| « A kápolnai csata (1849. február 26. és 27-én). | KEZDŐLAP | A második csatanap; február 27-ike. » |
Dembinski, bár a hadügyminisztertől és a Kossuthtól vett ismételt sürgetések folytán, végre mégis rászánta magát a döntő támadásra, ennek keresztülvitelét mindaddig elhalasztandónak vélte, míg a hadműveleti terve értelmében a közép Tisza ellen foganatosítandó tüntetés végrehajtására szánt erők, a Damjanics és Vécsey hadosztályok, teljesen be nem érkeznek mely időpontig főerejével a Tarna-vonal mentén állást foglalni szándékozott.
Ehhez képest február 24-én kiadott intézkedésével erejét másnapra következőleg helyezte el: Klapka hadtestéből a Máriássy-hadosztály Kápolnára, a Dessewffy hadosztály Verpelétre nyomult előre, ezek helyett Egert és a baktai szorost Schulz hadosztálya szállotta meg. A Répássy hadtestnek Szekulics hadosztálya Füzes-Abonyig nyomult előre, míg a Hertelendy hadosztály Poroszlót és a tiszafüredi hídfőt tartotta meszállva. Görgey hadteste Maklár, Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Nyárad és Ábrányban foglalt állást. A hadsereg főhadiszállása Mezőkövesdről Egerbe helyeztetett át. Február 26-án a délelőtt folyamán ez a fölállítás következőleg módosult: A Tarna mentén állottak: a Dessewffy-hadosztály Verpelétnél, egy különítménnyel a siroki átjárónál, a Pöltenberg hadosztály Felső- és Alsó-Debrőnél, a Máriássy hadosztály Kápolnánál, a Szekulics hadosztály Kaálnál. Ezek mögött második sorban állottak: Schulz hadosztálya Egernél, egy különítménnyel Baktánál, Görgey hadtestének zöme az Aulich, Guyon és Kmety hadosztályok Maklár, Mező-Kövesd és Ábránynál; a Hertelendy hadosztály még mindig Poroszlót és a tiszafüredi hidfőt tartotta megszállva. A hadsereg főhadiszállása Egerben maradt, Görgey a magáét Mező-Kövesdre tette át.
Ebből az elosztásból mindenekelőtt szembetűnő, hogy a Tarna-vonalon mindhárom hadtestnek hadosztályai keverten állanak egymás mellett s hogy a második vonal az első mögött egy napi menetnyire áll.
A sereg hadrendje és részletes beosztása ez időtájt a következő volt: Főparancsnok: Dembinski altábornagy.
Klapka ezredes hadteste.
| Desseffy hadoszt. | 4 1/2 zlj, | 5 lov. szd. | 16 löveg |
| Máriássy " | 5 " | 6 " | 16 " |
| Schulz " | 31/2 " | 1 " | 8 " |
| összesen: | 13 zlj, | 12 lov. szd, | 40 löveg, 12.000 ember |
Répássy ezredes hadteste.
| Szekulics hadoszt. | 4 zlj. | 4 lov. szd, | 16 löveg |
| Hertelendy " | 4 | 4 " | 16 " |
| összesen: | 8 zlj, | 8 lov. szd, | 32 löveg, 8000 ember |
Görgey tábornok hadteste.
