16. számú melléklet.

Welden április 20-án értesült a nagysallói csata kimeneteléről, mire a Kéméndnél álló Wyss-dandárnak rögtön parancsot küldött az Esztergomba való visszavonulásra s hogy maga után a hidat elrombolja. Esztergomból az említett dandárnak a Simunics-csal leendő összeköttetés helyreállítása végett Tatára kellett menetelnie, míg Esztergomban és azzal szemben Dorognál továbbra is a Colloredo-dandár hagyatott meg. Ezen intézkedések kibocsátása után Welden Budára sietett, honnan azonnal a Schwarzenberg-hadosztályt is, melynek parancsnokságát Csorics altábornagy vette át, Esztergomba rendelte.

Budán tudta meg Welden az április 19-én az I. és III. hadtest által Aulich ellen intézett támadás kimenetelét is, mely alkalommal végre kiderült, hogy utóbbi tüntetéseivel oly hosszú ideig és oly ügyesen tudta sakkban tartani a Pest előtt összpontosult császári főerőt. Ily körülmények között Welden csakhamar tisztába jött magával a további teendők iránt; belátta, hogy oly időben, midőn a magyar hadsereg győzelemről győzelemre halad a Dunán fölfelé, miáltal esetleg nemsokára még Bécset is fenyegetheti, a sereg zömével továbbra is Pest előtt vesztegelnie nem lehet, minek folytán mindenekelőtt a rendelkezésre álló haderők összpontosítását határozta el, hogy aztán esetleg újból a támadó műveletek szinterére lépjen. Ezen összpontosítás helyéül, egyrészt Komárom és az ott összpontosuló magyar főerő szemmeltartása, másrészt Bécs födözése céljából, Pozsony vidékét szemelte ki. Miután azonban ez időtájt nemcsak a közép Duna mentén, hanem a délvidéken és Erdélyben működő császári csapatok műveleteiben is kedvező fordulat állott be, Jellacsicsnak már korábban és ismételten kifejezett óhajához képest, annak parancsnoksága alatt egy úgynevezett "déli hadsereg" létesítését határozta el, melynek a bán eddigi hadtestéből és a már különben is a délvidéken álló szerb és horvát csapatokból kellett alakulnia.

Tervét Welden azonnal közölte a Budán levő két hadtest parancsnokkal és bár azok részéről nem egy tekintetben merő ellenzésre talált, nyomban hozzá is látott a végrehajtó intézkedések kibocsátásához.

A parancsnoksága átvétele idejében rendelkezésre álló haderők állományát Welden következőleg tünteti fel:

Más forrás szerint a sereg állománya:

A betegek létszámát Welden 10.068 emberre teszi, mely szám a fáradalmak, a tavaszi rossz időjárás, a silány ruházat és élelemhiány folytán napról-napra nagyobbra nőtt.

A fenti seregrészeken kívül Magyarországon volt még egy-egy kisebb seregtest élén Nugent és Theodorovics a déli hadiszintéren és Malkovski (előbb Puchner) Erdélyben; ezeknek mint később látni fogjuk, szintén nem a legjobban ment a dolguk.

Welden intézkedéseit röviden a következőkben foglaljuk össze: A bánnak 15 zászlóalj és 26 lovas századra, a tüzérséggel együtt mintegy 15.000 emberre szaporítandó hadtestével Budáról a Duna jobb partján dél felé kellett indulnia, hogy a Szlavoniában és a Bánságban levő szerb és horvát csapatokat magához vonva, ott egy hatalmas déli sereget alakítson. Ezt elősegítendő a szükséges ruházati és felszerelési cikkek a budai raktárakból 5 gőzösön és 11 teherszállító hajón a déli sereg alakuló állomására, Eszékre szállíttattak. Innen a hadműveletek Titel, majd Szeged és Temesvár felé voltak felveendők. Új rendeltetési helyére az I. hadtestnek csak akkor kellett elindulnia, hogyha azt a délvidéki ellenséges seregmozdulatok szükségessé teendik, egyelőre azonban a fővárosok kiürítésének fedezése céljából Jellacsicsnak Promontor tájékán kellett maradnia.

Buda várának várőrsége gyanánt, melyet Welden már az ott felhalmozott nagymennyiségű seregszükségletekre való tekintettel sem akart megszállatlanul hagyni, Hentzi Henrik tábornok alatt 4 zászlóalj, 1 lovas osztag és megfelelő számú tüzérség maradt vissza.

Az ezen felül fenmaradó csapatoknak a legrövidebb idő alatt a fősereg összpontosítására kijelölt helyre, Pozsony felé kellett visszavonulniok, ami tekintettel arra, hogy Komárom már a magyarok birtokában volt s hogy a jobbparti hidfőt körülzáró Lederer dandár a várból kitörő magyarokkal szemben sokáig úgy sem igen tarthatta magát, minek folytán ez irányból a visszavonuló császári seregrészek könnyen oldalba voltak foghatók, nem volt éppen könnyű feladat. E célból Simunicsot Komárom előtt meg kellett erősíteni, hogy a poggyász és hadszervonat elvonulása, mely nehézkeségénél fogva csak lassan haladhatott előre, kellően biztosíttassék.

