Június 7-én a központi hadműveleti iroda az I. hadtest részére a következő parancsot adta ki: „Esztergom, június 7-én,, 1849. Holnapután, 9-én az I. hadtest egy része Ürményből Mocsonokon át a Vágig előnyomul s az ellent a balpartról visszanyomni igyekszik. Ha e szándék sikerül, az I. hadtest zöme Ürménybe, az előcsapat Mocsonokra megy, de ha az egész csak kísérlet marad, az I. hadtest fölvett állását meg nem változtatja. Megbízásból: Albrecht, a tábornoki kar őrnagya.”

Ebből kifolyólag Nagy Sándor elővédjét már június 8-án Mocsonokig, hadteste zömét pedig Ürményig tolta előre, miközben Horváth portyázó csapatjával összeköttetésbe lépett; e napon Sempthénél és Sellyénél a császáriak előörseivel többször jelentéktelen összeütközésre került a dolog. A következő napon hajnalhasadtakor Nagy Sándor Sempthe felé erőszakos kémszemlét eszközöltetett, nemsokára pedig egész hadtestével, a Máriássy hadosztállyal és a lovassággal az első, a Bobics hadosztállyal második harcvonalban, támadólag nyomult előre s miután a Köpösdnél álló osztrák előörsöket visszaszorította, hadtestét a nevezett helységnél újból egyesítette, az elővéd pedig tovább portyázott Pata és Sopornya felé. Miután az utóbb említett helyen állott gyenge osztrák csapatok ellenállását alig fejtettek ki, Bobics azt csakhamar birtokába ejtette. A Pata felé előrenyomult Máriássy hadosztály már nagyobb számú ellenséget talált ugyan maga előtt, amennyiben Perin tábornok a magyarok előnyomulásának hirére Szerednél visszatartott 3 zászlóaljával, 2 lovas századával és 9 lövegével Patáig eléje ment Máriássynak, de nemsokára kénytelennek érezte magát annál is inkább a Vág mögé visszahúzódni, miután tudomására jutott, hogy egy másik ellenséges csoport – Horváth portyázó csapata – Galgóc felé van előnyomulóban. Ily körülmények között Perin összes csapatjait a Vág jobb partjára vonta vissza s még elég ideje maradt, hogy maga mögött a szeredi híd egy részét felszedesse. Erre Nagy Sándor Bobicsnak parancsot adott, miszerint 8 tizenkét fontos ágyúval és néhány lovas századdal Sempthe elé vonuljon s ott azonnal ágyúharcot kezdjen, mely mindkét részről reggeli 9 órától délután 3 óráig folyt, anélkül, hogy az osztrákokban 1 halottnál, 1 sebesültnél és 8 lónál több kár esett volna; a magyarok vesztesége 2 halott és 7 sebesültre rúgott. Délután 3 óra körül Nagy Sándor beszűntette a tüzelést és Sempthénél csak gyönge előcsapatokat hagyván hátra, hadtestét Patára vonta vissza, honnan 10-én a Bobics hadosztály Ürménybe, Máriássy hadosztálya pedig Mocsonokra vonult el, Köpösdön 1 zászlóaljat és 2 lovas századot hagyván, hogy onnan Sopornya és Pata továbbra is megfigyeltessék.

Wohlgemuth altábornagy a szeredi összeütközésről értesülvén, abban a hiszemben, hogy a magyarok Szerednél csak tűntetnek s a főtámadást csak azután Galgóc ellen viendik keresztül, az itt álló Jablonowski dandárt még 2 zászlóaljjal s néhány löveggel erősítette meg, úgy hogy az immár 7 zászlóaljat, 4 lovas századot és 31/2 üteget számlált. Ezen intézkedés különben összhangzásban állott a sereg főparancsnokának, báró Haynau táborszernagynak ez időbeni rendelkezéseivel, amelyek értelmében Galgóc, valamint az újból helyreállítandó és kellőleg biztosítandó szeredi híd a IV. hadtest csapatjai által a magyarok tévútra vezetése céljából lehetőleg sokáig és szivósan tartandó volt, mialatt a döntő támadó műveletek megkezdéséhez a fősereg zömének a Duna jobbpartján való egyesítése szándékoltatott. E rendelkezés folytán Wohlgemuth a Vág balpartját június 15-én újból birtokába ejtette s a védelemre berendezett Sempthét 2 zászlóaljjal és 9 löveggel szállatta meg.

Mialatt Szered tájékán mindezek történtek, a főhadiszinhely egyéb részein következőleg alakultak a viszonyok:

Asbóth a II. hadtesttel június 12-én Érsekujvárról Guttára nyomult előre és Aszód és Sereg-Akol között még egy második hidat veretett. Ennek fedezésére Kisfaludy dandára június 13-án Sereg-Akolra, Szekulits pedig 5 zászlóaljjal, 8 lovas századdal és 18 löveggel Nyárasdon át Vásárutra tolatott előre, mely helységet Derschatta osztrák ezredes tartotta 1 zászlóaljjal megszállva. Miután Szekulits délelőtt 11 óra tájban komoly támadásra készült, nevezett ezredes zászlóaljával Kürtre húzódott vissza, ahova időközben Colloredo altábornagy a Simbschen és Reischach dandárokból erősbítéseket rendelt előre; ezeknek fenyegetése a támadással elég volt, hogy Szekulits Vásárútat újból az ellenségnek átengedve, csapatjaival Aszódra húzódjék vissza. E sakkhúzások alatt Szekulits 9 embert, az osztrákok pedig 3 halottat és 15 sebesültet vesztettek; Derschatta ezredes, kinek lovát kilőtték alóla, erős zúzódást szenvedett.

Kisfaludy szintén talált maga előtt körülbelül 1 zászlónyi ellenséget, melyet azonban hamarosan visszavetett s így a híd a június 14. és 15. közötti éjjelen minden nagyobb háborítás nélkül elkészült.

A III. hadtest egyelőre Érsekujvárnál maradt, elővédje azonban Tardoskeden felül még Tót-Megyert is megszállotta s a Vág mentén Tornóc és Szemő között portyáztatott.

A Csallóközben álló VIII. hadtest Kosztolányi hadosztálya előcsapatjait Száp-Patas-Szakállas-Puszta-Aszód vonaláig tolta előre.

A VII. hadtest Győrnél maradt; egy erősebb csoportja Ménfőnél állott, mely egyúttal a patonai rába-átjárót is megszállotta.

Kmethy hadosztályával június 11-én Pápát érte el, ahol 6 huszár századot 1/2 lov. üteggel azon feladattal hagyott hátra, hogy Kis-Cellen át Sárvárig portyázzanak; a hadosztály zöme 12-én Téthig folytatta útját, honnan feladatához képest azonnal hozzálátott a Rába-átjárók szétrombolásához, illetve megszállásához.

Horváth portyázó csapata, mint tudjuk, Galgóc felé operált.

Görgey Ármin Szent-Keresztet, Körmöc- és Besztercebányát tartotta megszállva s végül

Beniczky tovább portyázott a már előbb említett megyékben.