Czetz őrnagy az Erdélyből kiszorított sereg romjaival az erdély-magyar határon megállapodván, ott december közepén a következő állásokat foglalta el:

Főhadiszállás: Szilágy-Somlyón.

Jobbszárny: Riczó ezredes alatt Csucsánál:

Táborkari tisztekül beosztva: Baumgarten József székely-huszár őrnagy és Dobay 11. honvéd zászlóaljbeli százados.

Középhad: Czetz saját vezénylete alatt a Szamos mentén Zilahnál és Zsibónál; csapatparancsnokul beosztva: Mikes Kelemen ezredes. Táborkari főnök: Forró Elek székely-huszár őrnagy.

Balszárny: Zsurmay őrnagy alatt Nagybányánál és attól délre:

A magyar hadak összege: 12 1/2 zászlóalj, 10 3/4 század és 3 1/2 üteg, 12150 gyalogos, 2385 lovas és 24 löveg állománnyal.

A gyalogságból csak valamivel több a felénél volt puskával felfegyverezve; a nemzetőrség, a debrecenit és erdélyit kivéve, csupán lándzsával és kaszával. A lovasság nagyobbára ujoncokból telt ki; ruházat, felszerelés és élelmezés tekintetében pedig mindhárom fegyvernem vajmi gyenge lábon állott.

Ilyen volt a sereg állapota, midőn a honvédelmi bizottmány által az erdélyi hadak főparancsnokául kinevezett Bem tábornok december 16-án Czetz főhadiszállásán, Szilágy-Somlyón azzal az eltökélt szándékkal jelent meg, hogy Erdélyt a legrövidebb idő alatt a magyarok részére visszafoglalja. Az új fővezér az itt összegyült tisztikarhoz a bemutatás alkalmával a következő lakonikus szavakat intézte: „Uraim! a magyar kormány engem e hadsereg teljhatalmú főparancsnokává nevezett ki. Én önöktől feltétlen engedelmességet kérek. Aki nem engedelmeskedik, azt agyon fogom lövetni. De másrészt jutalmazni is tudok majd.”

Ezekután Czetz-cel, akit egyúttal alezredessé és táborkari főnökévé nevezett ki, a megkezdendő hadműveletek megbeszéléséhez fogott. Kölcsönös megállapodásuk értelmében Bem a nagybányai csoporttal Deésen át Kolozsvárnak volt előnyomulandó; ugyanide kellett a középhadnak és jobb szárnynak is tartania, ahonnan aztán az egyesült sereg hadműveleteit a körülményekhez képest folytatandja. A megbeszéltek foganatosítása végett Bem, miután Szilágy-Somlyón a szükséges intézkedések kiadta, már december 17-én Nagybányára utazott el.

A magyarokkal véletlenül éppen egyidőben az oszrák sereg is támadásra készült. Windischgrätz herceg ugyanis meghagyta Erdély főparancsnokának, Puchner báró altábornagynak, miszerint a Magyarországba benyomulandó többi seregoszlopokkal egyidejüleg, december 16-án az erdélyi hadtest is kezdje meg műveleteit s a csucsai szoroson át Nagyvárad felé nyomuljon előre.

Puchner hadteste ez időtájt a következő elemekből állott: Erdély déli részeiben Gedeon, Castiglione, Jovics és Kalliány tábornokok alatt összesen 13 zászlóalj és 7 1/2 lovas osztály volt és pedig 3 Károly Ferdinánd ezredbeli, 1 Leiningen ezredbeli, 2 Sivkovics ezredbeli, 2 Bianchi és 1 Tursky ezredebeli zászlóalj, továbbá az 1. oláh határőrezred 3 zászlóalja és 1 gránátos zászlóalj; 3 osztály Wernhard-könnyű lovas, 3 osztály Savoyai-dragonyos, 1 osztály székely huszár és 1/2 osztály oláh lándsás. Erdély északi részeiben Wardener és Urban alatt 8 zászlóalj, 4 vadász század és 1 lovas század és pedig a 2. oláh határőrezred 4 zászlóalja, a Parma-ezred 3 zászlóalja, 1 Sivkovics ezredbeli zászlóalja, a Parma-ezred 3 zászlóalj, 1 Sivkovics ezredebeli zászlóalj és 4 század cordon-vadász, valamint 1 század Wernhard könnyü lovas. Ehhez járult még nagyszámú oláh és szász népfölkelés. A rendelkezésre álló tüzérség 8 hatfontos és 2 tizenkétfontos üteget, összesen tehát 60 löveget számlált. E hadak összege, a népfölkelést nem számítva, 15–20.000 fő.

A vett parancs folytán Puchner az Erdély északi részében álló haderejét a Marosvásárhelyt és a Háromszékben visszahagyott védőrség kivételévela károlyváros–kolozsvári vonal mentén összpontosította. Rendelkezése szerint Wardener tábornoknak egy dandárral mielőbb Csucsát kellett hatalmába ejtenie; ezt elősegítendő, Urban egy másik dandárral Nagy-Almásra rendeltetett, hogy onnan Riczkó balszárnya ellen előnyomulva, annak figyelmét a főtámadás irányától lehetőleg elterelje. Wardener balodalában Jancu Avram, a hirhedt mócvezér volt hivatva oláh népfölkelőivel működni. Végül egy harmadik császári oszlop Jablonski ezredes alatt Deésre rendeltetett, hogy onnan a Szamos völgyében támadólag előnyomulva, a Zsibónál álló magyar hadat tartsa sakkban; feladatának véghezvitelében Jablonskit is nagyobb számú oláh népfölkelés támogatta.

A fenti három támadó oszlop rendes csapatbeli állománya a következő volt:

Wardener dandára állott
A Sivkovics ezred 3. zászlóaljából (4 század)
A Károly Ferdinánd ezred 3. zászlóaljából (4 század)
2 század bukovinai határ-cordonistából,
1 század savoyai dragonyos,
2 század Miksa főherceg könnyű lovas,
1 háromfontos üteg,
összesen 1500 főnyi gyalogság, 230 lovas és 6 löveg.
Urban ezredes dandára.
A Károly Ferdinánd ezred 2 százada,
2 zászlóalj oláh határőr (8 század),
1 század bukovinai határőr-cordonista,
1 század savoyai dragonyos,
3 hat- és 2 háromfontos löveg,
néhány népfölkelő osztály; utóbbit nem számítva, összesen 1200 főnyi gyalogság, 60 lovas és 5 löveg.
Jablonski ezredes dandára:
A Károly Ferdinánd ezred 1. és 2. zlja (8 század),
2 század oláh határőr,
1 század bukovinai határ-cordonista,
1 század savoyai dragonyos,
30 Miksa főherceg ezredbeli könnyü lovas
összesen 1000 főnyi gyalogság, 110 lovas és 2 háromfontos löveg.