben, miért is egyrészt a III. hadtestet sürgős közbelépésre szólította fel, a IV. hadtestet pedig megkérte, hogy ne folytassa útját Vercelli felé, hanem Novara felé előnyomulva, az ellenség jobb oldalába támadjon. Hogy a remélt segítség beérkeztéig állásában kitarthasson, a Schaaffgotsche hadosztályt Albrecht főherceg támogatására előre rendelte. Mindezekről a hadsereg parancsnokságnak jelentést küldve, attól is sürgős támogatást kért.
A harctér közvetlen közelében lévő csapatok kölcsönös helyzetét a déli órában a XXII/9-a. számú melléklet mutatja. A távolabbi osztrák csapatok közül ez időtájt a III. hadtest még mindíg Vespolate-nál, a tartalék-hadtest pedig Albonese-nél menetkészen várta a további parancsot. A IV. hadtest parancsnoka a Novara felől áthangzó ágyúdörgés hallatára már déli 12 órakor saját elhatározásából letérítette hadtestét Casalino felé s újból érintkezést keresett a harcban álló II. hadtesttel. Miután a harci zaj folyton erősbödött, gróf Thurn altábornagy Confienzanál Zobel ezredes alatt csupán egy kisebb különítményt visszahagyván, a hadtest zömével Camerianon át tovább folytatta útját Novara felé. Az I. hadtest hasonló okból déltájban Robbionál beszüntette további előnyomulását és további magatartására nézve a hadsereg-parancsnokságtól utasítást kért.
Közben Radetzky tábornagy a novarai heves ágyúzásból már maga is felismerte az igazi helyzetet és délután 1 óra felé kiadta újabb rendelkezéseit, amelyek szellemében a hadtestparancsnokok a fentiek szerint már saját kezdeményezésükből megfelelően előre dolgoztak. A kiadott intézkedés szerint a III. hadtestnek, követve a tartalékhadtest által, az országúton Novara felé kellett előnyomulnia. A IV. hadtest parancsot kapott, hogy az ellenség jobboldala felé vegyen irányt. Az I. hadtestnek egyelőre Robbionál meg kellett állania, majd utóbb parancsot kapott, hogy a IV. hadtestet kövesse.
Közben a II. hadtest Schaaffgotsche hadosztály harcbadobásával újból tért nyert és a La Bicocca magaslat birtokba ejtése után az egész Perrone-hadosztályt visszanyomta, miközben az említett hadosztály parancsnoka maga is halálosan megsebesült.
Most azonban Chrzanowski tábornok a tartalékban álló Genuai herceg (4.) hadosztályt ellentámadásra rendeli előre és ez délután 2 óra 30 percig a Kolowrat-csoportot ismét Olengoig, az Albrecht főherceg csoportot pedig Cavalotta-ig nyomja vissza, de ebben a vonalban a II. hadtest csapatjai végső erejük megfeszítésével támadólagos előretörésekkel és ellenlökemekkel kapcsolatos újabb ellenállásra rendezkednek be.[5] Az ellenségnek ez a nem várt makacs, szívós kitartása arra bírt Chrzanowski tábornokot, miszerint a Genuai herceg csoportját Castelazzo-ra visszavonva, ott szívós kitartásra utasítsa, míg az általa utasítandó 1. és 2. hadosztály a balszárny tehermentesítése céljából ellentámadást fog majd végrehajtani, minek elrendelése céljából a tábornok a királlyal együtt délután 3 órakor a csatavonal közepetájára lovagolt és itt következőleg intézkedett: a Savoyai herceg tartalék-hadosztályából a Cuneo-dandárt a csatavonal háta mögött a 4. hadosztály támogatására La Bicocca-ra rendelte; Bès altábornagynak a 2. hadosztállyal délkelet felé lekanyarodva, Cavalotta és Visconit között a mortara–novarai országút mentén harcoló osztrákok baloldalát kellett megtámadnia, míg Durando altábornagynak (1.) hadosztálya egyik dandárával Torrione Quartara felé kellett támadóleg előnyomulnia. Az ekként elrendelt támadást a tüzérségnek hathatós tűzzel kellett előkészíteni.
