Az osztrákok erélyes fellépése dacára a könnyen hevülő olasz nép forrongása csak nem akart megszűnni s így nem csoda, hogy a majdnem egész Európát átható 1848. évi szabadságmozgalom az olasz államokban is a nemzeti mozgalomnak igen jelentékeny fokozását eredményezte, melyet a kormányok hiába iparkodtak alkotmányos kedvezmények adományozása által féken tartani. Az elégedetlenség leginkább az osztrák uralom alatt álló részekben terjedt el s ezek közt leginkább Lombardiában érte el csúcspontját s innen kiindulva, az Ausztria elleni gyűlölet csakhamar egész Felső-Olaszországban elterjedt. Az osztrák kormányban meg volt a hajlam, hogy minden mozgalmat erőszakkal elfojtson, de mivel a forradalom nemcsak Olaszországban, hanem a birodalom más helyein, sőt magában a császári székvárosban is kitöréssel fenyegetett, Bécsben arra a meggyőződésre jutottak, hogy jobb lesz a nyilt erőszaktól tartózkodni. „Az olasz nép azonban – írja Rónai Horváth[1] – csak az Ausztria elleni gyűlöletben volt egyértelmű, máskülönben az ország számos pártra (föderálisták, republikánsok, pápai párt, szárdiniai párt, stb.) volt szakadva; a forradalom tehát ez okból talán még egyidőre el is marad, ha erre egyrészt a francia februári forradalom és a bécsi fölkelés példát nem adnak, másrészt pedig Szárdinia, hogy a különböző pártokat egy célra egyesítse, s magának a vezérszerepet biztosítsa, az Ausztria elleni háborút zászlójára nem írja. 1848 február 28.-án tört ki a francia forradalom, március 15.-én a bécsi fölkelés; ha már az első esemény lázas izgatottságba sodorta Itáliát, s második egyenesen a forradalomra való jeladásnak tekintetett, mely 1848 március 18.-án Milánóban valóban kis is tört.[2] A Lombardiában állomásozó csekélyszámú osztrák haderő megkísérelte ugyan a mozgalom elnyomását, de annak hullámai már sokkal magasabbra csapkodtak, semhogy a lázongást könnyű szerrel lecsillapítani lehetett volna. Radetzky tábornagy,[3] lombard-velencei helytartó s az ottani haderő főparancsnoka, ez eseményeket előre látva, ismételten sürgette az olaszországi hadsereg megerősítését, de a fennálló viszonyoknál fogva támogatást nem nyerhetett. Midőn a fölkelés Milanóban kitört, Radetzky a helyzeten azáltal vélt segíteni, hogy a környékbeli csapatokat Milanoba vonta, de ez a lángot csak szította s az osztrák parancsnok már a következő napon, március 19.-én[4], a csapatokat, melyek ereje 13 ¹/₂ zászlóalj[5] volt, a fellegvárba volt kénytelen visszavonnni.” Március 21.-én még rosszabb hírek érkeztek a milanoi főhadiszállásra; nevezetesen, hogy az osztrák szolgálatban álló s a sereg majdnem egyharmadát kitevő olasz csapatok a fölkeléshez csatlakoztak, amely immár egész Felső-Olaszországot lángba borította, s hogy ennek folytán Milano összeköttetése a többi állomáshelyekkel vagy máris megszűnt, vagy legközelebb teljesen meg fog szűnni s végül azt is megtudta Radetzky, hogy Károly Albert, Szárdinia királya, Olaszország függetlenségének kivívása érdekében Ausztriának hadat üzent s 30.000 főnyi sereggel útban van Novara felől Milano felé.

[1] Rónai Horváth, Az újabbkori hadviselés térténelme, 376.

[2] Ennek első jele abban nyilvánult meg, hogy a nép az osztrák kincstárt megkárosítandó, a lotto-játéknak és a dohányneműek fogyasztásának hadat üzent. Ennek folyományaként első ízben január 1.-én az utcán nyilvánosan szivarozó vagy dohányzó tiszteket és legénységet megtámadta, miből minduntalan utcai összetűzések és botrányok keletkeztek, amelyeket aztán a katonaság erőszakkal elfojtott.

[3] Radetzi gróf Radtzky József 1766 november 2.-án született Csehországban a Klattan melletti Trebnicen s 1784-ben az egyik osztrák vértesezredbe lépett be. 1788-ban a törökök, 1794-ben pedig a franciák ellen harcolt és 1799-ben már 33 éves korában ezredessé lépett elő. 1809-ben az osztrák hadsereg vezérkarának főnöke lett s ezen minőségében vett részt az 1813–1815. évi hadjáratokban. 1831-ben vezénylő tábornoki minőségben került Olaszországba, ahol a rajongó szeretettel hozzá ragaszkodó csapatjait fáradhatatlan munkálkodással és kitartással a tökéletesség igen magas színvonalára emelte. 1848 elején a tábornagy már túlhaladta 81. évét, de testileg és szellemileg még mindig igen jól érezte magát. (Kunz Harmann, Die Feldzüge des Feldmarschalls Redetzky in Oberitalien 1848 und 1849, 1: „Beim Beginne des Jahres 1848 zählte Feldmarschall Radetzky bereits über 81 Jahre, war aber an Körper und Geist noch von einer Rüstigkeit, wie sie nur wenigen Auserwählten des Schicksals von der Vorsehung bewilligt wird.”)

[4] Ez nem 19.-én, hanem hárommapi folyton fokozódó összetűzések és utcai harcok után március 21.-én hajnali 2 órakor történt. (Hilleprandt Anton Endler von, Der Feldzug in Oberitalien im Jahre 1848, 41.)

[5] Hilleprandt id. m. 43. old. szerint: 16 zászlóalj, 6 lovas század és 30 löveg.