Április 21-én megkezdődött Budán és Pesten a kórházak, raktárak és fegyvertárak kiürítése s az ezekből képezett szállítmányok megfelelő fedezet alatt a szállítható betegekkel és sebesültekkel, a tartalék tüzérséggel, a pénztárakkal és egyéb értékes hadi kellékekkel, a hadsereg főhadiszállás irodájával és egy csomó politikai polgári fogollyal, valamint a fővárosok megszállása alkalmával a császáriak szolgálatába szegődött gyászmagyarkákkal április 22-én és 23-án két egymás után következő szállítmány gyanánt Székes-Fehérvár felé indíttattak, hogy onnan útjokat Veszprémen, Pápán és Sopronon át fennakadás nélkül folytassák. A főélelmező raktár a betegek és sebesültek egy részével a seregoszlopok vonalán, Kocson át irányíttatott. Az elvonulás fedezetére a II. hadtestnek Tatánál és Dorognál álló két dandárán kívül Alnoch ezredesnek egy különítménnyel Szt.-Endrénél, Horváth tábornoknak pedig portyázó csapatával Adonynál kellett felállania.

Miután mindezek az intézkedések és előkészületek megtétettek, a III. hadtest Lichtenstein hadosztálya április 23-án éjjel megindult Budáról s még azon éjjel Biára ért; a hadtest fenmaradó része 24-én indult el Budáról, mely napon az egész hadtest Bánhidánál egyesült, honnan 25-én Nagy-Igmándig folytatta útját. Ezalatt a Colloredo-dandár Esztergomból és Dorogról a visszavonuló III. hadtest jobboldalában Ujfalun és Tatán át Mócsára menetelt, ahol a II. hadtestnek Csorics altábornagy alatt álló zömével összeköttetésbe lépett. Ettől nyugatra, Ácsnál Simunics állott a Lederer-dandárral s a nehéz ostromágyú teleppel. E szerint tehát április 25-én a császári hadak zöme, a III. hadtest hátvédét és Bánhida és Kocs között visszamaradt Montenuovo lovas dandárt kivéve, minden baj és veszedelem nélkül Komárom előtt egyesült.

Miután a III. hadtest Budáról elvonult, április 24-én napfelkeltekor Jellacsics is odahagyta hadtestével Pestet, hátvédének parancsot adván, miszerint a hajóhidat rombolja széjjel s a lánchidnak burkolatát felszedve, a hid közepére a lakosság elrémítése céljából egy nagy üres lőporszekrényt állítson fel. Mindezek megtörténte után az I. hadtest még 24-ike folyamán promontori állásába vonult s miután a budai várat vágómarhával ellátta, Adonyba, onnan pedig Duna-Pentelén és Duna-Földváron át Eszékre menetelt, ahova a hadikészletekkel megrakott és előre küldött gőz- és teherhajók már 25-én megérkeztek.

Közvetlenül a bán kivonulása után, Pestre a lakosság örömrivalgása között Aulich huszárjai vonultak be, másnap 25-én pedig Aulich egész hadtestével a főváros tőszomszédságában ütött tábort s Asbóth hadosztályát Soroksáron helyezte el. Aulich táborát az örömittas nép ezrivel lepte el, a főváros legelső házainak egyikében felütött főhadiszálláson pedig csakhamar a városnak egy küldöttsége jelent meg, a diadalmas vezért és sereget üdvözlendő. Erre Aulich még ugyanaznap a következő kiáltvánnyal felelt: "Polgárok! Diadalmasan közelít a magyar hadsereg a rövid időn szabad Magyarország fővárosa felé. Mi szabadságot, függetlenséget és békét hozunk nektek. Hozzuk nektek a legfőbb javakat, hogy élvezhessétek azokat jövőben. Ennélfogva felhívunk benneteket, lássatok mindennapi foglalkozástokhoz s ne zavarjátok a főváros nyugalmát és rendjét. Testvéri üdvözletünket küldjük nektek és együtt kiáltjuk veletek lelkesülten: "Éljen a haza!" Pest előtti tábor, 1849. április 25. Aulich tábornok és a 2-ik hadtest parancsnoka."

Welden főhadiszállását 24-én Bábolnán ütötte fel. Itt kapta az örvendetes értesítést, hogy a Székes-Fehérváron át irányított szállítmányoszlopok a Bakony erdején nagy fáradsággal bár, de veszteség nélkül keltek át s hogy azok 25-én Város-Lődre érnek, honnan az egyik Pápán, a másik Jánosháza–Sárváron át folytatja menetét Sopron felé. Ily körülmények között a kétség kívül sok ügyességgel elrendelt és végrehajtott veszélyes oldalmenet a sikeres befejezéshez már közel állott, miért is Welden nyomban parancsot adott Simunicsnak, hogy az ostromágyúkat és a lőszerkészletet állásaikból visszavonva, Gönyőre, honnan annak egy része hajókon volt tovaszállítandó, – a többit pedig Győr–Kapuváron át Sopron felé indítsa útnak. Simunics iparkodott is tőle telhetőleg e parancsnak megfelelni, 4 huszonnégy- és 3 tizennyolcfontos ostromlöveget azonban mozgathatlanságuknál fogva uj-szőnyi állásukban vissza kellett hagynia; egyébként minden eléggé simán folyt le, kivéve, hogy az egyik lőszerrel megrakott uszályhajó Gönyőnél a levegőbe repült.

Egy másik intézkedésével Welden a Wyss-dandárt még 24-ike folyamán Győrön és Öttevényen (Hochstrass) át a Szigetköz megszállására rendelte ki, míg annak Ó-Szőnynél elfoglalt korábbi állásában a Colleredo-dandárnak kellett bevonulnia; Welden 25-én főhadiszállását Győrbe tette át.

Mindezen rendelkezések folytán Komárom tulajdonképeni körülzárása a jobb parton is véget ért, emellett azonban a Welden elhatározásából kifolyó intézkedések is egytől-egyig sikeresen végre voltak hajtva, anélkül, hogy Görgey Komáromból zavarólag lépett volna közbe.