Az osztrákok részén D'Aspre táborszernagy délután félhárom óra tájban a hadteste ellen irányult és nagy erőkkel végrehajtott ellenséges támadásból végre ráeszmélt, sőt hamarosan teljes meggyőződésévé is vált, hogy az egész piemonti sereggel áll szemben s ezért a közeledő III. hadtestet újból előnyomulásának gyorsítására szólította fel, a hadseregparancsnokságnak pedig bejelentette hadteste felette válságos helyzetét, mely egyúttal az egész osztrák hadseregre nézve is a krízis bekövetkezését jelentette.
Báró Appel altábornagy, a III. hadtest parancsnoka, D'Aspre táborszernagy újabb felszólítását Garbagna-ban kapta meg s az élen menetelő 3. vadászzászlóaljat gyorsabb ütemben való előnyomulásra utasítván, az már délután 3 órakor érkezett be Olengohoz, míg a hadtest élhadosztályának zöme csak délután 4 óra tájban érkezhetett, az akkori szokás szerint kibontott zászlókkal és harsány zeneszó mellett, a harc színhelyére, a II. hadtestnek már végkép kimerült csapatjaiban nagy megnyugvást és óriási lelkesedést keltve.[6] A nemsokára szintén a helyszínre érkező III. hadtestbeli Taxis-hadosztálynak általános tartalék gyanánt kellett felállnia.
A Lichnowski-hadosztály által megerősítettt Kolowrat és Albrecht főherceg-csoportok kevéssel délután 4 óra után nyomban újra erőteljes támadásba mennek át s miközben a Bès-hadosztály oldalozó támadása oldalbiztosító csapatok kirendelése által sakkban tartatik, a két osztrák támadó csoport váltakozó harcok közepette délután 5 óráig a Genuai herceg (4.) hadosztályát egészen La Bicocca-ig szorítja vissza, itt azonban az osztrákok további támadó előnyomulásának az olasz tüzérség tömeges tüze határt szab.[7]
Ezalatt a Durando altábornagy által Torrione Quartara felé támadásra rendelt Aosta-dandár a gróf Kielmannsegge-csoporttal folytatott váltakozó és utóbbnevezett ezredes által mindvégig ügyesen vezetett harcok után, amelyeknek vége felé ő maga is halálosan megsebesült, délután 5 óra felé végre hatalmába ejti Torrione Quartarat, de az elszánt kis osztrák csoport, feladatát valóban remekül megoldván, csak az est beálltával hagyja végleg oda a fél 7-es huszárszázad fedezete és védelme alatt a küzdőteret, megkezdvén visszavonulását Nibbiola felé, ahova éjféltájban érkezett meg.[8]
A délután 5 órai kölcsönös helyzetet a XXII/9-b. számú melléklet mutatja. Eszerint a piemonti 4. hadosztály és a tartalék-hadosztály Cuneo-dandára a balszárnyon La Bicocca körül állott harcban; a 2. (Bès)-hadosztály már megkezdte ugyan a délkelet felé való lekanyarodást, de az Albrecht főherceg-csoport baloldalvédje ügyes viselkedéséval bénítólag hatott az itteni olasz csapatok folyékony előnyomulására; a Durando-hadosztály Aosta-dandára hatalmába kerítette ugyan Torrione Quartarát, de onnan nem nyomult tovább előre, sőt a később elvonuló Kielmannsegge-csoportot nyugodtan hagyja eltávozni. Az Aosta-dandár mögött az 1. hadosztály másik, Regina-dandára, e mögött pedig a Vercellire vezető országút mentén a tartalék-hadosztály gárda-dandára állott. A piemonti balszárny mögött a harcból kivont és időközben újból rendezkedett Perone- (3.) hadosztály vett felállítást és végül Solaroli-dandár még mindig Borgo S. Agabionál, arccal kelet felé állott figyelő helyzetben.
