Bem Facsetról, seregét megelőzőleg, Stein hadának felkeresésére indult, akinek a nagy-csüri szerencsétlen kimenetelü csata után Szászsebesen az erdélyi sereg roncsai fölött azzal a meghagyással adta át a parancsnokságot,[1] hogy Szászsebest minden áron megvédeni, legrosszabb esetben pedig a piskii hidat utolsó emberig megtartani igyekezzék.

Eleinte úgy látszott, mintha Stein a reárótt feladatnak könnyü szerrel fog megfelelhetni, amennyiben Lüders a nagycsüri csata után hadainak mindenekelőtt 4 napi pihenőt engedett. Ezt azonban Lüders csak arra használta fel, hogy a parancsnoksága alá tartozó összes seregrészek helyzetét egymással összhangzásba hozza, illetőleg, hogy azokat a további hadműveletekhez kellőleg csoportosítsa. Tett intézkedései szerint Clam-Gallasnak hadával Csikszeredáról,[2] ahol a 13-ik gyalog hadosztály állományából mindössze 4 zászlóalj 8 löveggel maradt vissza, Marosvásárhelyre kellett vonulnia, hogy a szükséghez képest vagy a jelenleg még utóbb említett helyen álló,[3] de egyidejüleg Kolozsvár felé elindított Grotenhjelmnek, vagy pedig magának a főoszloppal a Maros völgyén lefelé vonuló Lüdersnek lehessen segítségére. Clam-Gallas beérkeztéig Lüders egy 8 zászlóaljból, ugyanannyi lovas és 2 kozák századból, továbbá 2 ütegből álló különítményt Dyck tábornok parancsnoksága alatt Medgyesre irányított. Nagy-Szeben és a Vöröstorony megszállására Adlerberg tábornok alatt 4 zászlóalj, 2 kozák század és 14 löveg maradt vissza. Maga Lüders 2 gyalog ezreddel, 1 dsidás és 2 kozák ezreddel, továbbá 6 üteggel augusztus 11-én Nagy-Szebenből Szászsebes felé indult el, hogy Bemnek a nagy-csüri csata után odafelé visszavonult vert hadát újból felkeresse és csatára kényszerítse.

Útközben Szerdahelynél (Reussmarkt) megtudván, hogy Bem csapatjai Szászsebesnél állást foglaltak, Lüders nyomban támadásra határozza el magát és egyidejüleg parancsot küld Dycknek, hogy Medgyesről Balázsfalván át Mihálcfalvára nyomuljon előre, hogy ezáltal a magyarok esetleges visszavonulását Szászsebesről Kolozsvár felé már jó eleve elvágja.

Mielőtt Lüders 12-én Szerdahelyről tovább indult volna, az 1. számú doni kozák ezredet a főországúttól délre hegyi útak felhasználásával a Szászsebesen innen mintegy 2 kilométernyire állást foglalt magyarok hátába irányította; midőn pedig hadával harctávolságra ért, a dsidás ezredet az úttól délre a magyarok jobb-, az egyik kozák századot pedig azok balszárnya ellen rendelvén ki, az elővéd parancsnokának, Engelhardt tábornoknak a támadás bevezetésére adott parancsot. Stein nem sokáig fejtett ki ellenállást, hanem elég jó rendben Szászsebesre hátrált csapatjaival; ekkor jelenik meg az 1. számú doni kozák ezred a magyarok hátában, kiket arcban az orosz dsidások követnek üldözőleg; ehhez járul még a kellemetlen hir, hogy Gyulafejérvár őrsége is kirohanást hajtott végre a Maros mentén lefelé, minek folytán az eddigi rendezett visszavonulás csakhamar futássá fajul, melynek Stein csak Dévánál képes véget vetni.

Lüders csapatjainak fáradtságára való tekintettel Balomirnál beszűntette a további üldözést. Stein e napon állítólag csak foglyokban 1000-nél több embert vesztett, Lüdersnek ellenben csak 4 halottja és 29 sebesültje volt.

Augusztus 13-án Lüders, Szászsebesen Rehfeldt tábornok alatt 2 zászlóaljat, 1 század kozákot és 2 löveget a különítmény vonatával visszahagyván, ő maga hadának fenmaradó részével Gyalmárra vonult, honnan elővédjét Szászvárosra (Broos) tolta előre. Augusztus 14-én az elővéd Piskiig, a zöm Szászvárosig nyomult, Dyck tábornok pedig parancsot kapott, hogy Enyeden át Thordára meneteljen, hogy Grotenhjelmnek Kolozsvár bevételénél segítségére legyen. E műveletnek még jobb biztosítása végett Clam-Gallas egyidejüleg parancsot kapott, hogy Marosvásárhelyen csupán gyenge őrséget hagyva, hadával Besztercére és Deésre vonuljon.

Utóbbemlített napon Déva sziklavára egy régi tüzaknának nem tudni mi okból történt felgyulladása következtében a benne volt 114 főnyi őrséggel együtt légbe röpült. Ez a szerencsétlenség újabb zavart okozott a magyar táborban, minek folytán Stein 15-én hadát Dobrára vezette vissza, mire Dévát azonnal az orosz elővéd szállotta meg, melyet augusztus 16-án a különítmény zöme Szászvárosból Piskiig követett. Ugyane napon Dyck Thordáról Szászsebesre rendeltetett, hogy oda augusztus 17-én megérkezve, rendelkezésre álljon. Ez az intézkedés leginkább azért vált szükségessé, mivel Lüders megtudta, hogy Bem Magyarországból kapott tekintélyes erősbítések élén Déva felé előnyomulva, Lesneken áll.