| Pöltenberg hadoszt. | 3 zlj, | 8 lov. szd, | 16 löveg |
| Aulich " | 3 " | 8 " | 16 " |
| Guyon " | 4 " | 2 " | 12 " |
| Kmety " | 5 " | 6 " | 16 " |
| Weisel hadoszlopa | 1 " | – " | 4 " |
| összesen: | 16 zlj, | 24 lov. szd, | 64 löveg, 16.000 ember |
| Mindössze: | 37 " | 44 " | 136 " 36.000 ember. |
Ehhez járult még a Török-Szent-Miklós és Cibakháza felé útban levő:
| Vécsey hadoszt. | 6 zlj, | 8 lov. szd, | 16 löveg |
| Damjanics " | 8 1/2 " | 9 " | 20 " |
| összesen: | 14 1/2 zlj, | 17 lov. szd, | 36 löveg, |
körülbelül 10.000 gyalogos és 1800 lovas létszámmal; továbbá Mesterházy nagyobbára nemzetőrökből álló különítménye Cibakházánál 1500 emberrel és 6 löveggel. Az egész sereg összes állománya tehát 51 1/2 zlj, 61 lov. szd, 178 löveg; minden zászlóaljat 800, a lovas századokat pedig átlag 120 fővel számítva, kereken 49.300 főnyi létszámmal. Ebből a kápolnai első csatanapra nagyjában véve csupán a Tarna-vonalon álló 4 hadosztály, kereken számítva 17.000 főnyi létszámmal jön tekintetbe; a második napon Klapka hadtestéből a Dessewffy és Máriássy hadosztályok, Répássyéból a Szekulics hadosztály, Görgeyből a Pöltenberg- és Aulich hadosztályok és Weisel hadoszlopa vettek tevékeny részt; összesen tehát 20 1/2 zászlóalj, 31 lovas század és 84 löveg, kereken mintegy 21.000–22.000 főnyi létszámmal.
Schlick a 24. és 25-ike közötti éjjel kapta meg Windischgrätz újabb parancsát s a helyett, hogy azt azonnal teljesítette volna, saját személyére indult útnak a hercegnek időközben Gyöngyösre áttett főhadiszállásába, ahol különösen a rossz útakra való tekintettel hatalmasan kardoskodott ama nézetének helyessége mellett, hogy hadteste ne hátrafelé Pásztón át, hanem előrefelé a Tarna völgyén át keresse az egyesülést a szintén támadólag előnyomuló fősereggel. A herceg hosszas ellenzés után végre ráállt a propozicióra s így a végleges intézkedések 26-ikára anélkül, hogy a magyarok állásáról biztos tudomásuk lett volna, következőleg állapíttattak meg: Wrbna két hadoszlopa Gyöngyösről és Árokszállásról Kápolnára és Kaálra nyomul előre; Zeisberg hadoszlopának Tarna-Eörsről Heves irányában kellett előnyomulnia. Parrotnak 3 zászlóaljból, 4 lovas századból és 1 ütegből álló dandára Patáról Gyöngyösre vonul s ott Wrbna altábornagy rendelkezésére áll; Schlick hadtestének többi részével a Tarna völgyében Verpelétre nyomul előre s ezáltal a fősereggel érintkezésbe lép; arra persze egyikök sem számított, hogy a Tarna vonal 26-án délelőtt már a magyarok birtokában legyen. Az ellenségről ugyanis Windischgrätz akként volt értesülve, hogy az körülbelül 40.000 emberrel Mező-Kövesd, Maklár és Eger tájékán áll, Poroszlót megszállva tartja s hogy egy erősebb oszlopot Heves irányában tolt előre; egyébként a Gyöngyöstől keletre fekvő magaslatokon kiállított előörsök semmit sem tudtak meg az ellenségről s csupán azon körülmény, hogy Kápolna felől sem utasok, sem földművelők nem közlekedtek, arra engedett következtetni, hogy az ottani vidéket magyar csapatok tartják megszállva.
Az osztrák sereg hadrendje és részletes beosztása ez időtájt a következő volt:
| Főparancsnok: Windischgrätz herceg táborszernagy: | |||
| I. hadtest, báró Jellacsics bán. | |||
| Gramont-gyalog dandár | |||
| Rastic-gyalog dandár | |||
| Karger-gyalog dandár | 9 zlj, | 22 lov. sz. | 48 löveg |
| Ottinger lovas dandára | |||
| Zeisber hadoszlopa | 2 " | 4 " " | 12 " |
| összesen: | 11 zlj, | 26 lov. sz. | 60 löveg |
állománya: Zeisberg hadoszlopán kívül 7500 gyalogos és 2600 lovas, azzal együtt körülbelül 9000 főnyi gyalogság és 3000 lovas.