Az osztrákok részén a II. és III. hadtest a mortara–novarai országúttól kétoldalt immár bizakodóan folytatja a küzdelmet a piemontiak balszárnya ellen, annál is inkább, mert most már a tartalékhadtest is közel jutott az előbbemlített két hadtest mögött a csatatérhez. A IV. hadtest élével már egészen közel ért az Agogna folyóhoz, honnan az olasz tartalék-hadosztály lovasságát, melynek fogalma sem volt, hogy a vercellii úton egy egész ellenséges hadtest közeledik Novarahoz, könnyű szerrel elűzte.[9]
Radetzky tábornagy törzsével délután 4 óra tájban érkezett meg Olengohoz, honnan az Agogna folyó felé lovagolt, majd délután 5 óra tájban Olengohoz visszatérve, személyesen vette át a csata további vezetését. – A IV. hadtest gróf Degenfeld tábornok által vezetett elővéddandára[10] 5 óra 30 perckor lépte át az Agogna folyót s aztán harchoz tagozva, az országúttól jobbra letérve, keleti irányban kezdte meg előnyomulását az időközben a Vercelli felől fenyegető ellenséges előnyomulásra figyelmessé lett olaszok felé. Elsőnek ugyanis Durando altábornagy, majd a Savoyai herceg is tudomást szerezvén a nagyszámú ellenséges erőknek a vercelli-uti Agogna-híd irányából való előnyomulásáról, több zászlóaljat és tüzérséget rendeltek ki a Cavo d'Assi megszállására.
Amikor az osztrák tartalék-hadtest este 6 óra felé Olengohoz közel ért, a hadsereg vezérkari főnöke, Hess altábornagy azt az előterjesztést tette Radetzky tábornagynak, hogy a tartalék-hadtest gránátos dandárával töresse át az ellenség arcvonalát. Miután azonban a tábornagy ugyanakkor már a IV. hadtest harcbalépéséről is értesült, az első vonalban álló 3 hadtestnek, vagyis a II., III. és a IV-iknek általános támadást parancsolt. Erre a II. és III. hadtest elől levő csapatjai megfelelő tüzérségi előkészítés után megkezdik a támadást a La Bicocca körül álló piemontiak ellen, akik állásaikból visszavetve, megkezdik a csakhamar rendetlen futássá vált visszavonulást Novara felé, nyomon követve a Taxis-hadosztály által, míg a II. és III. hadtest többi csapatjai az elfoglalt állásban a kötelékek rendezéséhez fogtak hozzá. Ebben a percben Albrecht főherceg a La Bicoccanál rendezkedő aradi 33. ezredhez lovagolván, az ezred tisztikarát maga köré gyüjti, majd lehajol lováról Benedek ezredeshez, akit átölelve megcsókol és aztán a következő szavakat intézi a tisztekhez: „Uraim! Ez mindnyájukat illeti; önök igazi hősök módjára küzdöttek; a nap dicsősége önöket illeti; büszke vagyok hogy élükön állhatok; Őfelsége meglesz velünk elégedve.”[11]
Chrzanowski főtábornok és Károly Albert, aki mint a legutolsók hagyták el a la bicoccai magaslatot, s aztán lépésben lovagolt el Novara felé, hiába igyekeztek a mindíg jobban szétmáló csapatok között rendet teremteni; most már, az Agogna folyó felől áthangzó harci zaj hallatára, a kötelékek hova-tovább teljesen felbomlottak, csak a piemonti lovasság nem vesztette el a fejét, amennyiben kisebb-nagyobb csoportokban az üldözők ellen rohamra indulva, amennyire lehetett, segítségére volt a két testvérfegyvernemnek.
Közben az osztrák IV. hadtest csapatai is mindjobban tért nyertek és a sötétség beálltakor az olaszok által elhagyott Cavo d'Assi mellől este 8 óráig élénk tüzelést fejtettek ki.
A la bicoccai magaslati állás elvesztése és az Agogna folyó felől áthangzó és mindíg erősebbé váló tüzelés folytán Durando és Bès altábornagyoknak a csatavonal közepén álló csapatjai is megkezdték a visszavonulást. A 2. hadosztály Novarához érve, a város széléről tévedésből tüzet kapott, miért is Bès altábornagy csapatjait a városon kívül Sct. Martinon át Agagnate felé vezette el. A többi csapatok a gárda-dandár védelme alatt északi irányban igyekeztek magukat az ellenség hatása alól kivonni, de jórészük éjjelre még a városban maradt.
Este 8 órakor megeredt az eső s oly koromsötét lett, hogy a különben is nagyon kimerült osztrák csapatok az egész vonalon beszüntették a hadakozást; ugyanezen okokból az üldözés is elmaradt. Éjjelre a II. és III. hadtest La Bicocca körül, a IV. hadtest az Agogna-híd közelében, a tartalék-hadtest pedig Olengonál összpontosult.
