Wyss tábornok vett meghagyása értelmében[1] június 8-án dandárával Kapuvárt és Csornát megszállván, a következő napon a Rába vonal kikémlelése végett Egyeden át Árpás és Marcaltőig portyáztatott. Klapka június 12-én értesült Wyss tábornok mozdulatairól s nyomban azzal a megjegyzéssel hívta fel rá Kmethy figyelmét, hogy helyén volna talán Wyss ellen meglepő támadást intézni. Midőn Kmethy ezt a felhívást vette, már saját kezdeményezéséből elhatározta volt Wyss megtámadását, micélból a Mórichida-Árpás közötti, valamint a malomsoki Rába-hidat már megelőző nap újból teljesen helyreállíttatta. Kmethy kémjelentések, de leginkább a június 8-án foglyul esett Zesner báró császári dsidás ezredes feljegyzéseiből teljesen tájékozva volt a császári dandár elhelyezéséről, mely szerint Csornán Wyss személyes vezetése alatt a 14. vadász zászlóalj 2 százada, a Hess ezred 3-ik és a Badeni nagyherceg sorezred landwehr zászlóalja, továbbá a császár-dsidások 4 százada és 8 löveg állott, míg a dandár fenmaradó része – 2 zászlóalj, ugyanannyi lovas század és 3 löveg – Kapuváron maradt, honnan egy gyengébb elővéd Mihályira tolatott előre.

Kmethy még június 12-én délután kelt át Mórichida és Malomsoknál a Rábán és 13-ikán hajnali 3 órakor Szill-Sárkánynál egyesített hadosztályát a támadás keresztülviteléhez újból két oszlopba osztotta s azok egyikét, a 3 zászlóaljból, 6 lovas századból, 1 lovas és 2 röppentyű ütegből állót, Farádra indította, hogy onnan egyrészt Csorna felé közreműködjék, másrészt pedig a kapuvári ellenséget sakkban tartsa, a másik 2 honvéd zászlóaljból, 2 vadász és 2 huszár századból és 1 ütegből álló oszlopot pedig Kmethy maga vezette egyenes irányban Csorna felé.

Wyss reggeli fél 5 óra tájban értesült a magyarok előnyomulásáról, kiket ennek folytán Csornánál harckészen várt. A támadás 5 órakor reggel déli és keleti irányból egyszerre következett be, egy huszár osztag pedig a Beő-Sárkány felé vivő útat iparkodott elállani, úgy hogy Wyss hadát a teljes bekerítés veszélye fenyegette; szerencséjére azonban a helység északi kijáratánál felállítva volt néhány szakasz Császár-dsidás a huszár osztagot visszavetvén, összeköttetése észak felé újból szabaddá lett. Mint különös eset megemlítendő, hogy ez alkalommal a huszárok és az osztrák lovasság a lábon álló sűrű magas búzában lépésben rajta-rajtáztak egymásra s úgy keveredtek össze egy nagy gomolyaggá.

Ezalatt a helység keleti és déli kijáratánál, valamint az utóbbi közelében fekvő erdőnél, elkeseredett gyalogsági és tüzérharc keletkezett, melyben állítólag a magyarok javára a helység lakosai is résztvettek. Ily körülmények között Wyss reggel 8 óra tájban visszavonulásra adott parancsot, mely 1 1/2 lovas század fedezete alatt két oszlopban Beő-Sárkány felé hajtatott végre; ez alatt Wyss tábornok, mint a hátvéd vezetője, két puskalövés által halálosan találva, a csatatéren maradt. Kmethy lovassága erélyesen üldözte a visszavonulókat, minek folytán a huszárok és dsidások több ízben keményen összecsaptak egymással.

Végre 9 óra tájban a visszavonuló osztrákok minden nagyobb baj nélkül elérték Beő-Sárkányt, pedig útközben igen könnyen még egy kellemetlen meglepetés érhette volna őket. Klapka ugyanis Kmethynek Csorna elleni vállalkozását előmozdítandó, a VII. hadtest egy részével tűntetőleg Győrből Mosony felé nyomult előre, Zámbély ezredest pedig néhány lovas századdal és 4 ágyúval Kónyon át a Wyss dandár hátába irányította, csakhogy az kissé elkésve érkezett be a csorna-beő-sárkányi útra.

Schlick altábornagy Csorna megtámadásának hirére haladéktalanul Beő-Sárkányba sietett, ahol az éppen beérkező féldandárral újból állást foglaltatott, de miután a magyarok nemsokára Réti és Kapi községeket is megszállották, miáltal az osztrákok balszárnyát és hátát fenyegették, Schlick jobbnak látta még idejekorán a további visszavonulást a Répce védő gátja mögé elrendelni. Miután a magyarok ide nem követték, ezzel a csornai vállalat véget ért. Schlick a megviselt féldandárt Szent-Péterre rendelte vissza, ahova a pomogyi töltésen át a Kapuvárnál volt féldandár is bevonult. Ez utóbbi a Csorna felől áthangzó ágyúdörejre elindult ugyan bajtársainak segítségére, de Babóthra érve, meghallotta, miszerint Csornát már a magyarok birtokukba ejtették s így a féldandár eredeti állásába Kapuvárra tért vissza.

A Szent-Péternél újból egyesült dandár feletti parancsnokságot báró Schneider ezredes vette át, aki azt vett parancsra nemsokára ismét Kapuvár mellé, Vitnyédre (Letting) vezette vissza.

Kmethy hadosztályát az ütközetre követő napon, gyenge előcsapatok hátrahagyása mellett a Répcénél elfoglalt marcaltői és téthi állásába vezette vissza, amit később Klapka is szemrehányólag kifogásolt.

A csornai ütközetben szenvedett veszteség mindkét részen elég jelentékenynek mondható; annak nagysága az osztrákoknál halottakban: 1 tábornok, 1 másnemű tiszt és 53 főnyi legénység, sebesültekben: 7 tiszt és 71 főnyi legénység; eltűntekben: 3 tiszt és 122 főnyi legénység; összesen 12 tiszt, 246 főnyi legénység; továbbá 90 ló. – Kmethy vesztesége: halottakban 2 tiszt és 51 főnyi legénység, sebesültekben: 10 tiszt és 208 főnyi legénység; összesen 12 tiszt és 259 főnyi legénység.

[1] Lásd e kötet 50. oldalán.