| II. hadtest, gróf Wrbna altábornagy. | |||
| Csorics altábornagy hadosztálya. | |||
| Wyss táb. dandára | 4 zlj, | 1 lov. szd. | 1 1/2 üteg, |
| Colloredo táb. dan. | 4 " | 1 " | 1 1/2 " |
| Hadoszt.tüzér-tart. | – " | – " | 3 " |
Schwarzenberg herceg altábornagy hadosztálya. | |||
| Dietrich táb. dand. | 3 1/2 zlj, | – lov. sz. " | 1 1/2 üteg |
| Schütte " " | 2 " | – " | 1 " |
| Bellegarde táb. dan. | – | 11 " | 1 " |
| Hadoszt. tüzér-tart. | – | – " | 1 1/2 " |
| Tüzér-főtartalék | – " | – " | 6 " |
| összesen | 13 1/2 zlj, 13 lov. szd, 17 üteg (102 löv.) | ||
állománya: a tüzéreket is beleszámítva mintegy 15.000 ember, | |||
| III. hadtest, gróf Schlick altábornagy. | ||||
| Fiedler-dandár | ||||
| Pergen-dandár | ||||
| Deym-dandár; | 12 zlj, | 16 lov. szd, | 8 1/2 üteg (51 löveg) | |
| Kriegern-dandár | ||||
| Parrot-dandár | ||||
állománya: körülbelül 13.000 ember. | ||||
A 3 hadtest együttvéve: 36 1/2 zlj, 55 lov. század és 35 1/2 üteg (213 löveg), összesen mintegy 40.000 főnyi állománnyal. Ebből a „Winterfeldzug” adatai szerint a kápolnai csatában Wrbna hadteste 13 1/2 zlj, 13 lovas század és 102 löveg, valamint Schlick hadteste: a Parrot dandárt kivéve, 9 zlj, 12 lovas század és 45 löveg, összesen tehát 22 1/2 zlj, 25 lovas század és 147 löveg vett tevékeny részt, mely csapatok ütközetállománya 18.696 főnyi gyalogságot és 2974 lovast tett ki.
Mialatt a csapatok február 26-án délelőtt az elrendelt előnyomuláshoz az előkészületeket megtették, Windischgrätz Ő felsége számára a következő előterjesztést készítette el: „Vonatkozással f. hó 24-én kelt legalázatosabb előterjesztésemre, a legmélyebb hódolattal bátorkodom Felségednek jelenteni, miszerint tegnap, 25-én összes csapataimat előbbre toltam s főhadiszállásomat ide, Gyöngyösre tettem át. A beérkezett jelentések szerint az ellenség, miután Eperjest és Kassát elhagyta, összes csapatjaival Eger és Mező-Kövesd között összpontosult, úgy hogy annak a Görgey, Dembinski és Klapka hadtestekből álló hadserege a 40–45.000 főnyi létszámot érte el s úgy látszik, hogy ezen állásában és ezen létszámmal a döntő csatát elfogadni szándékozik. Részemről ezzel, Schlickkel leendő egyesülésem után alig állíthatok félannyi haderőt szembe, miután Pesten helyőrségül legalább 3 zászlóaljat s Pozsonyban és Győrött ugyanennyit kellett visszahagynom; Komárom körülzárása 8000 embert vesz igénybe; ami pedig az I. hadtestből (a bán alatt) Pest és Szolnok között áll, nem tekinthető rendelkezésemre állónak, miután ezzel jobb oldalamat és Pestet kell fedeznem. S habár az adatok az ellenség erejéről nem mindig egészen szavahihetők, mindazonáltal az említett összlétszám mégis összevág azzal, amit eddig az egyes hadtestek létszámáról hallottam és annyi bizonyos, hogy minden esetre túlerős ellenséggel van dolgom s csupán csapatjaimnak erkölcsi értékére vagyok utalva, mely kétségkívül igen nagy, amennyeiben azok égnek a vágytól, hogy az ellenséggel mérkőzhessenek, ezáltal hűségüknek és ragaszkodásuknak császárjuk iránt újabb bizonyítékot adván. Mindazonáltal Felséged aligha fogja félreérteni, miszerint helyzetem felette nehéz: felkelt ország kellő közepén a csata eldöntését számra nézve túlerős ellenséggel szemben csupán csekély haderő bátorságára bízni, holott az eredmény, miként a tapasztalás bizonyítja, gyakran még teljesen egyenlő erejű és egyformán derék csapatok mellett is előre nem látott körülmények közbejötte által kétségessé válhatik. Dacára ennek az ellenséget előreláthatólag már holnap állásában megtámadom, ha t. i. egyesülésem Schlickkel a mai nap folyamán végbe megy.”