Az osztrákok a novarai csatában halottakban 14 tisztet és 396 embert, sebesültekben 2 tábornokot, 101 tisztet és 1747 embert, foglyokban 2 tisztet és 78 embert, s végül eltüntekben 1 tisztet és 876 embert, vagyis összesen 120 tisztet és 3097 embert vesztettek. A piemontiak vesztesége halottakban 2 tábornokot, 37 tisztet és 1046 embert, sebesültekben 96 tisztet és 1758 embert, foglyul esettekben 2387 embert, tehát összesen 135 tisztet és 5191 embert tett ki. Azonkívül 1 zászló, 12 löveg, 8 lőszerkocsi és sok más szekér és ló esett a győzők kezébe. Százalékban kifejezve az osztrákok vesztesége 12, az olaszoké 53%-nak felel meg.
A harc beszüntetése után Novarában nagyfokú fejetlenség, rendetlenség és fegyelmezetlenség uralkodott. A éhes katonák fosztogatni, sőt több helyen még gyujtogatni is kezdtek s a tábornokoknak és tiszteknek csak nagy nehezen sikerült csak némileg is a felkorbácsolt szenvedélyeket féken tartani. Ily körülmények között alig férhet hozzá kétség, hogy ha az osztrákok támadásukat folytatták volna, úgy az alighanem a piemonti sereg teljes megsemmisülését vonta volna maga után.
Amikor Károly Albert seregének ily nagymérvű felbomlását látta, a fegyverszüneti tárgyalások haladéktalan megindítását tartotta szükségesnek, micélból Cadorna minisztert Cossato tábornokkal nyomban La Bicocca-ra küldte ki, de mivel Radetzky már eltávozott onnan, csak annak vezérkari főnökével, Hess altábornaggyal tárgyalhattak, aki már előzőleg meglehetősen kemény feltételeket szabott, de az ellenségeskedések beszüntetését egyáltalában nem helyezte kilátásba s a tárgyalásoknak a következő napon való folytatására csakis Radetzky tábornagyot jelentette ki illetékesnek.
Erről értesülve, Károly Albert este 9 óra felé maga köré gyüjtötte fiait, az idősebb tábornokokat és minisztereit és nyomban lemondott a trónról fia, a Savoyai herceg javára, aki Victor Emanuel név alatt kezdte meg uralkodását. Egyidejűleg elhatározták, hogy a sereg még együtt maradt részeit Momonál gyülekeztetik. Ez alkalommal kiderült, hogy a még kézben levő csapatok létszáma 30.000 főre olvadt le.
Az új király több szerencsével folytatta a másnap újra felvett fegyverszüneti tárgyalásokat s azok eredménye a március 26.-án megkötött fegyverszünet, majd az augusztus 6.-án Milanoban létrejött szerződés lett, mely egyúttal a tulajdonképpen mindössze 4 napig tartó háborúnak véget is vetett.[12]
Végül itt kell még egy érdekes epizódról említést tennünk. A csata napján este 11 óra felé egy kocsi tért be a citadellai majorba, ahol az osztrák IV. hadtest parancsnoka, gróf Thurn altábornagy ütötte volt fel főhadiszállását. A kocsiból egy elegáns és jó modorú férfi szállt ki és gróf Thurn elé állva, a következőket mondotta: „Nevem gróf de Bargé; mint lovas ezredes szolgáltam a piemonti hadseregben és a mai csata után felmentésemet kértem és kaptam meg, hogy Nizza melletti birtokaimra visszahúzódjam. Önök a csatát teljesen megnyerték, Károly Albert leköszönt és a fegyverszüneti tárgyalások már megkezdődtek Radetzky tábornaggyal.” Erre gróf Thurn beszélgetésbe ereszkedett az idegennel, akit egy csésze teával is megkínált és végül menetlevelet állított ki számára, hogy nyugodtan és bántatlanul távozhassék a császári csapatok vonalain keresztül Nizza felé.
