A magyar fősereg Vetter tervéhez képest március 23-ikától kezdve útban volt Tisza-Füred felé, ahol 26-án a III-ik, 27-én pedig a II-ik hadtest kelt át a Tiszán; ezt követte Klapka hadteste, úgy hogy már 29-én az egész sereg a legkisebb kellemetlen incidens nélkül a jobb parton állott; létszáma 50.148 főnyi gyalogság, 8134 lovas és 188 ágyú; ebből Görgey hadtestére esik: 16.644 főnyi gyalogság, 2436 lovas és 68 ágyú.

Még mielőtt a fősereg a Tiszán átkelt volna, a hadügyminiszterium az összes haderőknek 8 hadtestbe való osztását rendelte el, mely szerint az I., II., III. és VII. hadtest megtartotta eddigi elnevezését és rendeltetését, a IV. és V. hadtest a bács–bánsági déli hadsereget képezte; a VI. az erdélyi hadsereget, VIII. pedig Komárom védőrségét.

A főhadsereg I., II. és III. hadtestét Vetter akként osztotta meg, hogy a dandárok hadosztály kötelék nélkül egyesíttettek hadtestekké. Midőn később Vetter megbetegedése után Görgey vette át a főparancsnokságot, az I., II. és III. hadtest beosztásán újból apróbb változások történtek s a VII-ikhez hasonlóan ezek is kivétel nélkül hadosztályokba osztattak be, amint az alábbi beosztásból látható.

összesen 18 zlj, 26 1/4 lov. szd, 68 löveg, 14.400 gyalogos, 3151 lovas, 1360 tüzér, mindössze 18.910 főnyi állománnyal; levonva ebből a 2600 gyalogos, 1000 lovas és 40 tüzér, összesen 3640 embert számláló két különítményt, marad rendelkezésre 15.300 ember.

Összegezés:

Eszerint a 4 hadtest közül számbeli erő tekintetében különösen Görgey hadteste tűnik ki, mely egymagában majdnem oly erős volt, mint az I. és II. hadtest együttvéve.

Klapka, Aulich és Damjanics hadteste 2–2 gyalog hadosztály és 1–1 lovas dandárból, továbbá 6–8 löveg erejü tartalék tüzérségből állott, Görgeyé 3 gyalog hadosztályból és egy negyedik, ezekkel majdnem azonos beosztásu seregtestből, a főhadiszállás hadoszlopából – de lovas dandár nélkül. A könnyebb vezethetés céljából felette gyengén tartott gyalog dandárok az akkori időben s főkép 1808 óta szokásos módon nagyobbára mindhárom fegyvernemből: gyalogságból, lovasságból és tüzérségből alakultak; anélkül azonban, hogy az összeállításnál a fegyvernemnek egy bizonyos számaránya mérvadóul tekintetett volna. A legtöbb dandár 2 vagy 3 zászlóaljból, 1/2–1 lovas századból és 5–8 ágyúból alakult; egyes dandárok lovasságot egyáltalában nem kaptak. A különböző számú századból álló zászlóaljak magasabb (ezred-) kötelék mellőzésével osztattak be az egyes gyalog dandárokhoz. Az I. és III. hadtest lovas dandára 12, illetve 13 lovas századból és 8–8 ágyúból állott; a II. hadtest lovas dandára csak 6 lovas századot és 7 ágyút számlált.

Ezzel szemben az osztrák hadsereg a március 12-iki beosztás szerint a következő feltűnőbb jelenségeket mutatja. A 3 hadtest közül az I-ső, két gyalog és egy lovas hadosztályra, a II. és III. pedig egy tisztán gyalog és egy kombinált: gyalog és lovas dandárokból álló hadosztályra tagozódott. Ezen felül minden hadtestnek külön alkotó részét a hadtest tartalék tüzérség (5 1/2 ágyú) képezte. A gyalog dandárok csak két fegyvernemből, 3 vagy 4 zászlóaljból és 1–1 ütegből, a lovas dandárok 12, 14, vagy 15 lovas századból és 1–1 ütegből állottak. A zászlóaljak itt is közbeeső magasabb kötelék nélkül közvetlenül a dandárparancsnokokhoz voltak utalva.

