A Paskievits herceg közvetlen parancsnoksága alatt álló orosz fősereg zöme június első napjaiban szorosan a magyar határ mellett két nagy csoportban, Neumarkt és Dukla tájékán állott[1], honnan a III. hadtestnek az eredeti terv szerint Neumarkról Alsókubinon át a Vág völgyébe, esetleg a bányavárosokon át közvetlenül a Duna völgyébe, a II. és IV. hadtestből álló főerőnek pedig Dukla tájékáról Eperjes-Kassán át Miskolc és a közép Tisza tájékára kellett előnyomulnia. Még mielőbb azonban a sereg-mozdulatok kezdetüket vették, Paskievits arra a hirre, hogy a Kárpátok alján az átkelők biztosítására mintegy 50.000-60.000-főnyi magyar sereg áll, a III. hadtestet is Eperjes felé vonta s helyette az Árva és Vág völgyek elzárására a Grabbe különítményt rendelte ki.

A fősereg zömével egyidejüleg a Vatra-Dornánál álló Grotenhjelmnek Urban osztrák dandárával együtt Erdély északi részeibe Beszterce felé, a Plojestinél álló V. hadtestnek pedig Lüders alatt Brassó felé kellett előnyomulnia, hogy Clam-Gallas hadteste által támogatva, mindenekelőtt a Székelyföldet szállja meg, majd onnan Szebenen át Gyulafejérvár felmentésére siessen s végül Paskievitsnek Magyarországon kezet nyújtson.

Miután június 14-én és a következő napokon Miklós cár a Dukla körül összpontosult csapatok felett szemlét tartott, az egyes oszlopok, mint alább látni fogjuk, megkezdték átvonulásukat a Kárpátokon.

Az oroszok bevonuló zömével szemben Magyarország északi megyéiben nagyjában véve csak a IX. hadtest, melynek parancsnokságát Dembinski lemondása után Wisocki vette át,[2] és Kazinczy hadosztálya állott, mely seregrészek állománya összesen alig tett ki többet 17.000 embernél. Részletesebben véve ezen seregrészek állása az oroszok benyomulása alkalmával a következő volt. Lázár dandára, 2400 ember 8 ágyúval, Bártfától délre Klusó és Lőfalvánál állott; a lengyel légió dsidásaiból és egy osztály szabadcsapatból álló jobbszárnya Giráldnál a Dukláról Stropkón át Eperjesre vezető útat tartotta megszállva. Idzikowski dandára, 2000 ember 8 ágyúval, Kis-Szebennél állott s 500 borsodi önkéntest előörsül Palocsára tolt előre. A Lázár dandár mögött a bártfai úton Deméthén Bulharyn dandára állott 3400 emberrel és 8 ágyúval, melyhez még néhány lovas század és egy csapat önkéntes vadász járult. Még hátrább, Eperjesen Jaszwitz állott 2000 emberrel és az ágyútartalékkal, a lengyel légiónak 500 embere pedig Kassát tartotta megszállva. A Szepességet, és azontúl egészen Liptó-Szent-Miklósig kiterjeszkedve, Beniczky födözte szabad csapatjával, Árva- és Liptó megyékben pedig a védsereg mozgó hadai portyáztak.

Kazinczy 7020 ember és 23 ágyúból álló hadosztályának egyik dandára Husztot, a másik Mármaros-Szigetet tartotta megszállva és a Kárpátokon át vezető útak szemmeltartására Veresmarthon, Izán, Kövesligeten, Kőrösmezőn, Szacalon és Szelistyén figyelő őrségeket állított fel. A majdnem 50 mértföld kiterjedésű védővonal két szárnya, a IX. hadtest és Kazinczy hadosztálya között, összekötő pontul Munkács vára szolgált, bár ez mint erőd már rég elvesztette volt jelentőségét; védőrségét 2 honvéd és 2 vadász század néhány mozsárral és tábori ágyúval képezte. Wisocki főhadiszállása Deméthén volt; e mögött Kapi mellett még Dembinski kedvező védőállást szemelt ki, ahol a benyomuló oroszokkal döntő csatába vélt bocsátkozhatni. Végül megemlítendő még, miszerint Dembinski a Kárpátokon át vezető útakat tőle telhetőleg elromboltatta.