Ez az idegen Károly Albert, a lemondott szárd király volt, aki csak egy altiszt és egy szolga által kísérve szerencsésen átjutott a császáriak hadvonalain, hogy végül a portugál tengerparton Oportoban menhelyet találva, ott nemsokára megtört szívvel fejezze be földi pályafutását.[13]
[1] Strobl id. m. 44: FZM.; D'Aspre verblieb bei seiner – wie erwähnt – auch im Haupt-Quartier zur Geltung gebrachten Ansicht, dass Novara nur mehr von geringen peimontesischen Kräften besetzt sei.” – Sternegg, Schlachtenatlas, Der Feldzug 1849 in Italien, 7: „Korpskommandant D'Aspre war der Meinung, dass Novara nur von schwächeren feindlichen Kräften besetzt, die Hauptmacht derselben aber gegen Vercelli abgerückt sei.” – Kunz id. m. 127: „Radetzky erhielt am Morgen des 23. März falsche Meldungen. Feldzeugmeister D'Aspre bekam nämlich zwar von den Vorposten der Division des Erzerzogs Albrecht die ganz richtige Meldung, dass die Piemontesen sich bei Novara eng fersammelten, glaubte aber nicht dieser richtigen Meldung, sondern falschen Kundschafterberichten, und meldete daher, der Feind sei im Marsche nach Vercelli.”
[2] Strobl id. m. 48: „Erzherzog Albrecht selbst übernahm die Leitung des Gefechtes der links der Strasse vorrückenden Truppen. Das Bataillon I/52 drang mit Ungestüm vor und bemächtige sich des Gehöftes Cavallotte, während das Bataillon II/52 infolge Terrainschwierigkeiten etwas zurückblieb. Es gelingt diesen beideten Bataillonen, unterstützt durch das Feuer der Raketen-Batterie, bis Casa Visconti den Angriff fortzusetzen, obschon die piemontesischen Batterien die angreifende österreichische Infanterie unter Kreuzfeuer nahmen. Indes tritt auf diesem Augriffsflügel alsbald ein Rückschlag ein. Zwei Bataillone der Brigade Savona und as 1. Regiment der Brigade Savoyen brechen zum Gegenangriffe vor, nehmen die Gehöfte bis Cavalotta wieder; auch beginnen Abtheilungen der 2. piemontesischen Division die linke Flanke des Erzherzog Albrecht über die Agogna zu umfassen. Die feindliche Umfassung wurde zwar durch die bravouröse Haltung einer Kompagnie 52 unter Hauptman Host ... augenblicklich verhindert doch wurde eine Verstärkung auf dem linken Flügel der Gefechstlinie dringend nöthig.”
[3] Strobl id. m. 50: „Bei Cavalotta nahm das Regiment Gyulay-Infanterie Nr. 33. die zurückgehenden Truppen des Erzherzogs Albrecht auf, und es gelang der persönlichen Einwirkung des Erzherzogs und des Obersten Benedek, welcher an Stelle des verwundeten BM. Stadion das Brigade-Commando übernommen hatte, die Truppen zu bewundernswerter Ausdauer und Standhaftigkeit zu entflammen. Weitere Fortschritte des übermächtigen Gegners wurden im Vereine mit denBatterien gehemmt.”
[4] Ennek a csoportnak a magatartásáról, melyhez a magyar csapatok közül csak a 7. huszárezred 1/2 százada volt beosztva, Strobl id. m. 50 oldalán a következőket írja: „Dem ebenso verständisvollen als geschickten Manövrieren des Obersten Kielmannsegge gelang es nicht nur die ganze 1. piemontesische Division, sondern auch dem grössten Theil der Infanterie der 2. Division über seine geringe Stärke zu täuschen, durch kühne, aber massvolle Angriffe zu beschäftigen und die in der Front angreifenden feindlichen Abtheilungen zurückzuweisen.”
[5] Es war dies – írja Strobl id. m. 53. oldalán – einer jener Gefechtsaugen blicke, wo die physische Kraft der moralischen im höchsten Grade bedarf, und in welchem nur das presönliche Beispiel der Führer das Ganze zuzammenzuhalten und ihre Truppen zu heldenmüthiger und hartnäckiger Ausdauer zu entflammen vermag. So that es einst in den Tagen von Aspern und Wagran Erzherzog Karl – und hier sein Sohn, der Erbe seines Ruhmes, Erzherzog Albrecht wieder. Er sammelte, thätigst unterstüzt vom Obersten Benedek, die ermatteten Bataillone, ermunterte sie zur Ausdauer und zum Festhalten ihrer Stellungen, eilte im heftigsten Feuer persönlich auf alle bedrohten Punkte, entwickelte eine aufopfernde Thätigkeit und einen hingebenden Muth und flocht damit unvergängliche Lorbeern in den Siegeskranz des Tages von Novara.”