E jelentésből világosan kitűnik, hogy Windischgrätz még a csatanap reggelén sem gondolta, hogy a döntő összecsapás ideje oly közel legyen.
A kiadott intézkedés értelmében a balszárny hadoszlop, mely, mint tudjuk, Wrbna altábornagy parancsnoksága alatt a Csorics hadosztályból, továbbá a Schütte-dandárból és a tüzértartalékból, összesen tehát 10 zászlóalj, 4 lovas század és 78 lövegből alakult, február 26-án reggel lefőzés után útra kelt Gyöngyösről Kápolna felé, még pedig a Wyss-dandárral az élen, melyet a Colloredo-dandár követett. A tüzértartalék a Schütte-dandárral egy órával később indult; a bal oldal biztosítására Brandenstein százados parancsnoksága alatt 2 gyalog- és 2 vadász század Sár és Domoszlón át Verpelétnek irányíttatott, hogy miután az oda beérkező III. hadtest élével az összeköttetést helyreállította, újból dandárához Kápolnára vonuljon be.
A Schwarzenberg alatt álló jobbszárny hadoszlopnak Nositz alezredes által vezetett elővéde reggel 9 órakor indult el Árokszállásról Kaálra, melyet nemsokára az oszlop zöme is követett.
A Parrot-dandár akként indíttatott útnak Patáról, hogy Gyöngyösre, ahol a főhadiszállás az összes vonatokkal, tábori kórházakkal, raktárakkal és lőszer tartlékokkal visszamaradt, déltájban megékezzék.
Délután 2 óra tájban a főoszlop előhadát képező Wyss-dandár, alig hogy a Tarnóca patakon átkelt, délkelet felől, tehát a Schwarzenberg-oszlop menetirányából ágyúdörgést hallott és csakhamar a Kápolna és Kaál előtt elterülő magaslatokon állást foglalt magyarok vonalait is tisztán kivehette.
Máriássy ugyanis a császáriak közeledtének hirére a Tarnán átkelve, az ezen folyó jobb partján a gyöngyösi út mindkét oldalán elterülő magaslatokon, jobbszárnyával Tótfaluval egy magasságban, balszárnyával pedig egy az országúttól balra fekvő erdőcskére támaszkodva, harcállásba helyezkedett. Hasonlóan cselekedett Szekulics is, aki Máriássy hadosztályával az előbb említett erdőcskénél az összeköttetést helyreállítva, visszahúzott balszárnnyal és szintén a Tarna jobb partján, Kompolt–Kaál előtt foglalt állást. A hadosztályával Debrőnél álló Pöltenberg ezredest végre Máriássy felszólítá, miszerint az említett helységnél a Tarnát átlépve, bal oldalában támadja meg az országút mentén előnyomuló ellenséget. Pöltenberg a hozzá intézett felszólításnak megfelelt ugyan, de annak teljesítése közben azon nagy hibát követte el, hogy az arcvonala előtt elterülő erdőt teljesen figyelmen kívül hagyta.
