1. számú melléklet.

A Csucsa elleni támadásnak december 19-én reggeli 8 órakor Wardener és Urban által összhangzásban kellett volna megtörténnie, micélból előbbinek a főúton a Bánffy-Hunyadon át, utóbbinak a Börvény völgyében, Nagy-Almásról Nyiresen át kellett előnyomulnia. Ámde Urban önálló babérokra vágyott s támadását már 18-án délután kezdte meg.

Riczkó ezredes hadát a csucsai szoros elzárása céljából három részre osztotta, a jobbszárny Kis-Sebest és a szorost délfelől környező hegylejtőket szállotta meg; a 4 hatfontos löveggel ellátott közép Dobay őrnagy alatt magát az országútat zárta el; a Baumgarten alezredes által parancsnokolt balszárny végre a Börvényvölgyet zárta el s 2 lövegét az Almás és Kraszna felől jövő útak egyesülésénél állította fel; a tartalék, melyhez az összes lovasság és a nemzetőr csapatok nyerték beosztáskat, Csucsa mögött vett felállítást.

Urban támadó oszlopa előnyomulása közben eszerint Baumgarten igen előnyösen álló szárnyhadára bukkant, mely tüzérségi tüzével, valamint ellentámadásba átment gyalogságával Urban hadát mihamar teljesen felbomlasztotta, úgy hogy az még az éj folyamán Nyiresig húzódott vissza. Másnap, december 19-én, Wardener főoszlopával az úton, a cordon-vadászokkal pedig Riczkó jobbszárnya ellen átkarolólag nyomult előre, míg Urbannak támadását megújítva, ismét Baumgarten ellen kellett működnie. Legelsőnek a cordon-vadászok támadása veretett vissza a 11. honvédzászlóalj által; erre Wardener a Károly Ferdinán zászlóaljat a Dobay őrnagy parancsnoksága alatt a 11. vadászzászlóalj 4 századából és 4 lövegből álló magyar hadállás közepe ellen indította támadásra, de úgy ez, mint az utána következő Sivkovics zászlóalj is kudarcot vallott. Erre aztán végső megfeszítés gyanánt Saint-Quentin őrnagy alatt a könnyü lovas osztály indult támadásra, azonban Dobay ütegének hatásos kartácstüze által felbomlasztva, mely alkalommal Saint-Quentin őrnagy is halálos sebet kapott, vad futásal keresett menedéket, a mögötte álló gyalogságot is magával rántva. Hasonló sors érte Urban támadó oszlopát is, melyet Baumgarten alezredesnek, aki a heves küzdelem alatt önmaga is térdén súlyos sebet kapott, az 55. honvédzászlóaljjal, nemzetőreivel és pontosan lovő ágyúival az előző naphoz hasonlóan fényesen visszavernie sikerült.

Wardener vert hadával Bánffy-Hunyadig, Urban pedig Nagy-Almásig vonult vissza, anélkül, hogy Riczkó üldözte volna őket.

Veszteségük a csucsai ütközetben mindössze mintegy 20 emberre és néhány lóra rugott, míg a császáriak vesztesége gyalogságban 18 halott és 21 sebesült, lovasságban 11 halott és 14 sebesült.

A magában véve nem nagy jelentőségű csucsai ütközet kiváló fontosságot nyert ama körülmény által, hogy az itt kivívott győzelem az erdélyi osztrák had további előnyomulásának Nagyvárad–Debrecen felé gátat vetett.