Miután Paskievits Görgeyre nézve a fentiek szerint intézkedéseit megtevé, amelyeknek keresztülvitelénél a tővezetés egyik alparancsnokára, Cseodajev altábornagyra hárult, ő maga főserege zömének, a II. és III. hadtest további műveleteinek szabályozásához és intézéséhez fogott. Rüdiger altábornagynak a herceg már július 18-án parancsot küldött, hogy hadteste zömével Romhányon, Csécsén és Patán át Gyöngyösre meneteljen, ahova ő a főhadiszállással és a II. hadtesttel a hatvani országúton át szándékozott előrenyomulni.

Július 19-én a főhadiszállás a II. hadtest zömével Kis-Ujfalura, a III. hadtest pedig Romhányra menetelt. A II. hadtest egy része és pedig az 5-ik gyalog hadosztály 2-ik dandára, a 2-ik könnyű lovas hadosztály 2-ik dandára, 1 árkász szakasz, 1 muzulmán lov. ezred, 2 kozák század, 1 kozák- és 1 könnyű lov. üteg gróf Tolstoj altábornagy parancsnoksága alatt részint a vonat fedezésére, részint hirszerzés céljából már 17-én Aszódra rendeltetett ki, ahova az 18-ika folyamán be is érkezett; 19-én az utóbb említett különítmény Aszódon pihenőt tartott.

Július 20-án a III. hadtest pihenőt tartott Romhányon, a II. hadtestnek pedig előnyomulását Hatvan felé kellett folytatnia. Ehhez Tolstoj különítményéből az 5. hadosztály 2. dandára, a muzulman lovasezred, 2 üteg és 1 szakasz árkász az országúton Hatvanra a különítmény fenmaradó része pedig – 13 huszár-, 2 kozák század és 14 lov. löveg – a jobboldalt biztosító oszlop gyanánt Aszódról Zsámbokra irányíttatott. Az 5. hadosztály 1. dandárának 7 zászlóalja Labinzov altábornagy alatt kissé hátrább elmaradva, a Hatvan felé tartó csoportot követte, mely mögött jóval hátrább a 4. gyalog hadosztály, a 2. könnyű lovas hadosztály 1. dandára és Paskievits-csel együtt a hadsereg főhadiszállása következett.

Még mielőtt Tolstoj reggeli 5 órakor Aszódot elhagyta volna, jelentést vett, hogy Szolnok irányából 15.000-20.000 főnyi ellenséges oszlop van közeledőben, melynek 4000-5000-nyi elővéde Tó-Almásnál áll.

A jelentett ellenséges seregtest Perczelé volt, aki miután Cseodajev önként elvonult Debrecenből, mozgó hadaival, mint már említettük,[1] újból a Tisza jobbpartjára tért vissza. Perczel hada ez idő tájt, miután Kossuth az összes középtiszamenti csapatokat parancsnoksága alá helyezte, a július 17-éről összeállított hivatalos hadrend szerint a következő sereg- és csapatrészekből állott:

IX. hadtest; parancsnoka Wisocki. Ehhez tartozott: a Lázár hadosztály: 5 zászlóalj, 2 lovas század, 10 löveg; a Jaszwitz hadosztály: ép oly erős, mint az előbbi; az Idzikovski lengyel dandár: 3 zászlóalj, 1 lov. század, 4 löveg; Thorznicki lovas hadosztálya: 13 lov. század és 12 löveg. Összesen: 13 zászlóalj, 22 lov. század és 36 löveg.

X. hadtest; parancsnoka Dessewffy. Ehhez tartozott: Gaál hadosztálya: 7 zászlóalj, 1 1/2 lov. század és 12 löveg; Lenkey hadosztálya: 9 zászlóalj, 4 1/2 lov. század és 5 löveg. Összesen: 16 zászlóalj, 6 lov. század és 17 löveg. A két hadtest összege: 29 zászlóalj, 28 lov. század és 53 löveg; létszámuk: 27.800 fő és 4900 ló, megjegyzendő azonban, miszerint kivált a X. hadtest embereinek több mint fele csak kaszával volt felszerelve.