[6] Strobl id. m. 55: „Es war 4 Uhr nachmittags, als die Truppen der Division Lichnowski des III. Corps mit klingendem Spiele und fliegenden Fahnem auf beiden Flügeln der vom II. Corps mit ausdauerndster Zähigkeit behaupteten Gefechtslinie eintrafen. Wie elekrischer Schlag zuckte es durch die Reihen des heldenmuthigen II. Corps, denn jetzt nahte wirksame Hilfe, und damit war der Sieg gewiss.”
[7] Az Albrecht főherceg vezette baloldali támadó csoport tevékenységéről Strobl id. m. 57. oldalán a következőket írja: „Die Schützen des 3. streirischen Schützen-Bataillons vertreiben mit Bravour den Feind vom rechtsseitigen Thalrande der Arbogna und halten die dortigen Truppen der piermontesischen 2. Division von jeder weiteren Action ab (!) Die beiden Bataillone von Welden- (galiciai 20. gyalogezred) und Leopold- (53. magyar-horvát gyalogezred) Infanterie, unterstützt durch das II. Bataillon Kinsky- (görzi 47. ezred) Infanterie, dringen unter der herzhaften Führung des GM. Alemann bis C. Visconte vor, werden jedoch von hier durch die feindliche Übermacht wieder auf die südlich gelegenen Gehöfte zurückgeworfen. GM. Alemann selbst wird schwer verwundet. Die beiden Bataillone, rasch gesammelt, gehen neuerdings und vereint mit den Bataillonen I. und II. von Gyulay (aradi) Infanterie Nr. 33 unter Oberst Benedeks zielbewusster Führung vor und erstürmen gegen 5 Uhr abens die Gehöfte bis La Bicocca, wo dem weiteren Angriffe durch das verheerende Gesützfeuer der Piemontesen ein Ziel gesetzt wurde.”
[8] Strobl id. m. 58: „Die Aufgabe des Detachnements des Obersten Kielmannsegge, bestehend in der Sicherung der linken Flanke des II. Corps und im Festhalten der dort auftretenden piemontesischen Streitkräfte, wurde brillant gelöst und zählt zu den schönsten Waffenthaten des Feldzuges 1849.”
[9] Strobl id. m. 59: „Der anhaltende und immer heftiger vernehmbare Kanonendonner liess ausser Zweifel, dass bei Novara ein Engegement mit starken feindlichen Kräften stattgefunden habe. Demnach entschloss sich der Commandant des 4. Corps unter eigene Verantwortung die Marschrichtung nach Vercelli aufzugeben und sein Corps ohne Aufenthalt über Cameriano und weiter auf der Hauptstrasse gegen Novara zu führen, um von dort aus in den Gang der Schlacht einzugreifen ... Bei Cameriano wurden mehrere Pferde und Fourage wägen erbeutet und einige Soldaten von der Bedeckung gefangen genommen. Die weitere Vorrückung schaffte gar bald die Überzeugung, dass der Feind auf der Strasse von Vercelli durchaus keinen Angriff vermuthete, denn man begegnete harmlosen Reisenden, welche kurz vorher Novara verlassen hatten, und Krankenzügen welche in das Spital nach Vercelli bestimmt waren.”
[10] Ehhez a dandárhoz a magyar csapatok közül be voltak osztva: a péterváradi 70. gyalogezred I. zászlóalja, a győri 19. ezred II. zászlóalja és a budapesti 32. ezred két zászlóalja.
[11] Strobl id. m. 63.
[12] Kunz id. m. 139: „In Tagen war der Feldzug entschieden. Eine ähmliche Leistung hat kein Heer der Welt aufzuweisen.”
[13] Prybila, Geschichte der K. u. K. Wermacht. – Strobl id. m. 70–71.
| « 4. A hadműveletek negyedik napja. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |