« Az április 29-iki pastrengoi ütközet. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Megjegyzések. Elmélkedések. »

Az április 30-iki pastrengoi ütközet.

XXII/2. számú melléklet.

Április 30-ára Károly Albert, Wochernek az Etsch balpartjára leendő visszavetése céljából serege még nagyobb részének támadását határozta el. E célból a szabadcsapatokkal megerősített Piemont-dandárnak (3600 lővegyver) Federici tábornok parancsnoksága alatt Cola-n át a Pastrengonál és attól nyugatra álló Wocher jobbszárnya ellen kellett előnyomulnia, a Savoyai hercegnek a Cuneo- és Regina dandárokkal (7200 lővegyver) Sandra mellől arcban kellett Patrengo felé támadnia. Végül Broglia tábornoknak a Gárda-, Savoya- és Savona-dandárokkal (8500 lővegyver) a santa giustinai magaslatokról S. Martino felé kellett támadólag előnyomulnia. A jobboldal biztosítása céljából az Aosta-dandárnak S. Giustina és Sonanál, 2 lovas ezrednek pedig Osteria del Bosco-nál kellett feállnia.

Radetzky tábornagy április 30-ára akként intézkedett, hogy abban az esetben, ha az ellenség Wocher altábornagyot pastrengoi állásában megtámadná, akkor a Taxis-dandár Bussolengoról Santa Giustina, a Lichtenstein-dandár Osteria del Bosco, a Rath-dandár pedig Sona felé nyomuljon tüntetőleg előre, hogy a piemontiakat az említett helyen lekötve, megakadályozzák, hogy azok túlerővel vessék magukat a Wocher-hadosztályra. Ellenben abban az esetben, ha az ellenség a síkságon át Verona felé nyomulna támadólag előre, akkor az említett 3 dandárnak újból a veronai állásba kellett visszahúzódniuk, míg Wochernek támadásba kellett átmennie, az ellenség baloldala ellen. A Veronából kiinduló 4 dandár fölött, melyek ereje 10.000 emberre rúgott, D'Aspre altábornagy vette át a parancsnokságot.

Április 30-ika vasárnap volt s a piemontiak csak mise után délelőtt 10 órakor kezdték meg a támadást. Broglia és a Savoyai herceg osztlopaival szemben Wocher csapatai szívós ellenállást fejtettek ki, de amikor a déli órákban Federici oszlopa harchoz fejlődvén, Wocher jobbszárnyát és oldalát fenyegetni kezdte, az osztrák harcvonal, bár annak erősbítésére a tartalékból három gyalogszázad előrevonatott, sokáig tartható nem volt s Wocher folytonos kisebb ellentámadások végrehajtása közben d. u. 2 órakor elrendelte a balszárnyon kezdődő lépcsőzetes visszavonulást, melyet a Piovezzanban még rendelkezésre álló 1 1/2 zászlóalj fedezett. A Corsale-t megszállva tartó 3 század túlsoká fejtett ki ellenállást s így azok körülkerítettvén, legnagyobbrészt fogságba kerültek, ellenben a Ronchi tájékán harcoló 7 osztrák század oly kitünően tartotta magát, hogy az azok ellen irányult olasz támadás eredményre nem vezetett.

D. u. 4 órakor, amikor az osztrákok visszavonulásukat a Ponton-nál vert hídon éppen befejezték, érkezett be Zobel ezredes 4 századdal Sega-nál Rivoli felől, de már mit sem tehetett s így ő is sietve kelt át a pontoni hídon az Etsch balpartjára, mire Wocher altábornagy a hídat lebontatta.

A piemontiak nemcsak hogy nem üldözték a visszavonuló osztrákokat, hanem Ronchin túl már egyáltalában nem nyomultak előre. Károly Albert, aki harcoló csapatjait követve gyakran került életveszedelembe, főhadiszállását S. Giustinában ütötte fel, a 3. piamonti hadosztály a pastrengoi magaslatokon maradt, a többi csapatok pedig visszatértek előbbeni táborhelyeikre.

A D' Aspre parancsnoksága alatt álló 3 dandár a síkságon csak déli 12 óra 15 perckor kezdte meg előnyomulását, állítólag azért, mert Pastrengo felől csak déltájban volt ágyúszó hallható. Ennek folytán ezek a dandárok már csak akkor érkeztek a harctér közelébe, amikor Pastrengonál az ütközet már el volt döntve. Miután a piemontiak S. Giustinanál és Sonanál nemcsak erős gyalogsági, hanem tüzérségi tüzet is fejtettek ki és mivel időközben Pastrengonál a harc teljesen elnémult, D'Aspre altábornagy d. u. 3 órakor elrendelte a visszavonulást Verona felé.

Az osztrákok a háromnapi ütközetben halottakban 1 tisztet és 24 embert, sebesültekben 2 tisztet és 145 embert, foglyokban 5 tisztet és 378 embert, összesen tehát 8 tisztet és 547 embert vesztettek. A piemontiak bevallása szerint az ő veszteségük nem tett ki többet halottakban 1 tisztnél és 9 embernél, sebesültekben 3 tisztnél és 60 embernél, ami mindössze 73 főnyi veszteséget jelentene. De ez nem valószínű; más adatok szerint nekik is mintegy 500 főnyi veszteségük volt a háromnapi küzdelem alatt.

« Az április 29-iki pastrengoi ütközet. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Megjegyzések. Elmélkedések. »