Az említett két hadtesten kívül Perczel alá tartozott még a Felső-Tiszánál álló Kazinczy hadosztály[2], továbbá az egyelőre tartalék gyanánt Nagyváradnál álló Knezics hadosztály, mely már legközelebb a füredi és tokaji Tisza-átjárók megszállására rendeltetett.

Nagy-Ivány, Kardszag, Török-Szent-Miklós, Tisza-Püspöki apróbb népfölkelő osztagok által voltak megszállva, Kecskeméten pedig egy újabb tartalék-hadosztály felállítása volt folyamatban.

Július 11-én Perczel hadából mintegy 24.000 ember 42 ágyúval Szolnoknál egyesült oly célból, hogy az az orosz fősereg balszárnya ellen műveleteit megkezdvén, Görgeynek az áttörés Gödöllő felé megkönnyíttessék. Bár úgy a kormányzó, mint a fővezérlet, Mészáros, Dembinski, Perczel, egyelőre Görgey seregéről mindennemű hivatalos tudósítás híján volt, a szárnyaló hirekből mégis azt lehetett következtetni, hogy Görgey Vác felé útban van már. Ennek folytán július 13-án Perczel is megindult Szolnokról a maga két hadtestével, de csak Ujszászig jutott s miután itt megtudta, hogy Pest-Budát már az osztrákok egyik hadteste megszállotta, Görgey közeledéséről pedig még mindig nem jött tudósítás, Perczel, nehogy további előnyomulása alkalmával a Pestet már elfoglalt osztrákok és az oroszok főserege közé jusson, július 15-én Ujszászról Abonyba tért vissza hadaival. Ámde a hadvezetőség már másnap ismét újat gondolt s nehogy a csapatok az oroszok műveleteivel szemben egészen tétlenül álljanak, az egész Perczel-féle sereg latbavetése helyett, ami a fenforgó esetben egyedül lett volna képes eredményt felmutatni, „július 16-án határozattá lőn, hogy a gyalogság fegyvertelenebb része Abonynál marad; Wisocki a maga hadtestével Tápio-Szeléig nyomul, ott várandó be a további parancsot; a lovasság pedig az oroszok munkálati vonala felé diversiót teend.”

Utóbbemlített napon Perczel serege következőleg állott: a IX. hadtest Abonynál és környékén, a X. hadtest egyik hadosztálya szintén Abonyban, a többiek Szolnokon; Knezics hadosztályának zöme Tokajt szállotta meg, egy 600 gyalogosból, 500 huszárból és 5 lövegből álló különítménye pedig Szent-Mihályra különíttetett ki, Tisza-Füred, Csege és Polgárnál, mely helységeknél erődítések emeltettek, szintén egy-egy különítmény állott; Cibakházát 2 zászlóalj néhány löveggel, Nagyváradot tartalék alakulások tartották megszállva s végül Kazinczy hadosztálya útban volt Tokaj felé.[3]

A fenti határozathoz képest a lovashadosztály Thorznicki alatt, melynek 1. dandárába 11 század 8 löveggel, 2. dandárába pedig csak 6 század 4 löveggel nyerte beosztását, július 17-én megindult Nagy-Káta felé, míg Wisocki a csapatok zömével, ezek között 11 lovas századdal, Tápio-Szelére menetelt. A következő napon Thorznicki kémszemlét tartott Nagy-Káta felé, Lenkey hadosztálya pedig Szolnokról Ujszászra rendeltetett. Július 19-én a lovasság Nagy-Kátára, a hadtest zöme pedig Tápio-Szelére ért; Lenkey hadosztálya ellenben ismét Szolnokra vissza, onnan pedig Tisza-Füredre rendeltetett, hogy ott Korponay ezredessel egyesüljön, aki az ottani Tisza-átjárót 2000 emberrel tartotta megszállva.

Július 20-án Dessewffy a lovas hadosztállyal, melyet Perczel csupán egy gyalog dandárral követett, F.-Szent-Györgyön át Fényszaru felé indult, de már útközben Zsámboknál egy 2 századnyi cirkáló kozák csapatra bukkant s abból kettőt el is fogott, a többi vágtatva Bagra menekült, hirül vinni Tolstojnak a magyarok közeledtét. Erről Tolstoj nyomban jelentést küldött Labinzovnak Aszódra, hadoszlopát pedig Turára vezette, ahol azt a helységtől délre következőleg vonultatta fel: az első harcvonalban az Olga-huszár ezredet osztály oszlopokban, középső térközébe a 2. számú kozák üteget állítván fel, a második harcvonalba a Hannoveri király huszár ezredet; az arcvonal előtt 2 dsidás és 2 kozák század állott fel, cirkálókat küldvén az ellenség erejének és irányának kipuhatolására.