Wrbna altábornagy, miután az ellenség közellétét megállapította, az elővéd dandárhoz beosztva volt 2 3/4 lovas századot a 2. számú lovas üteggel Kápolna irányában előretolta s azok leple alatt a Wyss-dandárral az országúttól jobbra, a Colloredo-dandárral pedig attól balra harcalakzatot vétetett fel. Csorics altábornagy a bal oldalában elterülő erdő fontosságát átlátván, annak megszállására a 6. vadász zászlóaljnak egyik századát rendelte ki; csak most vette észre Pöltenberg az általa megszállatlanul hagyott erdő fontosságát s annak visszafoglalására az 1-ső honvéd zászlóaljat 2 löveggel rendelte ki. Ennek sikerült is az erdőbe behatolnia, de miután a szorongatott vadászok támogatására Ruspoli százados és Kronenberg őrnagy alatt csakhamar friss osztrák csapatok érkeztek be, a honvédeknek rövid ideig tartó heves küzdelem után vissza kellett vonulniok. Pöltenbeg erre nemcsak a visszavert 1-ső, hanem a 14. s 31. honvéd-zászlóaljakat is ismételten támadásra rendelte a többször említett erdő ellen, ahova időközben a már említett osztrák erőkön kívül Csorics altábornagy Salis őrnagy alatt még 4 századot és 1 tartalék üteget rendelt, melyek útközben a magyarok kartács- és gránát tüzétől igen érzékeny veszteséget szenvedtek; ez újabb erők fellépése folytán Pöltenberg, zászlójainak nagy bátorsággal véghezvitt háromszoros támadása dacára sem vergődhetett zöld ágra.
Ez elkeseredett makacs erdei harc alatt a csatavonal közepén, az országút mentén, a Wyss- és Colloredo-dandárok között keletkezett nagy ürben nagyobbára lövegharc folyt. E hézag kitöltésére Wrbna az éppen beérkező Schütte-dandárt és a tartalék tüzérség nagyobb részét használta fel; az ekként a harcvonal közepén összpontosult 6 osztrák üteg itt oly hatásos tüzet fejtett ki, hogy a Máriássy hadosztály részeinek az előbbrejuthatás az országút mentén, sikertelennek bizonyult.
E tüzértömegtől jobbra, mint már kezdetben említettük, a Wyss-dandár két harcvonalban, azok mindegyikében osztályoszlopokba tagozott két-két zászlóaljjal fejlődött harcra, azonban Máriássy erős állásával szemben tért nem igen nyerhetett. Főleg a magyar tüzérség volt az, mely úgy ennek a dandárnak, mint a már kezdetben előretolt lovasságnak és az azt kísérő 2. számú lovas ütegnek érzékeny veszteséget okozott. Wrbna ennek folytán indíttatva érezte magát az említett üteg mellé a 3. számú tizenkétfontos és 10. számú hatfontos üteget is felvonultatni, melyeket utóbb még 3 üteg követett; így aztán nemsokára az osztrák ütegek kerekedtek felül, bár Máriássy tüzérsége, mely időközben 5 ütegre szaporodott fel, még ezentúl is hosszabb időn át nagy kitartással folytatta az egyenetlen harcot.
Schwarzenberg hadoszlopa szintén a Tarnóca patak mögött, a Nagyuti pusztánál bukkant a Szekulics hadosztály előcsapatjait képező ellenséges lovas osztagokra, melyek minden ellenállás kifejtése nélkül hamar kereket oldottak. Schwarzenberg a visszavonulókat egészen a Vécs irányából Zsadány felé lefolyó patakig követte, mely előtt a Dietrich-dandár két harcvonalba tagozva harcalakzatot vett fel s mindkét szárnyán 1–1 üteg foglalt állást. A hadosztály lovassága gróf Bellegarde latt az említett patakon átlépve, Szekulics lovassága ellen többször rohamra indult, ami azonban az általános harchelyzetben vajmi keveset változtatott. Miután Schwarzenberg gyalogságát sokkal gyengébbnek tartotta, semhogy azzal döntő támadás kockáztatását tanácsosnak tartotta volna, ennek folytán a csatavonal e szárnyán egészen estig majdnem kizárólag eldöntetlen tüzérharc folyt.
