XXII/8-a és b. számú melléklet.

Durando altábornagy az 1. hadosztállyal március 21.-én korán reggel érkezett be Mortaraba, ahol a szintén jelenlevő hadsereg-vezérkari főnöknek, La Marmora tábornokoknak utasítására délután 2 óra tájban a várostól délkeletre fekvő homokdombokon a Paviara vezető országúttól kétoldalt a XXII/8-a. számú melléklet szerint állást foglalván, egyúttal az előterep felderítése iránt is intézkedett. Déltájban a tartalék-hadosztály is beérkezvén, a Savoyai herceg délután 4 óráig ugyancsak La Marmora tábornok javaslatára az 1. hadosztálytól jobbra-hátul lépcsőben állott fel.

Az osztrákok részén március 21.-én a Mortarara vezető országúton előrendelt három hadtest közül, az élen menetelő II. hadtest délután 4 óra 30 perckor az olasz előcsapatokra bukkanván, annak elővéde azokat rövid harc után visszavonulásra kényszerítette. Közben a hadtest parancsnoka, báró D'Aspre táborszernagy az élhadosztály parancsnokának, Albrecht főherceg altábornagynak parancsot adott Mortara megtámadására. Ehhez a főherceg hadosztályát az országút mindkét oldalán a következő módon 4 támadó oszlopba csoportosította: Jobboldali szárnyoszlop: Weiler ezredes a pécsi 52. gyalogezred I. és II. zászlóaljával és a 9. vadászzászlóalj egy osztályával, vagyis összesen 14 századdal, irány bal szárnyával a Cavo Passerini mentén; jobb középoszlop: Benedek ezredes az aradi 33. gyalogezred I. és II. zászlóaljával és a 9. vadászzászlóalj egy osztályával, azaz összesen 12 gyalog- és 4 vadász-, tehát együttvéve 16 századdal, irány balszárnyával az országút mentén; bal középoszlop: gróf Stadion tábornok a 21. gyalogezred 2 zászlóaljával és a 11. vadászzászlóalj 2 osztályával, vagyis összesen 14 századdal, irány jobb szárnyával az országút mentén; baloldali szárnyoszlop: gróf Kolowrat tábornok az 1. számú császár-ezred 2 zászlóaljával és a 9. vadászzászlóalj 2 osztályával, azaz összesen 16 századdal, irány Casoni di San Albino.

Az élhadosztályt követő Schaaffgotsche hadosztálynak a balszárny a hadtest lovasságának pedig a jobbszárny mögött, előbbinek Casoni di San Albino mögött, utóbbinak Remondonál tartalék viszonyban kellett felállnia.

Az élhadosztály harccsoportosításának felvétele egy teljes órát vett igénybe, mialatt a tüzérségnek a támadást elő kellet készítenie. Ennek tüzelését az ellenséges tüzérség élénken és teljes erővel viszonozta.

Este 6 órakor naplemente után D'Aspre tábornagy parancsot adott a támadó oszlopok előnyomulására. Sűrű porfelhők, a beálló sötétség és mélyen bevágott árkok miatt az összeköttetés a támadó oszlopok között csakhamar veszendőbe ment s egyiknek-másiknak előrejutása fennakadást szenvedett. Az erős ellenséges tüzérségi tűzhatás dacára a leggyorsabban a Benedek-oszlop jutott dobpergés mellett előre és a Regina-dandárnak a homokbuckákon elhelyezett csatár-vonalát megtámadván, azt visszaszorította. Most aztán Benedek, a 33. ezred II. zászlóaljának élére állva és az országúton előnyomulva, csakhamar az olasz 9. és 10. ezredet a sötétségben 40 lépésre közelítette meg, de az ellenséges gyilkos kereszttüzben osztagai hamarosan ingadozni kezdtek. Ámde az erélyes ezredesnek, aki alól a lovat kilőtték, személyes befolyásával csakhamar sikerült csapatjait lelkesítve újból előrerontani és az este 7 óra tájban végrehajtott elszánt roham megtermi gyümölcsét, mert a szemben álló ellenség visszavetve, támadóival illetve nyomonkövetőivel egyszerre érkezik be Mortaraba.[1] Itt Benedek tovább szorítja, nyomja az ellenséget az utcákon át, miközben csapatjai számos foglyot, löveget, lőszerkocsit és egyéb járművet ejtenek zsákmányul. Nemsokára ezután az erzedes Gaál őrnagynak parancsot ad, hogy az egyes utcákba benyomult osztagokat gyűjtse össze s azokat a 33. gyalogezred I. zászlóaljával együtt vezesse utána a Porta Vercelli (máskép Porta Alessandria) nevű kijárathoz, ahova az ellenséget maga előtt űzve, Benedek ezredes beérkezve, néhány századával védelemre kész állapotba helyezkedett.