Dessewffy Tura előtt a felfejlődött ellenséget megpillantván, ő is megállott az elővéddel, hogy a hadosztály zömének beérkezését bevárja; ez azonban csak igen lassan sorakozott harcrendbe, melynek jobbszárnyát a lengyelek körülbelül 400 lóval és 6 ágyúval Thrznicki vezénylete alatt, bár Dembinski is velük volt, foglalták el; a középen Dessewffy tábornok 5 századdal és 1/2 röppentyű üteggel állott fel, itt volt maga a fővezér, Mészáros is; a balszárnyat végre, ahol később Perczel vette át a parancsnokságot, egy ezred huszár képezte. Mindkét szárny nagy terjedelmű kukoricásra támaszkodott. Mire a magyar had felvonulását befejezte, délután 1 órára járt az idő, mire Dembinski ágyútüzet nyitott az ellenségre.

Erre Tolstoj, hogy erősebbnek tűnjék, második harcvonalban álló huszár ezredét, valamint a 4. számú könnyű lov. üteget is az első harcvonalba rendelte előre, egyidejüleg a második harcvonalba a 2 dsidás és 2 kozák századot vonván vissza. A magyarok ágyúzását Tolstoj is rögtön viszonoztatta, mely mindkét részről egy óránál is tovább elég szaporán, de nem valami nagy eredménnyel folyt. Erre Dembinski és az összeütközés szinhelyére időközben szintén megérkezett Perczel az oroszok mindkét szárnya ellen rohamra indulnak, miből hosszas heves lovasharc fejlődik ki, melynek folyamán az orosz jobbszárnyon álló és Baggahufud tábornok által vezényelt Olga huszár ezred hátrálni kénytelen. Tolstoj tágító jobbszárnyának hamar másodvonalbeli 4 századát küldi segítségül, mire Baggahufud egyidőre újból helyreállítja a jobbszárnyon megbomlott harcrendet; ámde időközben a magyarok balszárnya is erősbítést kapott Dessewffy részéről, minek folytán Baggahufud megint csak visszanyomatik.

Ez időtájt jelent meg Labinzov az 5-ik gyalog hadosztály 1-ső dandárával a harcmezőn és mindenekelőtt ütegeit vonultatja fel Tolstoj balszárnyán, melyek mögött a Vladimir nagyherceg ezred állott fel; az ezt követő Vologda gyalog ezred egy osztrák röppentyű üteggel a hátráló jobbszárny támogatására rendeltetett előre. Ily túlnyomó tüze hamar ingadozásba hozta, majd rendetlen visszavonulásra késztette a magyar lovasságot. A visszavonulást Dessewffy iparkodott néhány századdal tőle telhetőleg fedezni, minél az időközben a Zagyván átkelt gyalog dandár is segítségére volt.

A magyar had Tó-Almáson át egyelőre Nagy-Kátára vonult vissza, ahol az oroszok üldözése, mely már idáig is lanyha volt, teljesen megszűnt; az ütközetre következő napon, 21-én, az abban részt vett csapatok újból Cegléd, Szolnok és Abony tájékára tértek vissza.

Az ütközet vége felé az összeütközésről értesült Paskievits is beérkezett a harc szinhelyére, az általa szintén odarendelt 4. gyalog hadosztály és a 2. könnyű lovas hadosztály dsidás dandára ellenben már csak bekövetkezett döntés után értek Turára.

A turai ütközetben az oroszok halottakban 1 tisztet és 8 embert, sebesültekben 9 tisztet és 50 embert, a magyarok halottakban és sebesültekben mintegy 100 embert vesztettek. Különösen nagy volt a Károlyi huszár osztály vesztesége, melynél csaknem az összes tisztek, köztük Degré Alajos százados is megsebesült.

[1] Lásd e kötet 195. oldalán.

[2] Lásd e kötet 124. oldalán.

[3] Lásd e kötet 124. oldalán.