Az orosz seregoszlopok közül legelsőnek a III. hadtest zöme Rüdiger alatt összesen 22 zászlóalj, 22 lovas- és 11 kozák század, 3 árkász század, 86 löveg és 1 osztrák röppentyű üteg, indult el június 15-én Neumarktból s az nap Ujfalut, 16-án Lipniket, 17-én pedig Lublót, a kozák elővéd Palocsát érte el. Sass altábornagy egyidejüleg parancsot kapott, miszerint Alsó-Kubinnál álló különítményével Grabbe által történt felváltása után szintén a hadtesthez csatlakozzék.

Libinzov altábornagy a II. hadtesthez tartozó 161/2 zászlóaljjal, 2 árkász és 3 kozák századdal, továbbá 48 löveggel június 17-én Grybowból a magyar határon fekvő Izbyg, 18-án Tarnóig nyomult előre; Kuprianov altábornagy a II. hadtest többi részével, 161/2 zászlóaljjal, 2 árkász-, 8 lovas- és 3 kozák századdal, továbbá 46 gyalog és 8 lovas löveggel június 17-én Gorlice környékéről Koniecsnóig, 18-án pedig Bártfáig nyomult előre.

Buschen altábornagy a IV. hadtesthez tartozó 17 zászlóaljjal, 2 árkász-, 8 lovas és 3 kozák századdal, 1 osztrák röppentyű üteggel, továbbá 48 gyalog és 8 lovas löveggel június 17-én Zmigrod környékéről Grabig, 18-án a Zboró mellett fekvő Smilnóig jutott. Miután Miklós cár Buschen hadoszlopát Grabig elkísérte és ott csapatjait megáldotta, ismét visszatért országába. Belogusev altábornagy szintén IV. hadtesbeli 8 zászlóaljjal, 1 árkász- és 3 kozák századdal, továbbá 24 gyalog- és 2 lov. löveggel 17-én Dukla környékéről elindulva, még aznap átkelt Barvinek mellett a határon s másnap elővédjét Komarnikra előretolva, innen Szvidnikre és Stropkóra portyázó különítményeket küldött előre azzal a hireszteléssel, hogy az orosz sereg zöme szintén Stropkón át nyomul előre, hogy a magyarok állását Bártfa-Eperjes között megkerülje. Cseodajev gyal. tábornok a IV. hadtest további 8 zászlóaljával, 1 árkász-, 8 lovas és 6 kozák századdal, továbbá 24 gyalog és 6 lov. löveggel június 17-én Zmigrodnál gyülekezett, 18-án pedig Polányig nyomult előre.

A 2. és 4. könnyű lovas hadosztály 48 lovas százada 16. lov. löveggel egyelőre a raktárak őrizetére Duklán hagyatott.

A határra előretolt magyar előcsapatok csak gyenge ellenállást fejtettek ki s így június 19-én Paskievits már Bártfán üthette fel főhadiszállását, melynek környékén seregének zöme is összpontosult; Rüdiger hadteste zömével Palocsán maradt, elővédjét ellenben Héthársig tolta előre. Bártfát Paskievits azonnal megerősítette s a városban 1000 beteg számára kórházat rendeztetett be.