A seregnek átkelése alatt a Tiszán, március 26-án Görgey, majd 28-án Kossuth is megjelent Tisza-Füreden, előbbi, mint emlékírataiban állítja, haditanács összehívását kieszközlendő, miután az eredménytelenül végződött cibakházi hadműveletek után Vetterben még kevésbé bízott, mint Dembinskiben. Erre vonatkozólag különben már a Szemeréhez intézett következő levelében a legnagyobb kiméletlenséggel nyilatkozott: Dormánd, március hó 22-én 1849. Ma Hevest akartam megtámadni, de az ellenség tegnap Árokszállásra vonult vissza, ennélfogva a hadseregnek pihenési napot engedtem és holnap Kerecsenden leszek. Vetter megszakítá hadműveleteit. Miért? Nem tudom; mert az ok, melyet előadott, nem kielégítő. Azt mondja, hogy a hadseregnek ruházatra van szüksége; ha valamelyik hadtestnek erre szüksége van, úgy az az enyém. Én e végett Kossuth elnöknek írtam, hogy szemmeltartsa Vettert. Némely apróbb körülményekből azt vettem észre, hogy Vetter nem bizik bennem, aki azonban bennem nem bizik, abban én még kevésbé bizom. És ha nem csalódom, azaz ha Vetter kétszinü ember, akkor, ha senki sem merészeli azt tenni, én fogom őt ártalmatlanná tenni. Mészáros mindig a régi, környezetének bábjátéka. Mondjuk ki már egyszer, mit akarunk. Magam kész vagyok, mint közember hazánk igazságos ügyeért küzdeni, de legyen valaki, ki minket vezet. Tegnap egy tisztet lövettem agyon gyávaságért. Ha vannak elszánt férfiak, lépjenek ki a harcmezőre, ne kinozzák a szegény hazát, hanem inkább akasszuk fel magunkat. Az a szerencsétlen békepárt! Semmi békét, de nyaktilót, nyaktilót! Azt mondják az ellenség közeledik Gödöllő felől 30 ágyú erősítéssel. Mennél többet küldenek ellenem, annál jobb, akkor legalább az a kétszinü Vetter elmegy. Aki mer, az nyer. Nyerjen a magyar, de merjen is.

Görgey

A tiszafüredi találkozás alkalmával újból igen heves jelenetek játszódtak le s midőn Vetter a siker érdekében az alparancsnokok feltétlen engedelmességét követelte, főleg Damjanics igen kinos jelenetet provokált. Vetter a dolgot szolgálati úton akarta elintéztetni, de Kossuth békítőleg közbenjárt. Vetter a nagy felindulás következtében még ugyanaznap epelázba esett, úgy hogy Debrecenbe kellett szállítani, hol életveszélyes állapotban hat hétig az ágyat volt kénytelen őrizni.

Az ekként megüresedett főparancsnoki állás néhány napig betöltetlen maradt, mely időre Kossuth a táborkari teendők végzésével Klapkát bizta meg, miről ez Görgeyt következő levelével értesítette: „Füred, 1849. március 28-án. Vetter altábornagy hirtelen megbetegedett. Hogy ez által a hadműveletekben zavar ne támadjon, a kormányzó engem bizott meg a hadsereg táborkari teendőinek ideiglenes vezetésével. Első gondom, a sereget a Tisza mocsaraiból az országútra kihozni, ahol semmise gátolja többé a minden pontról visszavonuló ellenség üldözésében. Ha a főparancsnok betegsége netán hosszabb tartalmú lenne, s holnap, legkésőbb holnaputánig, javulásra remény nem mutatkoznék, akkor természetesen mint rangban legidősebb, Te leszel hivatva a főparancsnokság ideiglenes helyettesítésére. Két, három napi fáradalmak, biztos kilátás mellett arra, hogy nemsokára jól és gyorsan előbbre juthatunk, remélem nem fogják a sereget elkedvetleníteni. Erdély teljesen kitisztult, Bem 20-án bevette Brassót és az osztrákok utolsó töredékeit a Tömösi szoroson át Oláhországba kergette. Klapka.”

És csakugyan úgy is történt. Görgey végre elérte célját, amennyiben Klapkának és Damjanicsnak sürgetésére a kormányzó április 1-én őt nevezte ki főparancsnokká, s melléje a táborkari ügyek vezetésére Bayer alezredest rendelte ki.