Eközben Máriássy látván, miszerint Wyss és Dietrich dandára között a kompolti erdő teljesen megszállatlanul maradt, 4 gyalog-, 5 lovas századdal és 2 üteggel annak megszállását határozta el, hogy ekként magát Schwarzenberg és Wrbna közé beékelve, utóbbit oldalában és hátában fenyegesse; az említett támadó oszlopnak tényleg sikerült is Wyss második harcvonalával majdnem egyenlő magasságra eljutni, a midőn Wyss tábornok báró Baselli őrnagynak parancsot adott, miszerint dsidás osztályával arcban támadja meg az előnyomuló ellenséget, mialatt ő 1 1/2 üteg hatásos tüze által támogatva a Montenuovo ezredes parancsnoksága alatt álló 3 chevauxlegers szakasszal annak oldala ellen intézend rohamot. Baselli dsidásainak nemcsak az élen menetelő Sándor-huszárezredbeli osztagot, hanem az egyik négyszöget alakított gyalog századot is sikerült széjjelszórnia. Erre Máriássy maga állott az időközben megerősített Sándor-huszárok élére s a dsidásokat visszaveri; ámde e pillanatban jelenik meg az egyik oldalon a Schwarzenberg oszlopának egyik lovas osztaga, a másikon pedig Montenuovo ezredes chevauxlegers-jeivel, akiknek elszánt rohama a megelőző támadás által kissé széjjelmált huszárjainkat visszavonulásra készteti. Most aztán az osztrák ütegek is előbbre vonultak, melyeknek rövid idő mulva sikerült a Máriássy balszárnyán álló ütegeket elhallgattatni, ami utóbbinak többi csapatjait is zavarba ejtette. Ehhez járult még, hogy most már a különben még mindig álló tüzharcot folytató Schwarzenberg oszlopnak egyik zászlóalja Regelsberg őrnagy alatt szintén a kompolti erdőbe rendeltetett, minek folytán Máriássy hadosztályát egy hátrább fekvő állásba Kápolna elé vonta vissza, anélkül, hogy eközben az ellenség üldözőleg utánanyomult volna. A tőle balra harcban álló Szekulics hadosztály, mellyel szemben Schwarzenberg a tüzérségi harcon kívül mindvégig komolyabbat nem kezdeményezett, egész estig megtartotta harcállását. Annál is inkább lehetővé vált ez, miután Zeisberg hadoszlopa, bár igen könnyen megtehette volna, az e napi csatában egyáltalában nem működött közre. Az említett hadoszlop 26-án délelőtt Heves helyett csak Méráig és Boconádig jutott, honnan Zeisberg saját személyére Gyöngyösre ment, hogy Windischgrätztől a további utasításokat személyesen átvegye. Helyette Liubimiresko ezredes, a Kaál felől elhangzott ágyúszóra hadoszlopát Nagyutig vezette előre, ahonnan este anélkül, hogy egyetlen lövést tett volna, ismét Mérára és Boconádra vonult vissza.
Mialatt a csatavonal e részén mindezek történtek, Pöltenberg ezredes még mindig nem hagyván fel ama szándékával, hogy az előtte fekvő erdőt birtokába ejtse, rendelkezésére álló 3 zászlóaljával, melyek közül kettő egy üteg által támogatva a tulajdonképeni roham keresztülvitelére az első harcvonalban, a harmadik pedig az előbbiek jobbszárnya mögött tartalék viszonyban nyomult előre, – még egy negyedik és utolsó rohamot intézett a kérdéses erdő ellen. Kronenberg őrnagy nem várta be ezt az újab támadást, hanem 5 századdal arcban eléje ment a magyaroknak, mialatt Feldegg századosnak 3 századdal azok jobb oldalát kellett megtámadnia. Az utóbbiak ellen a magyarok második harcvonala sikerrel vette fel a harcot s azokat már vissza is szorította, midőn a harcszinhely e részére egyszerre váratlanul újabb osztrák segédcsapatok érkeztek be. A Verpelétre kiküldött Brandenstein százados ugyanis meggyőzödvén arról, miszerint Schlick csapatjainak közelben s távolban se hire se hamva s hogy Verpelétet a magyarok erősen megszállva tartják, a dél felől elhangzott ágyúszóra oda felé vette irányát s éppen jókor érkezett be, hogy az erdei harc eldöntésében részt vegyen s Pöltenberg utolsó támadását is visszaverni segítse, kinek erősen megviselt hadosztálya ezután a Tarnavölgyében, az ellenség által nem igen nyugtalanítva, újból rendezkedett. Annak foganatosítása közben a kiküldött járőrök azzal a téves jelentéssel tértek vissza, hogy Kápolna már az ellenség birtokában van, ami arra indította Pöltenberget, hogy hadosztályát egészen Kerecsendig vezesse vissza.