Bártfáról Paskievits még 19-ike folyamán néhány kozák század fedezete alatt személyesen kémszemlét tartott Lőfalva felé, mely alkalommal kozák kísérete és mintegy 50 főnyi magyar huszár osztag között rövid összecsapásra került a dolog Klusó és Lőfalva között; egyébként a kémszemle arról győződtette meg a herceget, hogy nem mint eleinte vélte, 60.000, hanem legfeljebb 8000 magyar áll vele szemben; mindannak dacára az Eperjes előtt várható ellenállás megtörésére a legmesszebbmenő előkészületeket tette; így mindenekelőtt kijavíttatta az Eperjes felé vezető s a magyarok által többé-kevésbé elrombolt útakat, csapatjait pedig a szándékolt támadáshoz következőleg csoportosította: Rüdiger parancsot kapott, hogy elővédjét június 22-én Kis-Szebenig tolja előre s onnan egy erősebb különítménnyel Berthótfalvát szállja meg; a II. és IV. hadtest zömének részben a régi országúton, Ternyén át, részben Raszlavicán át, Belogusev hadoszlopának pedig, mely június 21-én elővédjével Stropkót szállotta meg, Giráld-Kapin át kellett Eperjes felé előnyomulnia. A központias támadásnak Eperjes ellen 23-án kellett megtörténnie.

Az elrendelt mozdulatok végrehajtása közben június 20-án este Héthársnál Rüdiger elővéde és az ellene támadólag fellépő Idzikowski dandárbeli előcsapatok között összeütközésre került a dolog, mely alkalommal orosz forrás szerint a magyarok 300 halottat, tehát alighanem többet, mint amennyi a csetepatéban részt vett, az oroszok pedig 6 embert vesztettek, 2 tisztjük és 13 emberük pedig megsebesült.

Wisocki ezalatt arra a meggyőződésre jutván, hogy az orosz tömegek előnyomulásának sikerrel úgy sem állhatja útját, Kapi melletti állását odahagyva, Eperjes mögé Lemesánra húzódott vissza, ahova, hátvédjét Somoson hagyva, június 23-án megérkezett. Ugyane napon reggel szállották meg az oroszok anélkül, hogy ellenállásra találtak volna Eperjest, ahol Paskievits ismét 1000 főre, Sebesen pedig 300 főre való kórházat rendeztetett be.

Ezalatt a 46. doni kozák ezred a Kis-Szeben felől visszavettetett; ekkor azonban a sereg elővéd parancsnoka, Baggahufud tábornok az Olga főhercegnő huszár ezreddel és a 4. könnyű lov. üteggel a kozákok segítségére sietvén, a megismételt roham a magyarok visszavonulásával végződött. Ez alkalommal megint csak orosz forrás szerint a magyarok halottakban 65, foglyokban pedig 113 embert, az oroszok pedig mindössze 6 halottat, sebesültekben pedig 1 törzs-, 2 főtisztet és 30 főnyi legénységet vesztettek.

Ezen összeütközés után az orosz seregnek Anrep tábornok alatt 24 lovas- és 22 kozák századból, valamint 24 lövegből újonnan alakított elővéde még aznap Somost szállotta meg, a II. és IV. hadtest zöme pedig Eperjes és Szent-Péter között, az 5. gyalog hadosztály evvel egyenlő magasságban a Tárca jobbpartján foglalt állást s végül a III. hadtest zöme Nagy-Sárosig, egyik különítménye pedig Berthótfalváig jutott.

Wisocki a somosi összeütközés hirére folytatta visszavonulását Kassa felé, mely előtt a budaméri magaslatokon állást foglalt. Ennek hirére Paskievits nyomban kiadta intézkedéseit ennek az állásnak a megtámadására, melyek szerint a 11. hadosztály hét zászlóalja által megerősített 4. gyalog hadosztálynak Somosról az országúton, az 5. gyalog hadosztálynak somosról Kisfalun át egyenes irányban a budaméri magaslat felé, a lovasságnak a 4. és 5. gyalog hadosztályok között toronyirányt s végül Buschen altábornagynak a 12. gyalog hadosztállyal és 1 lovas ezreddel Bogdány-Vajkócon át Bester felé s onnan a Tárca balpartján lefelé kellett előnyomulnia. Wisocki azonban ezúttal sem várta be a támadást, hanem június 24-én Hidas-Németire, 25-én Forróra, 26-án pedig Miskolcig húzódott vissza.

