Arad vára körül május végéig semminemű jelentékeny dolog sem történt.[1] Mihelyt a körülzáró had főparancsnoka, Vécsey tábornok Buda bevételéről értesült, május 31-én újólag felszólította Berger altábornagyot a vár föltétlen átadására, aki azonban június 1-éről kelt válaszában kijelentette, hogy az őrség a várat utolsó csepp vérig védelmezni szándékozik s így a körülzáró hadtest parancsnoksága ne számítson a várőrség feltétlen önkéntes megadására. Erre Vécsey június 3-án tisztességes fegyverletételt ajánlott; ezt a várbeli haditanács fontolóra vette és tekintettel a vár csekély élelmi és egyéb készleteire, alkudozásokba bocsátkozott. Ezek folyamán elhatároztatott, miszerint az általános helyzetről való tájékozás céljából a várőrség két tisztje Pestre és esetleg Bécsbe vagy Olmützbe menjen, Ő Felségétől a vár föladása iránt a további parancsokat kikérendő; egyidejüleg egy másik tiszt Temesvárra küldetett, hogy az ottani viszonyok felől tájékozza magát. Lepkovszky százados, aki Temesvárra és onnan Karánsebesig utazott, június 12-én, Slach és Mader századosok pedig június 19-én tértek vissza Pestről és valamennyien igazolták, hogy a császári hadak helyzete az egész országban rosszra fordult és hogy a vár őrsége felmentésre egyhamar nem igen számíthat. Erre június 24-én megkezdődtek a vár föladására vonatkozó komoly tárgyalások, melyek 28-án a vár átadása szükségének kimondásával értek véget.

A fegyverletételi szerződés főbb pontjai következőleg hangzottak: A vár parancsnokának, valamennyi tisztnek, az egész őrségnek s Aradvár összes lakosságának és azok családjának, élete és magántulajdonának s a bent maradó polgári egyéneknek teljes amnesztia és büntetlenség adatik. – A vár egész őrségének megengedtetik a tisztességes teljes elvonulás, még pedig az egész várőrség teljes felszerelésben, felső és oldalfegyverrel, ellátva személyenként 10 éles töltéssel, 2 darab 3 fontos tábori ágyúval, egy teli szerkocsival, - az uhlánusok feltűzött dzsidákkal – a tisztek kivont karddal minden becsületi jelvénnyel zeneszó mellett vonulnak ki a legközelebbi községbe Ujaradon keresztül, ahol is a legénység őrmestertől lefelé szabad ég alatt leteendi fegyverét, mely a magyar kormány tulajdonában marad. – Oldalfegyvereiket az összes tábornokok, törzs- és főtisztek megtartandják. – Szabad elmenetel engedélyeztetik a várban levő papságnak és mindazon magán egyéneknek, kik a kivonulást óhajtják. – A kivonuló tábornokok, törzs- és főtisztek írásban, becsületszavuk alatt, a legénység azonban esküvel kötelezik magukat Magyarországban hat hónapig nem harcolni. A várőrség Magyarországon keresztül a legrövidebb útat követendi Styriába s az a magyar kormány részéről tiszteleti födözettel, a szükséges átkelési szerekkel és élelemmel láttatik el, míg Magyarországban menetel stb. Aradon, 1849. évi július 28-án. A magyar kormány részéről a felhatalmazott országos biztos: Boczkó Dániel; az arad-temesvári ostromló hadtest parancsnoka, Vécsey tábornok nevében G. Duschek kapitány, Baudis őrnagy hadtestsegéd. Ratifikálta Vécsey tábornok. A várőrség részéről; Friedrich v. Dietrich ezredes, Ferdinánd Mader százados, Michael Raninger százados, Vitalis v. Lepkovszky hadmérnök-százados, Franz Baron Berger őrnagy. Ratifikálta Berger.”

A vár tényleges átadása június 29-én vette kezdetét, július 1-én pedig kivonult belőle az őrség, mely alkalommal 66 különböző ürméretű ágyú, 2000 mázsa lőpor és 1500 fegyver került a magyarok kezébe.

[1] Az előzményeket lásd a II. kötet 184. oldalán.