XXII/1. számú melléklet.

A gróf Thurn altábornagynak Trevisoból történt elvonulása után visszamaradt csapatokat báró Stürmer[1] altábornagy Susan és Mittis tábornokok, továbbá báró Stillfired és Philippovic ezredesek parancsnoksága alatt 4 dandárba tagozván, azokkal május közepéig a velencei tartománynak a Piave folyóig terjedő részét megszállotta. Május 20.-án a hadtest parancsnokságát, amelynek élelmezési állománya ekkor 19¹/₂ zászlóaljba és 4 lovas századba tagozva és 66 löveggel ellátva, 21.000 embert tett ki, báró Welden altábornagy vette át, aki báró Stürmer altábornagyot 4¹/₆ zászlóaljjal és 9 löveggel a Piave felső völgyébe rendelte, hogy a lázadók ottani főfészkét szétrobbantsa. Ez május 22. és 28-ika között sikerült is. Június 13.-án Welden Treviso előtt termett és tüzérségével lövetni kezdte a várost. S habár ennek valami nagy hatása nem volt, a város másnap mégis kapitulált. A feltételek ugyanazok voltak, mint Vincenzánál, minek folytán most újabb 4185 ember lépett 3 hónapra hatályon kívül.

Ezalatt a Mitis-dandár több kisebb győzelmes ütközet után a Piave alsó folyása mentén fekvő összes átkelőket megszállta. Viszont a hadtest más részei a Piave és a Brenta folyók felső völgyeibe nyomultak előre és június 6.-án Primolanonak 3 órai ütközet révén történt megvételével a Val Suganan át helyreállították az összeköttetést Trienttel. Június 24.-én megadta magát Palmanuova is, amelynek 1768 főnyi védőrségét szintén hazabocsátották. Itt az osztrákok igen jelentékeny tüzérségi anyagot találtak.

[1] Lásd a 44. oldalon.