Közben teljesen besötétedett s miután a támadó oszlopok között az összhang eljesen veszendőbe ment és kivált a két szárnyoszlop, amint az a XXII/8-b. számú mellékletből is kivehető, részint terepnehézségek, részint az ellenség ellenhatása folytán nagyon elmaradt, a hadtestparancsnok azt a parancsot adta ki, hogy ha a város megvétele az első rohammal nem sikerülne, akkor a harcot szakítsák félbe és ne bocsátkozzanak egy mindenesetre kétséges kimenetelű éjjeli utcai harcba. De mire ezt a parancsot Benedek ezredes kézhez vette, ő már elhelyezkedett a város nyugati szélén levő Porta Vercellinél és az ezáltal elért vívmányt és előnyt semmi szín alatt sem volt hajlandó feladni.

Közben teljesen besötétedett és míg La Marmora tábornok a Culoz-dandár 2. zászlóaljával Mortarat délről megkerülve, a san albinoi kolostort megszállva tartó, de a Kolowrat-csoport által erősen szorongatott 2. Regina-dandárbeli zászlóaljnak segítségére sietett, addig a Savoyai herceg a Cuneo-dandár 6 zászlóaljával, melyeket egy gárda ezrednek is követnie kellett, a Porta Vercellin Mortaraba behatolva, akart a Regina-dandárnak felsegítésére sietni. Ámde az említett kapu elé érve, a herceg abból már a Regina-dandárnak, Benedek ezredesék által hátulról erősen nyomott s így rendetlenségben kitóduló csoportjaival és járműveivel találta magát szemben, amelyek csakhamar az ő osztagait is rendetlenségbe hozták, úgy hogy a Savoyai herceg jobbnak látta vele volt osztagaival ugyanazon az úton, amerre jött, visszafordulni, majd hadosztálya zömével Castello d'Agognan át a visszavonulást Robbio felé megkezdeni.[2]

Benedek ezredes aránylag gyenge erejével ezek után a Porta Vercellinél erősen eltorlaszolta magát. Többi osztagai még mindig a város keleti szélén a Porta Milano tájékán állottak, ahova időközben a Stadion-csoport is eljutott. Az ettől jobbra előnyomuló Weiler-oszlop terepakadályok által feltartóztatva, a szemben lévő Aosta-dandárbeli osztagokkal csupán álló tűzharcra szorítkozott. – Utóbbemlített dandárnak egyébként Durando altábornagy hadosztályparancsnok, a Regina-dandár áttörését és visszanyomatását látván, azt a parancsot adta, hogy a város szélére visszahúzódva, ott fejtsen ki ellenállást. Ámde a Porta Milanonál ez a dandár a Stadion-csoportra bukkanván, rövid harc után megkezdte visszavonulását Paronan át Gravellone felé, a városba benyomult egy zászlóalja ellenben már nem tudott megmenekülni s kénytelen volt a fegyvert lerakni.

A san albinoi kolostorban lévő 2 Regina-dandárbeli zászlóalj sokáig sikerrel állott ellen a Kolowrat-oszlop támadásának, de az este fél 8 óra tájban a kolostort rohammal hatalmába ejtvén, annak olasz védő őrségét a Porta Genova felé szorította vissza. Az itt két firss zászlóaljjal megjelenő La Marmora tábornok a visszavonulókat megállította ugyan, de a kolostort visszafoglalnia, bár azt ismételten megkísérelte, már nem sikerült. Sőt a nagy zürzavarban az olasz csapatok már egymásra is kezdtek lövöldözni. Ezért La Marmora tábornok visszavonulásra határozta el magát, amelyet a legrövidebb irányban Mortaran át akart Robbio felé végrehajtani. A vezérkari főnök dobpergéssel vezette csapatjait a város legdélibb utcáján át egyenesen Benedekék hátába, ezáltal a kisded csapatot a legveszélyesebb helyzetbe hozván. De a vitéz ezredes nem vesztette el fejét. Csapatjainak hátraarcot vezényelve, szintén dobpergéssel vonult a közeledő ellenség elé és rövid ideig tartó tüzelés után a sötétségben megadásra szólította fel olasz ellenfeleit. A magyarok szerencséjére gróf Pötting százados a 33. ezred 6-ik századával és Gaál őrnagy ugyanezen ezred I. zászlóaljával ép ebben az időben közeledett a Porta Milano felől az ellenség jobboldala felé, mely ezáltal kishitűvé válva, legnagyobbrészt megadta magát, csak La Marmoranak sikerült néhány száz emberrel Robbio felé egérutat nyerni.[3]

