Július 25-én reggel Cseodajev előnyomulását Miskolcon át a Sajó felé folytatta és mihelyt a Kusnetzov alatt álló elővéd e folyóhoz közeledett, Pöltenberg és Leiningennek a Sajó mentén felállított ütegei azonnal megkezdték ellene a tüzelést. Ennek viszonzása céljából Cseodajev gyalogságát és lovasságát hátrahagyván, egyelőre csak 4 üteget állított harcba, amelyeknek halogató tüze alatt a Putnok felől jövő Sass hadoszlop is harcba vegyült a IV. hadtest balszárnyán. Sass altábornagy az utóbbi hadtest parancsnokától vett útasítása értelmében a 9 kozák századdal és 2 lov. üteggel elővédjét képező Chrulov ezredest azonnal a magyarok jobbszárnya, Sajó-Vámos felé rendelte ki, ahonnan az odarendelve volt magyar huszár század csakhamar elvonult. Ámde Chrulov további előnyomulása közben a magyar ütegek hatásos tüzkörletébe jutván, az ellentámadásba átment huszárok üldözése közben a Sass különítmény zömére volt kénytelen visszahúzódni.

Miután Cseodajev e szerint a magyarok jobbszárnya ellen nem igen vergődhetett zöld ágra, mindenekelőtt az ágyútüzet fokoztatta, hogy annak leple alatt egy 16 lovas századból és 10 ágyúból álló oldaloszlopot a magyarok balszárnya ellen hozzon működésbe. E csapatok Sajó-Petri elé érve, az ottani erdőt ellenséges gyalogság és tüzérség által találták megszállva s miután közelben különben sem találtak alkalmas gázlót, anélkül, hogy kitűzött feladatuknak eleget tettek volna, újból visszatértek s a IV. hadtest jobbszárnyán állottak fel.

Ezalatt az orosz középnek egyik ütege két gyalog század támogatása alatt oly közel férkőzött Alsó-Zsolcával szemben a magyar ütegekhez és ott oly kedvező állásba helyezkedett, hogy onnan a magyar tüzérséget pásztázó rézsút-tüz alá foghatta. E felette alkalmatlan jövevény elüzésére Gózon alezredes vállalkozott zászlóaljának 50 önként jelentkezett emberével. Miután a derék kis csapatnak a Sajót átgázolni és a veszedelmes üteget a túlparti bozótok által fedve, észrevétlenül megközelítenie sikerült, Gózon hatásos sortüzet vezényelt, mely elől úgy az üteg, mint a mellette álló 2 század is kereket oldott.

Kevéssel ezután Cseodajev, miután különben is késő délutánra járt az idő, beszűntette a további harcot és csapatjait a Sajótól tisztes távolba visszavezetvén, ott azokkal táborba szállt. Az oroszok e napon 14 halottat, ezek között 1 tisztet, sebesültekben pedig 8 tisztet és 13 embert, továbbá 128 lovat, a magyarok ellenben még ennél is bizonyára kevesebbet vesztettek.

Július 26-án Cseodajev támadását folytatni szándékozott, mi célból Sass altábornagyot 2 lovas ezreddel és 1 lov. üteggel Ónodon át Körömre irányította, de alig hogy Pongánál a szemben álló magyar ütegekkel a tüzet felvette, parancsot kapott, hogy a harcot azonnal félbeszakítva, Miskolcra vonuljon vissza. Ezt a parancsot Cseodajev a Paskievitstől vett utasítás folytán adta ki, minek indító oka abban rejlett, hogy a II. és III. hadtest átkelése a Tisza balpartjára immár biztosítottnak volt tekinthető. A vett parancs folytán Cseodajev 26-ikán délelőtt egész hadtestét Miskolcnál egyesítette.

Bár a fentiek szerint Görgeynek sajómenti állását teljesen megtartania sikerült, mégis attól tartván, hogy az oroszoknak, ha még az éj folyamán vagy másnap korán reggel tovább előnyomulnának, nem nagy megerőltetésükbe kerül, hogy azt délről fölsodorják, miáltal még tokaji visszavonulása is veszélyeztetve lehet, - seregét még az éj folyamán a Hernád balpartjára vezette vissza s ott azt a következő igen előnyös állásba helyezte el: a balszárnyon a VII. hadtest Hernád Németi, Böcs és Hidvégnél, a középen a III. hadtest Gesztely és Káknál, a jobbszárnyon pedig az I. hadtest Csanálostól Dopszán át Baksáig foglalt állást. A főhadiszállás Szerencsre, a vonat a menekülők szekereivel együtt Tokajon át a Tisza balpartjára küldetett. A fenti állásban Görgey lőszerkészletpótlást és a Kazinczy hadosztály beérkeztét szándékozott bevárni, mely ez időtájt Ungvár tájékán állott.

A helyett, hogy Görgey a nyugtonhagyás alkalmán kapva, átkelését a Tiszán bántatlanul és minél gyorsabban végrehajtotta volna, elhatározta, hogy amíg csak túlerő meg nem támadja, nem mozdul ki hernádmenti állásából. Utólagosan a tábornok úgy iparkodik feltűntetni a dolgot, mintha ezt a délvidéki sereg érdekében tette volna, melynek azáltal, - úgymond – hogy ő az orosz tömegeket lekötve tartotta, Haynauval szemben szabad keze és – ami még az egyesült feldunai seregnek sem akart sehogysem sikerülni – biztos kilátása nyilt a döntő győzelemre; elfelejti azonban e mellett, hogy az ő passziv magatartása nem igen volt alkalmas arra, hogy az orosz tömegeket lekösse és hogy Paskievits veszteglése Miskolc és Tiszafüred között egyes egyedül a herceg spontán elhatározásának tudható be. És talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy mindkettőjüknél a kelleténél hosszabb veszteglés oka a Felső-Tiszánál hasonló indokokban leli magyarázatát: egyiknél sem volt túlságos nagy a vágy és hajlam a délvidéken harcoló seregrészekkel az egyesülést keresni.

Július 26-án Görgey főhadiszállását Szerencsre tette át, ahol Kossuthtól egy békülékeny hangon írt terjedelmes magánlevelet és azonkívül egy hivatalos íratot is kapott, amelyben felszólíttatik, hogy július 27-én vagy 28-én a kormányzóval és a július 15-én hadügyminiszterré kinevezett Aulich tábornokkal leendő szóbeli tanácskozásra Kardszagra jöjjön.