1. számú melléklet.

Midőn Jellacsics betört hadaival feltartóztatlanul a Balaton taváig jutott, a magyar kormány a még alakulófélben levő s mintegy 700 főnyi emberből álló szolnoki szabadcsapatot Görgey Arhtur parancsnoksága alatt a Csepel szigetére rendelte, nehogy a bán ez irányban nyithasson magának könnyü szerrel utat a főváros felé. Alig ért Görgey a Csepel szigetére, parancsnoksága alá helyeztetett a Duna-Földvárnál álló s mintegy 1200 gyalogost s néhány száz lovast számláló Hunyady csapat, valamint az egész aldunai népfölkelés is, feladatául tüzetvén ki, miszerint ekként megszaporodott haderejével a Roth-féle tartalék hadoszlopnak a bán főseregével való egyesülését megakadályozza. Görgey ehhez képest rendelkezésére álló egész haderejét – nem sokkal több 2000 főnél – Adonynál a Duna jobb partján gyüjtötte össze s innen a Sárviz csatornához, Soponya felé vezette előre, ahol két előörs vonalat állított föl, az egyiket arccal északnak, Székesfehérvár felé, a másik arccal délnek, Roth előnyomulási iránya felé.

Szeptember 29-én az észak felé kiállított előörsök egyikénél tartóztatták le Jellacsics emissáriusát, gróf Zichy Jenőt, Fehérmegye volt adminisztrátorát, aki magát már e minőségében is kétes magatartás és kegyetlenkedései által a legnagyobb mértékben meggyülöltette. Görgey Zichyt rögtönítélő bíróság elé állítván, ez a grófot, a nála talált, Jellacsicstól eredő, Roth tábornok címére szóló és egyéb gyanús tartalmu irományok alapján, mint Magyarország ellenségeinek cinkostársát és a magyar nemzet és szabadság ellen irányzott törvényellenes kiáltványok terjesztőjét kötél általi halálra itélte, mely másnap, szeptember 30-án, a Csepel szigetén fekvő Lórén végre is hajtatott.

Görgeynek ez a határozott, könyörtelen tette országszerte nagy feltünést keltett s ez időtől kezdve a vaskezü honvédőrnagy hírneve és népszerüsége napról-napra emelkedett.

Midőn Moga altábornagy a Sukorónál kivívott diadala dacára a martonvásári állásba leendő visszavonulást határozta el, Görgeynek egyuttal parancsot küldött, miszerint a fősereg balszárnyának biztosítása céljából Ercsinél foglaljon állást. Azonban alig hogy Görgey az utóbb említett helyre megérkezett, ujból Adonyba rendeltetett vissza, ahol Perczel Mór ezredes parancsai alá lépett, aki időközben az általa alakított Zrinyi csapattal Görgey helyett a Roth-féle hadoszlop elleni műveletekkel bizatott meg.

Mielőtt az ekként egyesült s az egyesülés után mintegy 3000 gyalogosra, 200 lovasra és 8 ágyura felszaporodott Görgey–Perczel-féle hadtestet műveleteiben követnők, előbb egy másik epizódot kell felemlítenünk. Midőn Jellacsics Székesfehérvár alól Győr felé elvonult, előbb említett városban betegei és nagymennyiségü élelemkészleteinek őrízetére Roth beérkeztéig mintegy 1500 rendes határőrt hagyott hátra. A város polgárai október 3-án korán reggel fegyverek hijján, miket Jellacsics tőlük elszedett, házi és gazdasági eszközökkel fölfegyverkezve, meglepőleg megtámadták a raktárokat őrző osztályt, majd Peterdi századossal az élen, a városon kivül táborozó 750 főnyi csapatot s végül az épen a környéken harácsolni járt osztagot, mely utóbbit lefegyverezve a fővárosba küldték. A fehérvári nép ekként nemcsak a maga elszedett vadász-fegyvereit szerezte vissza, hanem tömérdek hadi zsákmány, így többek között 1500 szuronyos puska, egész halom pisztoly és handzsár, 2500 mázsa liszt, 600 mérő zab s közel 60.000 töltény birtokába jutott.