Ily körülmények között az orosz II. és IV. hadtest június 24-én délben puskalövés nélkül vonult be Kassára, melynek déli oldalát Paskievits azonnal megerősíttette, a városban pedig szintén 1000 főre való kórházat létesített. A sereg baloldalának fedezésére kirendelt Belogusev altábornagy még június 21-én elővédével Stropkót, zömével pedig Szvidniket érte el, ahol egyelőre megállapodott. Rüdiger hadteste június 24-én Eperjesnél gyülekezett, ahova a következő napon a június 17-én Alsó-Kubinból elindult s 19-én Neumarktig, 21-én pedig Ófaluig jutott Sass altábornagy is beérkezett hadoszlopával. Eperjesről Rüdiger 24-én Lissetzky altábornagy parancsnoksága alatt 4 zászlóaljat, 1 árkász-, 1 lovas- és 2 kozák századot 8 löveggel Szepesváraljára különített ki, ahova azok június 25-én érkeztek meg. Lissetzkynek legkiválóbb feladatát képezte, hogy a Szepességen, kivált pedig az Igló és Lőcse körül még netán tartózkodó magyar csapatokat széjjelszórja. Egyébként az orosz fősereg zöme június 25-ét Kassa körül pihenő nap gyanánt használta fel.

Bár eddigelé az orosz sereg a 12-15 mérföldnyi útat Duklától Kassáig 8 nap alatt, tehát meglehetős lassan tette meg, az osztrák kormány megbizottjának, gróf Zichy Ferenc élelmi biztosnak gondoskodása dacára Kassán az embereknek már csak 7 napra szóló élelmük volt, az állattáp pedig teljesen elfogyott. Ez, valamint az a körülmény, hogy június 24-ike óta az orosz csapatok soraiban a kolera is fellépett, arra az elhatározásra bírta Paskievitset, hogy a sereg zömét képező II. és III. hadtesttel egyelőre csak Miskolcig nyomuljon előre, ahol mindaddig megállapodni szándékozott, mignem utánszállítás avagy harácsolás útján legalább 25 napi élelem együtt lesz. A IV. hadtestnek ezalatt Tokajon át Debrecen felé kellett előnyomulnia, hogy eltekintve az ezen művelettől várható erkölcsi hatástól, a seregnek megosztása által annak élelmezése még jobban megkönnyíttessék. Ehhez képest a június 25-én kiadott intézkedések értelmében Cseodajev altábornagynak a Miskolc felé elinduló sereg zömével egyidejüleg, 24 zászlóaljjal, a 4. lovas hadosztály 32 lovas századjával, 9 kozák századdal, 96 orosz löveggel és 1/2 osztrák üteggel mielőbb Tokajt kellett elérnie, hogy az ottani Tisza átjárót hatalmába ejtse. Belogusev altábornagynak a közlekedési vonalak biztosítására 2 zászlóaljat, 4 löveget és 50 kozákot Szvidniknél visszahagyni, hadoszlopának fenmaradó részével – 4 zászlóalj, 2 1/2 kozák század, 10 löveg és 1 árkász századdal – ellenben Dobrán, Varannón és Vecsén át szintén Cseodajevhez kellett csatlakoznia.

Június 26-án a sereg elővédje Anrep alatt, valamint Cseodajev hadteste Hidas-Németire, egy-egy különítmény pedig még tovább előre tolatott úgy a Miskolc, mint a Tokaj felé vezető úton. Sass altábornagy hadoszlopa e napon Eperjesen pihenőt tartott, Lissetzky különítménye pedig, miután Szepes-Váraljáig ellenségre nem talált, újból Kassa felé fordult vissza. A II. és III. hadtest fenmaradó része, kivéve az egy vadászzászlóalj által megerősített és Enyickére előretolt 5. gyalog hadosztályt, - Kassán és annak környékén maradt.