Schlick február 26-án déltájban érkezett csak vissza hadtestéhez Pétervásárra s dandárainak azonnal parancsot küldött a tovaindulásra, minek folytán a menet a Kriegern-dandárral az élen, már délután 1 órakor megkezdetett; a többi dandárok az éppen folyamatban volt kenyérosztásra való tekintettel csak később indulhattak el. Mire az éldandár a fölázott rossz útakon Sirok elé ért, ahol Idzikowski őrnagy alatt a Dessewffy hadosztálynak egy 4 gyalog-, 1/2 huszár századból és 1/2 háromfontos ütegből álló különítménye állott, már alkonyodni kezdett. Schlick a siroki átjárót hatalmába ejtendő, a szoros keleti oldalán elterülő magaslatokra 2 határőr zászlóaljat küldött fel, melyek, miután azok támogatására még 1 harmadik zászlóalj is felrendeltetett, az est beálltakor iszonyú hurrah-kiáltásokkal Sirokra vetették magukat. A sötétség és a meglepetés hatása alatt Idzikowski a legnagyobb sietséggel vezette vissza fejvesztett csapatjait és pedig nem is Verpelétre hadosztálya felé, hanem Eger irányában Szolátra. Schlick erre még az éj folyamán 2 zászlóaljat Szt. Máriáig tolt előre, az éjjeli 2 óráig végleg beérkezett hadtesttel pedig Siroknál ütött tábort. Mindezek a dolgok Dessewffyt csodálatos módon érintetlenül hagyták, aki hadosztálya zömével Verpelétnél maradván, onnan főfigyelmét a nap folyamán csupán csak a domoszlói útra fordította. Az éjt Dessewffy, alighanem anélkül, hogy a jobb oldalában történtekről fogalma lett volna, Verpelétnél töltötte.
Az eldöntetlenül maradt első napi csatában, amint a megelőző leírásból is kitűnik, az osztrákok részéről az egész II. hadtest, a III-ikból pedig 2 zászlóalj vett tevékenyen részt, mely erőknek létszáma kereken 14.000 főre, – ezek közül 1500 lovas – és 102 lövegre tehető; a magyarok részén a Szekulics, Máriássy, Pöltenberg hadosztályok egészen, a Dessewffy hadosztályból ellenben csak Idzikowski különítménye jutott harcba; az erők összege kereken 13.500 főre – ezek között 2250 lovas – és 52 lövegre tehető, vagyis az egymással szemben álló erők a tüzérségtől eltekintve, körülbelül egyformáknak mondhatók. Komolyabb harcra a körülbelül 15.000 lépés kiterjedésű tulajdonképeni csatavonal egész hosszában csak a Debrő–Tóthfalu és a Kompolt előtt fekvő érdőkben került a dolog; a déli szárnyon, Schwarzenberg–Szekulics között és az országút mentén nagyobbára csak ágyúharc folyt, a lovas támadások pedig a kompolti erdő környékén játszódtak le.
Megemlítésre méltó továbbá, hogy a fővezérek egyike sem volt jelen a csatatéren. Windischgrätz az egész nap folyamán folyó ügyek elintézésével Gyöngyösön volt elfoglalva s csak Wrbnának este beérkezett jelentéséből tudta meg, hogy e napon főhadiszállásától alig pár órányira a hadjárat egyik legkövetkezménydúsabb csatájának első felvonása játszódott le. Különösen Schlick miatt aggódott a herceg, miután Wrbna annak be nem érkezéséről tett jelentést s így a főhadiszálláson már attól tartottak, hátha az altábornagyot visszalovaglása közben elfogták, minek folytán dandárai a kellő parancsnok és utasítások nélkül maradtak.
