Amikor az olasz sereg Goito mellől a Curatone vonalig végrehajtott légdöfés után június 6.-án este régi állásaiba visszatért,[1] Károly Albert másnap megtudta, hogy Radetzky, nem mint eredetileg hitték Verona, hanem Vicenza felé vette útját seregével. A szárd főhadvezetőség ennélfogva Radetzky távollétét egyrészt arra akarta felhasználni, hogy Verona felé előnyomulva, azt birtokába ejtse és másrészt, hogy egyeidjűleg a rivolii fensík kézbevétele által Radetzkynek Tirollal való összeköttetését megszakítsa. Utóbb említett célból a 19.000 főnyi Sonaz-hadtest június 10.-én reggel Rivoli felé elindíttatván, a Zobel-dandár a nagy túlerő elől Madonna della Corona-ra húzódott vissza. Az erről szóló hírre gróf Lichnovszky altábornagy[2] az Etsch völgyében rendelkezésre álló összes csapatjait összegyűjtvén, azokat Brentonicoig vezette előre. Ámde Sonnaz nem folytatta offenzíváját, hanem megelégedet a rivolii állások birtokbavételével.

Radetzky június 11.-én délután értesült Vicenzában Rivolinak az ellenség által történt megszállásáról s így még aznap este elindította Veronába a Culoz-dandárt, ahova az június 12.-én érkezett be. E napon Radetzky is elindult oda és már délben ott is volt. Az I. hadtest június 13.-án délben érkezett meg Veronába s Vicenzába csak a II. hadtest maradt vissza. Ennek Simbschen-dandára már június 12.-én Schio-n át a Val Arsa megnyitására indíttatott el és június 14.-én az összeköttetés Roveretoval már helyre volt állítva.

A piemonti sereg 45.000 emberből álló zömét Károly Albert csak június 12-ike folyamán egyesítette a Veronára intézendő támadás céljából Villafranca és Sommacampagna között, honnan annak 13.-án támadólag előnyomulva, Tomba, Tombetta, Roveggia, Chioda és Santa Lucia[3] helységeket kellett megtámadnia. Utóbb említett napon reggel azonban a szárd király szemlét tartott a csapatok fölött, ami annyira késleltette azok elindulását, hogy azok élei csak d. u. 3 órakor érkeztek meg az osztrák tábori őrsök elé. Ugyanekkor felhőszakadásszerű eső keletkezett, ami az olaszokat másfél órai megállásra kényszerítette. Ezalatt Károly Albert jelentést vett Durandoék sorsáról, valamint arról is, hogy Radetzky Veronába visszatért. Miután most már későre járt az idő, a támadás végrehajtása a következő napra halasztatott.

Közben Radetzky az ellenség veszélyes előnyomulásáról értesülvén, az I. és a tartalék-hadtestet, valamint a veronai védőrség egy részét, összesen mintegy 30.000 emberét június 13.-án este, a santa luciai csatatéren felvonultatta.

Ez a nagy erőkifejtés a piemonti hadvezetőséget igen nagy mértékben tartózkodóvá tette s miután az éj folyamán arról is érkezett hír, hogy a veronai lakosság fölkelésére, amit az olasz hadvezetőség az elérendő siker egyik főfeltételéül tekintett, ezúttal sem lehetet számítani, – mindezek a kedvezőtlen körülmények arra bírták Károly Albertet, hogy a szándékolt támadás eszméjét föladva, seregét még az éj folyamán, illetve június 14.-én ismét eredeti állásaiba vezesse vissza. Ez alkalommal a II., hadtest Sommacampagna, Sona és S. Giustina között, az I. hadtest Villafrancában, a tartalék-hadosztály pedig Roverbelloban helyezkedett el. – Radetzky a visszavonulók nyomon követésére három erős portyázó különítményt rendelt ki.

Egyébként június 14-ike nemcsak csalódást, hanem örömöt is okozott Károly Albertnek, ha nem is katonai, hanem politikai téren; ő ugyanis e napon Felső-Olaszország királyává proklamáltatta magát és a megejtett népszavazás a Mazzinisták erős ellenzése dacára ki is mondotta Lombardiának és Velencének csatlakozását a szárd királysághoz. Ezt a teherpróbát a bécsi kormány idegei nem birták ki, mert az Innsbruckon át, ahol az udvar tartózkodott, azt a parancsot küldte Radetzkynek, hogy tegyen fegyverszünteti ajánlatot Károly Albertnek. Ámde az öreg hadvezért, a végső győzelemben bízva, befolyásával keresztülvitte az udvarnál, hogy a háborút tovább folytathassa.

A folytatólagos hadműveletek mindenekelőtt a tiroli hadiszíntéren vették kezdetüket. Itt ugyanis a tábornagy rendelkezése folytán a Simbschen-dandárnak június 15.-én Roveretoba történt beérkezésekor, ebből, a Lichnovszky-hadosztályból és egy lovasezredből gróf Thurn altábornagy parancsnoksága alatt a 12½ zászlóaljból, 3 lovasszázadból és 5½ ütegbol álló III. hadtest alakult, mely június 18.-án megtámadta a piemontiak Madonna della Corona-nál lévő állását, de ez a támadás sikerre nem vezetett.

Károly Albert június végén még további erősbítéseket küldött Rivoliba az Etsch völgyébe, egyben azt is hiresztelvén, hogy ereje zömével Tirolba szándékozik betörni. Ez Thurn altábornagyot igen messzemenő védintézkedések megtételére késztette, mindazonáltal itt egyelőre csak alárendeltebb jelentőségű előörs-csatározások folytak.

Közben a Vicenzában visszamaradt II. (D’Aspre-) hadtest és a Welden vezette II. tartalék-hadtest június végéig az egész velencei tartományt meghódították s befejezésül Welden magának Velencének körülzárásához is hozzáfogott.

[1] Lásd a 63.oldalon.

[2] Lásd az 50. oldalon.

[3] E helységek fekvését lásd a XXII/3. számú mellékleten.