Bem augusztus 16-án ért Dobrára s itt annyira felindult Stein folytonos visszavonulása miatt s a miért parancsát, hogy Piskit minden áron tartsa, nem teljesítette, hogy Steint azonnal felmentvén az erdélyi seregmaradvány vezérlete alól, azzal Beke ezredest bízta meg. Ezután a tábornok a tiszteket összegyüjtvén, előadta nekik a Magyarországon történteket, egyszersmind azonban biztató szavak kíséretében kitartásra hívta fel őket. Midőn azonban másnap Guyon hadával Dobrára érkezett, az ennél annyira elharapódzott rend- és fegyelemellenesség, az általános csüggedés és levertség csakhamar az erdélyi seregre is átterjedt. Ily körülmények között Bem látván, hogy ennyire lehangolt seregromokkal többé már semmire sem mehet, elhatározta, hogy még mielőtt az útak egészen elzáratnának előle, Törökországba menekül. Ezt Facseton át már nem tehetvén, Déván át Hátszeg felé kellett törkednie. Ez okból Lüders hadi követének, akit ez Lesnekre küldött, hogy az ottani magyar csapatok parancsnokával Görgey fegyverletételét közölve, őt is hasonló eljárásra szólítsa fel, Bem elég furfangos módon azt válaszolta, hogy ép ellnkezőjét ennek, t. i. Dévát megtámadni szándékozik, ahova, egy különítményt 4 ágyúval Hertelendy és Nedeczky alatt a dobrai szorosnál hagyván, 17-én reggel tényleg útnak is indult. Erre az orosz elővéd Szt.-Andrásra húzódott vissza, Bem pedig harc nélkül bevonult Dévára, ahol csapatjait a város előtt harcrendbe állította.

Erre Lüders, hogy a további vérontást elkerülje, újból felszólíttatta Bemet, adná meg magát. Bem erre mindenekelőtt 24 órai fegyverszünetet ajánlott fel, mihez Lüders hozzá is járult. Alig hogy ez megköttetett, a Dobrán maradt csapatok parancsnokától jelentés érkezett, hogy emberei kevés kivétellel mind megszöktek. Ennek hire a dévai seregre oly leverőleg hatott, hogy a legénység innen is tömegesen szökni kezdett.

Ily körülmények között Bem Beke ezredesnek meghagyván, hogy a fegyverszünet letelte után Lüderssel a fegyverletétel iránt alkudozásokba bocsátkozzék, ő maga Guyonnal és Steinnal, továbbá még vagy 100 különféle menekülttel, 150 lengyel légióbeli gyalogosnak, 200 székelynek, Wappler ezredes által vezényelt 500 nádor-huszárnak és 1 lengyel dsidás századnak fedezete alatt Hátszegen át a vaskapui szoroshoz sietett. Innen az országút Karánsebesre vezet, miután azonban ez a város már az osztrákok kezében volt, a menekülők hegyi útszakon Mörul felé tértek le, ahol ép jókor érkeztek be, hogy Kmethy 8 társával, kik Facsetnál a seregtől elválván, Zsidóváron át vették útjokat Törökország felé, de akiket az oláh parasztok Mörulban elfogtak volt, megszabadítsák veszélye s helyzetükből. Megkínoztatásukat Bem kísérete azzal bosszúlta meg, hogy a helység bíráját, Mallojescu Nikolajét megölték. Ezután Bem Kmethyékkel együtt Pojánára (Karánsebes mellett), onnan pedig Orsován át török földre menekült.

Beke a fegyverszünet letelte után 350 tisztjével, 7760 emberével és 64 ágyújával minden feltétel nélkül megadta magát Lüdersnek, míg a Dobránál maradt csapat maradványai több száz szekérrel együtt az augusztus 18-án hadtestével Dobrát megszálló Ramberg kezére jutottak, aki még aznap helyreállította Déván az összeköttetést Lüderssel. Herzinger hadosztálya e napon Kossováig jutott.

Egy másik Bemtől elvált, mintegy 2000 főnyi csoport 8 ágyúval Frummer Győző őrnagy vezetése alatt Hátszegnek vette irányát és ott tette le a fegyvert augusztus 21-én a Piskin át odavonult Hasford altábornagy előtt.

Dobráról Ramberg minden irányban portyázó különítményeket menesztett szét, hogy az elszéledt honvéd csoportokat, melyek közül különben a mócok nem egyet könyörtelenül lemészároltak, vagy kézrekerítsék, vagy teljesen széjjelverjék.[4]

[1] Lásd e kötet 191. oldalán.

[2] Lásd e kötet 183. oldalán.

[3] Lásd e kötet 187. oldalán.

[4] Maga Ramberg is erre vonatkozólag a következőket írja. „Streifparteien durchzogen nun alle grösseren Seitenthäler, um die letzten Reste der bestandenen Armee zu entwaffnen und die Bewohner dieser Gegenden vor Plünderüng und Raub zu schützen. Das Loos dieser Flüchtlinge, welche meist gezwungen die Waffen ergriffen hatten, war beklagenswerth. Fast ohne Kleidung und ohne Nahrung irrten sie im Gebirge unher, mitten unter einer ihnen feindlich gesinnten Bevölkerung; denn aller Orten erhoben sich nun die sogenannten Motzen (Walachen) mit langgenährtem Rachegefühl, und fielen über die Unglücklichen her, so dass die Aufgabe unserer Streifkommanden mehr darin bestand, die Verfolgten aufzunehmen und zu schützen, als sie zu vernichten.”