A magyarok fővezére Dembinski és a hozzá átrándult Görgey Egerben ép az egyik vendégszerető kanonok asztalánál ültek, midőn a kedélyes társalgást egyszerre csak a csatatérről áthangzó ágyúk tompa moraja zavarta meg. Erre Deminskin, aki nem volt rá elkészülve, hogy az osztrákok őt a támadásban megelőzzék, a legnagyobbfokú izgatottság vett erőt, úgy hogy legelső és legtermészetesebb teendőjéről, hogy t. i. a hátullevő seregrészeket nyomban előre irányítsa, megfeledkezve, csupán ő maga Görgeyvel és annak vezérkari főnökével sietett a csatatérre, ahova azonban csak este felé érkeztek meg, midőn a harc az egész csatavonal mentén szűnőfélben volt már.
A csatatérre érve, úgy Dembinski, mint Görgey azonnal huszárlóra ült s előbbi Kápolna, utóbbi Kaálra lovagolt a parancsnokságot átveendő. Görgey miután hosszas keresés után Szekulicsra akadt, őt hadosztályával együtt, melynek körletében a harc időközben teljesen elnémult, azonnal a Tarna balpartjára rendelte vissza s azután Kápolnára lovagolt, hogy Dembinskivel a következő napi teendők iránt értekezzék. Ez utóbbi ezalatt Bayerrel összeállította a másnapra szóló intézkedéseket, melyek szerint Aulichnak a balszárny erősbítésére még az éj folyamán Maklárról Kaálra kellett indulnia, hogy ott Szekulics-csal együtt az ellenség átnyomulását a Tarnán megakadályozza; Máriássy Kápolnánál tartsa magát, Pöltenberg pedig Debrőre visszamenve, akadályozza meg Wrbna egyesülését Schlickkel a domoszló–verpeléti úton, mire nézve további parancsait Klapkától veendi, aki a Dessewffy hadosztállyal Verpelétnél állást foglalva, Schlick előnyomulásának állja útját; Schulz hadosztálya Szolát és Bakta megszállása által Egert védi, hadosztálya fennmaradó részével pedig ugyancsak Klapkának áll rendelkezésére s végül Guyon és Kmety azonnal keljenek útra Mező-Kövesd, illetőleg Ábrányról s előbbi Máriássy támogatására feltartóztatás nélkül Kápolnára, utóbbi pedig Kerecsendre meneteljen, ott rendelkezése álló tartalékot képezvén. Másnap reggel, mihelyt a csata kezdetét vette, Görgey a jobb, Aulich a balszárny vezényletével bízatott meg; a közép had vezényletét pedig Dembinski magának tartotta fön. A közölt intézkedéssel az egyes hadosztályok a 27-iki csatában a hadtest kötelékek figyelmen kívül hagyása mellett, teljesen összekeveredve nyertek egymás mellett alkalmazást, mihez különben már az első napi csatában elfoglalt helyzetük szolgáltatta az alapot; hogy ez a magasabb vezetést kedvezőtlenül befolyásolta, magától értetődő dolog.
Mire Görgey Kápolnára ért, Dembinski már nyugalomra tért s így csupán Bayerrel beszélhetett, s miután ez panaszkodott, hogy nincs megbízható embere, akit az intézkedésekkel a hátullevő hadosztályokhoz küldhetne. Görgey Guyon és Pöltenberg elindítását magára vállalta s azonnal el is indult Kerecsenden át Mezőkövesdre. Az Aulich és Kmetynek szóló parancsok kézbesítése Dembinskinek Egerbe visszatérő futárjára bízatott, ahonnan azokat Görgeynek két szolgálattevő tisztje volt hivatva Maklárra és Ábrányra továbbítani. Hogy ily parancs-közvetítés mellett a leghátulsó seregrészeknek kellő időbeni beérkezésére számítani nem igen lehetett, azt mindenki természetesnek fogja találni.
| « A kápolnai csata (1849. február 26. és 27-én). | KEZDŐLAP | A második csatanap; február 27-ike. » |