E meglepő támadás még éppen idejekorán sikerült, amennyiben Roth tábornok mintegy 9000 főnyi hadtestével s 12 ágyuval már másnap október 4-én a város közelébe, Tácz helység környékére ért. Roth ugyanis a Jellacsicstól vett parancs folytán, miután Jovics, az eszéki vár parancsnoka semminemü akadályokat sem gördített utjába, sietve átkelt a Dráván, s feltartóztatás nélkül Pécsig nyomult előre. Innentől kezdve azonban a fölkelt nép által érzékenyen nyugtalaníttatván, csak lassan haladhatott tovább a bán seregéhez leendő csatlakozás céljából Ozorán át Székesfehérvár felé.

Perczel, hogy a Székesfehérvár felé közeledő Rothnak utját elvágja, október 4-én a Zrinyi, Hunyady és szabolcsi ujonc zászlóaljakkal, továbbá a kecskeméti és kunsági nemzetőrökkel s némi huszársággal, összesen mintegy 3000 főnyi gyalogossal, 200 lovassal és 8 ágyuval Adonyból Seregélyesre vonult előre. Ugyanakkor a tolnai nemzetőrök az ellenség hátában Simontornyán állottak, mig a felkeltek egy más tömege 2 század Hunyady-csapatbelivel baloldaloszlop gyanánt Sárosdon át Abára irányíttatott.

Perczelnek két század huszárból, ugyanannyi Hunyady-vadászból és 4 ágyuból álló elővédjét Görgey vezette, aki értesülvén, hogy Tácban horvátok tanyáznak, huszárjaival rögtön támadásra indult ellenük s Tácot megtisztította az ellenségtől. Másnap reggel azonban, abban a hiszemben hogy Székesfehérvárott erősebb ellenség áll, mely őt Perczeltől könnyen elvághatná, visszatért a főcsapathoz. Ekkor értesült a Székesfehérvárott történtekről, ami arra birta Görgeyt, hogy ujból nekimenjen az időközben Bárándig (5 km-nyire Seregélyestől északnyugatra) előrenyomult s a Roth elővédjét képező, nagyobbára a bródi zászlóaljhoz tartozó mintegy 1000 főnyi horvát csapatnak. Ennek parancsnoka, miután Seregélyes felől csakhamar Perczel is felbukkant hadával a láthatáron, Görgeyvel alkudozásba bocsátkozott, minek eredménye lőn, hogy Roth előhada feltétlenül megadta magát. Mialatt ez történt, Roth főcsapatával Soponyánál állott s a helyett, hogy előhadának segítségére sietett volna, annak tragikus sorsáról értesülvén, ő maga is alkudozásba bocsátkozott Perczellel, aki időközben Tácot szállotta meg. A Roth megbízásából ideérkezett Philipovics tábornok a horvát tartalékhad számára akadálytalan visszavonulást kért Horvátországba, Perczel ellenben föltétlen megadást követelt.

Midőn tehát Philipovics Soponyára visszatérve, Roth-tal Perczel feltételeit közölte, ez utóbbi még az október 5. és 6-ika közti éjjel elhagyta Soponyát, hogy Kálózon és Déghen át Ozora felé illanjon el seregével. Ámde a magyarok nyomon követék s még 5-én délután folyamán Csőszig haladtak előre. Innen Görgey 6-án reggel a lovassággal az üldözést folytatva, déltájban Déghnél utóléri a horvátokat, de egymaga nem meri megtámadni őket, Perczel pedig Csőszről, Kálozdot balra hagyva, egyenes irányban Déghre meglehetősen járatlan utakon mozogván, csak későn esete érte el a gyalogsággal és tüzérséggel az utóbb említett helységet, minek folytán Roth 6-ika folyamán a Sió vonaláig huzódott vissza. Ámde ekkor már az említett folyón a vidéki rendkivül tevékeny népfölkelés az összes közelben levő hidakat fölszedte volt s ezrivel lepte el a folyó balpartján Ozora körül elterülő dombokat, úgy hogy a horvátok kikerülhetetlen kelepcében levőknek érezték magukat. Másnap, október 7-én reggel Perczel serege zömével az országuton nyomult előre Déghből Ozorára, a két helység között elterülő erdőn át, mig Görgey egy erősebb hadoszloppal balra letérve s az ottani fölkelőknek kezet nyujtva, északkeleti irányból intézett támadást Rothnak Ozoránál megrekedt serege ellen, aki elvégre is meggyőződött arról, mikép fáradt és lehangolt csapataival az őt körben körülvevő magyaroknak tovább ellen nem állhat; midőn tehát Perczel az Ozorától északra fekvő erdő déli szegélyén kibontakozni kezdett, ahhoz az alkudozások megindítása végett hadi követet küldött át, miknek eredménye lőn, hogy Roth egész seregével föltétlenül letette a fegyvert a nálánál sokkal gyengébb Perczel-féle hadtest előtt.