Június 27-én a II. hadtest zöme Hidas-Németit, Anrep az elővéddel Forrót érte el, a III. hadtest, a Somoson visszamaradó 8. hadosztály 2. dandárát és az utánnyomuló Lissetzky különítményt kivéve, Kassánál gyülekezett. A IV. hadtest zöme Szántót, annak Kusnetzov altábornagy alatt 4 zászlóaljból, 16 rendes lovas-, 7 doni kozák századból, 32 lövegből és 1 árkász századból álló elővédje Tállyát érte el.

Június 28-án a II. hadtest zöme Halmajig, az elővéd Anrep alatt Szikszóig, a III. hadtest, a Kassa felé útban levő Lissetzkyt kivéve, Hidas-Németiig nyomult előre.

Wisocki június 26-án Miskolcra érve, ott a kormánytól azt az utasítást vette, miszerint az említett városnál magát minden körülmények között tartani iparkodjék, egyúttal pedig tudomására hozatott, miszerint legközelebb a feldunai hadsereg részéről tekintélyes erősbítésre számíthat. Wisocki mindennek dacára, az orosz túlerő közelségére való tekintettel és miután összekötetése Kazinczyval immár teljesen megszűnt, június 28-án Harsányra, 29-én Mezőkövesdre, 30-án Kápolnára, július 1-én Gyöngyösre, 2-án pedig Hatvanig húzódott vissza.

Ily körülmények között Anrep tábornok június 30-án Miskolc előtt ellenállásra nem találván, mindjárt Görömbölyig nyomult előre; Miskolc városát az 5. gyalog hadosztály szállotta meg, míg a II. és III. hadtest többi csapatjai Miskolc és Forró között helyezkedtek el.

Midőn a kormány hirét vette, hogy az orosz sereg egy része Tokaj felé tért le, az ezen városnál álló 300 embernyi különítmény erősbítésére a Debrecenben szervezés alatt s nagyobbára még kiképzetlen ujoncokból álló tartalékból 4000 embert küldetett Tokajba. Még mielőbb ezen erősbítések beérkeztek volna, a tokaji különítmény a Tisza-hid lebontása után a folyó balpartjára húzódott vissza s ott 2 ágyújával együtt állást foglalt.

Az orosz IV. hadtest elővédje június 28-án ért Tokaj elé s miután a magyar lövegek tüzzel fogadták, Kusnetzov altábornagy szintén felvonultatta tüzérségét, melynek bevezető tüze alatt a gyalogságnak a Tisza mentén fekvő kerteket kellett megszállania, a 41. és 51. doni kozák ezrednek pedig parancsot adott, miszerint a városon alul úszva keljenek át a Tiszán, hogy aztán az ellenséget megkerülve, hátba fogják. Miután azonban a folyó meredek partjai miatt az átúsztatás eszméjével fel kellett hagyni, az 51. doni kozák ezred 6. százada Gubkin őrnagy vezetése alatt levetkőzve s a kardot derék körül kötve lovak nélkül úszott át a Tiszán, hogy a balparton levő kompokat hatalmába kerítse, illetőleg, hogy a magyar különítményt meglepően hátulról támadja meg. E merész vállalat meg is tette hatását, mert az amúgy is gyenge magyar különítmény magát megkerülve látván, a gát mentén sietve Rakamazra, onnan pedig a segítségére küldött 4000 ujonccal együtt Debrecenen át Szolnok felé húzódott vissza. Kusnetzov erre azonnal hozzálátott a hid helyreállításához, melyen még aznap este összes kozákjait és 1 zászlóalj gyalogságát a Tisza balpartjára tolta át; az elővéd többi része, nemkülönben az időközben beérkezett hadtest zöme is Tokajban és annak környékén vonult éji szállásra. Itt vette Cseodajev a főparancsnokságtól az utasítást, hogy Debrecenbe történő bevonulása alkalmával annak lakosságával kiáltvány útján tudassa: 1-ször, hogy abban az esetben, ha törvényes uralkodójuknak meghódolni készek, tévelygésüket ez egyszer nem fogja megtorolni; 2-szor, hogy Debrecenben és környékén nagymennyíségű gabonát hajtasson fel s 3-szor, hogy Debrecenben 3 napi időzés után a fősereggel leendő egyesülés végett Tisza-Füredre induljon s oda július 9-én érkezzék be.