Este 9 óra tájban végleg elnémult a harc. Benedek ezredes a város összes kijáratának megszállása után csapatjait Mortara főterén egyesítette: Albrecht főherceg hadosztályának többi részei és a Schaaffgotsche hadosztály a városon kívül töltötték az éjjelt. Az I. hadtest Gambolonál, a III. Remondonál, a IV. S.-Giorgionál, a tartalék-hadtest Gropellonál s végül a hadsereg főhadiszállás Trumellonál éjjelezett.

Az olaszok részén a 2., 3., 4. hadosztály, a hadsereg-tüzértartalék és a hadsereg-főhadiszállás még az éj folyamán Vigevanonál egyesült; ezekkel a seregtestekkel a piemonti fővezérlet másnap eredeti terve értelmében offenzív módon akart fellépni. A Mortaranál megvert 1. hadosztály az éj folyamán Vespolateig, a tartalék-hadosztály Robbioig jutott; a Solaroli-dandár S. Martino-nál maradt.

Albrecht főherceg hadosztálya a mortarai ütközetben 10 tisztet és 179 embert, míg az olaszok állítólag mintegy 500 embert vesztettek. A foglyul esett olaszok száma 6 törzs-, 51 főtisztre és több mint 2000 emberre rúgott. Azonkívül 6 löveg, 10 lőszerkocsi, nagymennyiségű egyéb kocsik, egy sebesültekkel és betegekkel telt egész tábori kórház és a Savoyai herceg istállója került a győzők kezébe.

[1] Strobl id. m. 29: „Das auf circa 40 Schritt empfangene Feuer bringt die Colonne Benedek zum Stutzen und Wanken, doch gelingt es ihrem energischen Führer, sie rasch wieder mit Erfolg zum Angriffe vorzuführen. Der Feind weicht in die Statd Mortara.”

[2] Strobl id. m. 31: „Als Herzog von Savoyen an der Spitze seiner Colonnen vor der Porta Alessandria (Porta Vercelli) eintraf, strömten ihm Flüchtlinge der Brigade Regina entgegen, zurückeilende Trainfuhrwerke vermehrten die Verwirrung; alle Versuche des Hrzogs, die tatkische Ordnung wieder herzustellen scheiterten. Die Hauptursache dieser Panik bestand in dem Nachdrängen des Obersten Benedek mit dem Bataillon II/33 und einigen Abtheilungen des Feldjäger-Bataillon Nr. 11., welcher die fliehenden Truppen Durandos nicht zur Ruhe kommen liess und sie, infolge der eingetretenen Dunkelheit über seine Stärke täuschend, bis an die Porta Alessandria vor sich hertrieb. Der Herzog von Savoyen sah sich demnach gezwungen, noch vor 9 Uhr nachts mit der Hauptkraft der Reserve-Division den Rückzug über Castell d'Agogna nach Robbio anzutreten.”

[3] Strobl id. m. 32: „Die Colonne La Marmoras näherte, sich unter Trommelschlag der kelinen Kraftgruppe unter Oberst Benedek, welche sich kurze Zeit vorher bei der Porta Alessandria festgesetzt hatte. In dieser höchst bedenklichen Lage liess der energische, rasch entschlossene Oberts Benedek die Front verkehren, ordnete seine noch verfügbare Mannschaft, rückte mit ihr der anmarschierenden Colonne La Marmoras auf sirca 50 Schritte entgegen und forderte sie nach einer kurzen, wechselseitigen Feuerabgabe zur Waffenstreckung auf. Auch in dieser denkwürdifen Situation stellte sich das Glück an die Seite der Kühnheit und gesitesgegenwärtigen Entschlossenheit ... Der grösste Theil der piemontesischen Colonne sammt den Geschützen ergab sich dem Obersten Benedek. General La Marmora gelang es, mit einigen hundert Mann sich auf die Strasse nach Novara durchzuschlagen.”