Perczel fényes hadi tettéről az alábbi jelentéssel számolt be a nemzetgyülésnek: „Ozora, október 7-én 1848. Folyó hó 5-én az ellenség magát meg nem adván, alkonyodás felé Csősznek kezdett vonulni, de a magyar tábor által sietve megelőztetvén s Csősz általunk elfoglaltatván, még az este elosont Kálozd felé.

„6-án Kálozdon s Dégen, a huszárság bámulatosan gyors üldözése és a gyalogság derekas előretörése mellett, az ellenség Ozoráig szoríttatott, hol is a Csapó Vilmos őrnagy vezérlete alatt általam e vdékre rendelt tolnai nemzetőrség által, a Sióvizén való átkelése, részint a hidak felszedése, részint szembeállás által megakadályoztatott.

„7-én hajnalban Dégről seregeim egy részét Görgei őrnagy parancsa alatt, Szilason át az ellenség jobb oldala megtámadására küldvén, magam egyenest az ozorai erdőn keresztül vonulva, arcban kezdém támadás alá venni.

„Mindenekelőtt mégis, nehogy hasztalan vér ontassék, miután az ellenség, kitikkadtan és éhesen, védelemre már ekkor semmi készületet nem tőn, őt fegyverletételre és megadásra szólítám. Mi minden tétovázás és alku nélkül egy pár szó parancsra megtörténvén, a két generális: Roth és Philipovics, 3 stabilis tiszt és mintegy 50 tiszt, továbbá 12 ágyu a töltés-szekerekkel és 5 zászló, végre 7500 közkatona és altiszt a mai napon elfoglaltatott és fogollyá tétetett.

„A két generálist, mint a magyar nemzet és ország vétkes megtámadtatásának főrészeseit és indítóit fegyverletétel mellett, a többi tiszteket pedig fegyvermegtarthatás mellett, hadi és országos foglyoknak nyilvánítván, őket a Zrinyi-csapat első századának őrizete alatt a nemzetgyűlés további rendelkezésének szabadon tartásával Pestre szállíttatni rendelém.

„Az ágyukat, további intézkedésig táborunk többi ágyuihoz csatoltatám. A fegyvereket, melyekből a minden erőlködés dacára is közbetolongott népség némely részt kezeibe keríte, nagyobb részben összeszedetém és őrízet alatt tartom.

„Kötelességem dicsérőleg megemlíteni Gáspár huszárkapitány urat és általában a vitéz és az ellenséget rettegtető összes huszárosztályt derék tisztjeivel egyetemben. Továbbá az ellenségnek Ozorán áttörését meggátoló Csapó Vilmos őrnagy urat, a Hunyadi-csapat őrnagyait: Tranquit és Meszlényit; valamint a szabolcsi derék önkéntesek parancsnokát: Patay őrnagy urat; végre gróf Eszterházy László urat, ki felhívásomra a Sárosdra és Abára rendelt kőrösi és fejérmegyei nemzetőrök vezérletét elvállalni és az ellenség szorongattatásában buzgón résztvenni hazafiúi kötelességének ismeré.

Perczel Móric.”

E jelentés folytán a honvédelmi bizottmány Csapó Vilmos és Görgey Arthur őrnagyokat, valamint Gáspár András huszárszázadost „a király és a haza nevében” ezredesekké nevezte ki s Csapónk azonkivül „vitézsége és erélyessége jutalmául” az is megengedtetett, hogy a zsákmányul ejtett lóállomány közül magának egy paripát választhasson.

Ez alkalommal megemlítendő még, miszerint a pár napi hadműveletek alatt Görgey és Perczel között többször igen heves surlódások keletkeztek s így valóban üdvös intézkedés számba ment, hogy Görgey október 8-án Pestre rendeltetvén, végleg elvált Perczel hadtestétől.