Cseodajev a tokaji Tisza-hid és a körülötte emelt sáncozatok biztosítására 4 zászlóaljnak és 12 lövegnek hátrahagyása mellett, mely csapatokhoz julius 3-án Belogusev hadoszlopa is csatlakozott Szvidnik felől, hadtestének fenmaradó részével fenti parancsához képest junius 29-én megindult Debrecen felé s útközben julius 3-án Hadházon Debrecen városának küldöttsége fogadta, kijelentvén, miszerint a város lakosai önként meghódolnak az orosz sereg tábornoka előtt; így esett a kormány volt székhelye is kardcsapás nélkül az oroszok birtokába. Debrecenben Cseodajev 3 napig tartózkodott s miután 30.000 ember számára 21 napra szóló élelmi készletet összegyűjtött, julius 6-án ismét odébb állott, még pedig az esőzések folytán erősen felázott utakra való tekintettel, nem az eredetileg tervezett irányban Tisza-Füred felé, hanem ismét Tokajnak tartva, ahol julius 9-én egyesült Belogusev-vel; ennek megtörténte és a Tisza-hidnak elrombolása után 11-én Hejő-Keresztúrra, 12-én pedig Mezőkövesdre menetelt.

Cseodajev debreceni műveletei folytán az északi magyar hadsereg jobb szárnyát képező Kazinczy hadosztály, mely junius végén Husztnál gyülekezett, teljesen el volt vágva Wisockitól. Ily körülmények között Kazinczy eleinte Nagy-Bányán át Erdélybe vonulva, Bemhez akart csatlakozni, miután azonban Cseodajev nemsokára ismét a Tisza mögé huzódott vissza, ennek folytán Kazinczy nyugton megmaradhatott továbbra is a Felső-Tisza mentén, honnan később a Perczel alatt a Közép-Tiszánál ujonnan alakuló sereggel lépett érintkezésbe.

Az orosz IV. hadtestnek debreceni útja alatt, a fősereg zöme kevésbé irigylésre méltó állapotban Miskolc tájékán vesztegelt. A folytonos esőzések és rossz élelmezés folytán a kolera és egyéb betegségek ijesztő módon szedték áldozataikat, úgy hogy naponta 1000-nél több embert kellett kórházba szállítani. Hogy a betegségek tovaterjedése legalább részben meggátoltassék, Paskievits július 2-ától kezdve az előörs-csapatokat kivéve, az összes seregtesteket laktáborokba helyeztette el, minek jótékony hatása néhány nap mulva csakugyan mutatkozott is, amennyiben julius 5-étől kezdve a kolera lassan bár, de szünni kezdett. Legborzasztóbban junius 29. és julius 5-ike között dühongött e csunya nyavalya, melyben 5 napi időtartam alatt mintegy 2000 ember pusztult el; 1000 beteget Paskievits Kassára küldött s körülbelül kétszerannyi a seregnek julius 9-én történt elvonulása alkalmával Miskolcon maradt vissza. A Debrecenben járt IV. hadtestnek kikülönítésének tartama alatt szintén mintegy 5000-nyi kolerás betege volt. Junius 25-től julius 13-ig, amidőn a kolera már csak szórványosan jelentkezett, a II., III. és IV. hadtestnek összesen 14.472 kolerás betege volt, kik közül csupán csak a csapatoknál 2102 ember halt meg.

A betegek befogadására szolgáló kórházak berendezésén kivül egyik kiváló gondját képezte Paskievitsnek az élelmiszerek utánszállítása és annak biztosítása; az utóbival megbizott Selvan tábornoknak 10 zászlóaljat, 2 lovas századot, 75 kozákot és 18 löveget bocsátott rendelkezésre. Ebből Duklán 1 orosz és 1 osztrák zászlóalj, Bártfán 1 zászlóalj, 25 kozák és 4 löveg, Eperjesen és Kassán egyenként 2 zászlóalj, 25 kozák és 4 löveg és azonfelül Eperjesen tartalék gyanánt 2 orosz és 1 osztrák zászlóalj, 2 lovas század és 6 löveg állíttatott fel.

