Július 25-én hajnali 2 órakor Gortsakov a Kerecsendre előretolva volt különítménnyel[1] megindult Poroszló felé, mely helységet lovas elővéde déltájban minden oldalról meglepően körülfogta, de abban nagy meglepetésére magyar fegyveres csapatokat egyáltalában nem talált. A tiszafüredi hid védelmére 3280, de ezek között mindössze 1110 lőfegyveres emberrel, továbbá 2 huszár századdal és 8 löveggel kirendelt Korponay ugyanis különítményének zömét a Tisza-hid közvetlen védelmére használta fel és Poroszló felé az Eger elrombolt hidjáig csakis gyenge megfigyelő őröket küldött előre.

Miután Gortsakov egész különítményét Poroszlónál egyesítette, délután 5 órakor a 4-ik árkász zászlóalj 1 zsázadával, az 5-ik gyalog hadosztály 2-ik dandárával és 2 üteggel tovább indult a Tisza-hid felé, ahova Korponay előcsapatjai minden ellenállás kifejtése nélkül húzódtak vissza; dacára ennek az orosz csapatok csak este 6 óra 30 perckor értek a hid közelébe, melyet a magyar elővédcsapatok maguk mögött fölgyujtottak, miközben a balparton álló magyar üteg élénk tüzzel iparkodott az ellenséget lehetőleg távol tartani. Erre Gortsakov az állandó áthidalás helyétől körülbelül 1 kilométernyire délre, erdő által fedett helyen szándékozott pontonok segítségével a balpartra átkelni, melynek védelmére és támogatása céljából a kijelölt átkelés helyéhez és a Tiszához közel 18 löveg számára gátonyt emeltetett.

Az átkelés előmunkálatainak foganatosítása közben éjfél utáni 1 órakor a jobbpartra átkelt mintegy 50 honvéd huszár igen sikerült rajtaütést hajtott végre az orosz tüzérség tábora ellen, mely alkalommal 17 ember esett el, illetőleg sebesült meg, míg ellenben a huszároknak a keletkezett nagy zürzavar közepette teljesen bántatlanul sikerült elillaniok.

Midőn az orosz csapatok hajnali fél 4 órakor az átkelés végrehajtásához fogtak, Korponay a tulsó partról megszólaltatta tüzérségét, amit az orosz ütegek nyomban viszonoztak. Miután az átkelés ennek dacára tovább folyt, Korponay belátván, hogy sokáig sikerrel úgy sem tarthatná magát, inkább önként vonult vissza előbb Ujvárosra, onnan pedig Debrecenbe. Ily körülmények között július 26-án délelőtt 10 órakor Tisza-Füred már az orosz kozákok kezében volt, ugyanaznap délben pedig a leégett hid mellett már egy másik újonnan vert hadihid állott készen, melyen Gortsakov csapatjai zavartalanul kelhettek át a folyó tulsó partjára s így este felé az egész különítmény Tiszafüred mellett ütött tábort. Az egész művelet az oroszoknak 3 halottjuka és 56 sebesültjükbe – utóbbiak között 1 törzs- és 1 főtiszt – került, 3 ember pedig eltűnt. Ezalatt az orosz II. hadtest fenmaradó része a főhadiszállással július 25-én Mezőkövesdre vonult, honnan a következő napon csak a 2-ik könnyű lovas hadosztály 1-ső dandára tolatott tovább Ábrányig előre. Július 27-én a II. hadtest a főhadiszállással szintén a Tisza balpartjára kelt át s Poroszlónál csupán a 8-ik hadosztály 2-ik dandárát hagyta hátra. A III. hadtest e napon mindössze Füzes-Abonyig nyomult előre. Július 28-án végre az egész II. és III. hadtest Tisza-Fürednél összpontosult és Paskievits részint innen, részint már korábban a következő intézkedéseket bocsátotta ki: Grabbe parancsot kapott, hogy Miskolcon egy napig se vesztegeljen, hanem azonnal vonuljon tovább Tokaj felé. Osten-Sacken már 26-án kapta a meghagyást, hogy hadoszlopával Kassáról szintén Tokajra vonuljon s ott Grabbeval egyesülve, a körülményekhez képest vagy csak megfigyelő állást foglaljon a netán még ott álló túlnyomó ellenséggel szemben, vagy pedig említett város megszállása mellett az ottani Tisza-hidat állítsa helyre. Végül Cseodajev, mint már említettük is, parancsot kapott, hogy Görgey üldözését teljesen Osten-Sackennak és Grabbenak átengedve,[2] hadtestével és Roth tábornok különítményével a II. és II-ikhoz leendő csatlakozás végett Tisza-Füredre vonuljon. Ehhez képest a IV. hadtest már július 27-én Ábrányban vonult, előbb azonban Cseodajev a Görgey hadállása felőli hirszerzés céljából Petskovsky ezredest a 41. és 51. számú kozák ezredekkel és 2 század dsidással Ongán át kémszemlére rendelte ki, ami az utóbbemlített helységnél jelentéktelen összecsapásra vezetett; egyébként Petskovsky ezredes kémek útján arról értesült, hogy Görgey serege Gesztelynél áll összpontosítva. Az erről vett jelentésre Paskievits még aznap meghagyta Cseodajevnek, hogy Kusnetzov altábornagyot a hadtest lovasságával és 2 üteggel Vattára rendelje vissza, hogy ott a szintén odarendelt Grabbeval egyesüljön, a 11-ik gyalog hadosztályt Ábrányban hagyja, ő maga pedig csak a 12-ik hadosztállyal csatlakozzék a sereg zöméhez.

[1] Lásd e kötet 216. oldalán.

[2] Lásd e kötet 216. oldalán.