Mialatt a sereg zöme julius 8-ig Miskolc tájékán vesztegelt, Paskievits azon hirre, hogy élelemszállítmányait Torna tájékán ellenséges népfölkelés veszélyezteti, annak széjjelugrasztása céljából julius 4-én Sass altábornagyot 600 muzulmán-lovassal és 2 löveggel rendelte erre a vidékre vissza. A Tornára érkezett Sass altábornagy ennek folytán július 6-án innen Almáson át Rozsnyó felé vette útját s miután Hosszúrét és Krasznahorka-Várallyánál tényleg erősebb népfölkelő osztagokra bukkant, azokat haladéktalanul megtámadta. A magyarok nem igen fejtettek ki ellenállást s miután Sassnak a népfölkelők egy részét leölni, 70-et foglyul ejteni, a többit pedig széjjelkergetni sikerült, 1 halott és 3 sebesült hátrahagyása mellett újból a fősereg zöméhez Miskolcra vonult be.

Most pedig e fejezet befejezéséül lássuk röviden a Grabbe különítmény műveleteit, melynek, mint tudjuk, parancsa volt az Árva völgyében álló Sass hadoszlopot felváltani. E célból Grabbe június 15-én 12 zászlóaljjal, a 45. számú doni kozák ezreddel és 36 löveggel Neumarktból elindulva, 17-én Alsó-Kubinba ért. Innen junius 20-án hajnali 3 órakor 4 zászlóaljjal, 8 löveggel és 4 kozák századdal legelőbb is Görgey Árminnak Rózsahegynél álló hadoszlopa ellen fordult, mely várost mihamar hatalmába ejtette. Két nappal később ugyanolyan erős hadoszloppal Párnicán át Turányba vonult s miután innen a szucsányi Vág-hidat ésTúróc-Szent-Mártont hatalmába ejtette, különítményének zömével ismét Alsó-Kubinba húzódott vissza. A néhány nappal később vett arra az álhirre, hogy Besztercebányáról 15.000 magyar vonul Sz.-Miklós felé, Grabbe junius 27-én 5 zászlóaljjal, 12 löveggel és 250 kozákkal, melyhez még 2 zászlóaljból és 6 lövegből álló elővédjét is csatolta, Szt.-Miklós felé indult el, de már útközben Lucskiban tudomására esett, hogy Szt.-Miklósra csupán jelentéktelen magyar csapatok érkeztek, melyek tényleg nem is várták be Grabbénak Szt.-Miklósra érkezését. Innen Grabbe másnap a Vág balpartján Rózsahegyre, majd ismét Alsó-Kubinba húzódott vissza. Itt ekkor már várta Haynaunk és Csoricsnak az a felszólítása, hogy a Pott dandár támogatása céljából Érsekújvár felé nyomuljon előre. Bár Görgey Ármin és Horváth ezredes portyázó csapatjainak elvonulása után a Vág és Nyitra mentén magyar csapatok már egyáltalában nem maradtak vissza, Grabbe különféle ürügyek alatt húzta-halasztotta előnyomulását Komárom felé. Végre midőn Győrnek Haynau által történt bevételéről értesült, julius 4-én 10 zászlóaljjal, 5 kozák századdal és 30 ágyúval útra kelt Szt.-Keresztre, ahova július 7-én érkezett meg. Itt aztán ismét újabb erősbítések beérkeztét tartotta szükségesnek bevárni, ami azonban csak julius közepén történt meg. Ily körülmények között Pott sem juthatott előbbre Nyitránál, Görgey pedig a szerencsétlenül végződött második komáromi csata után a Duna balpartján leendő elvonulásra teljesen szabad kezet nyert.

[1] Lásd e kötet 47. oldalán.

[2] Lásd e kötet 7. oldalán.