| « f) Nagybritannia hadügye. | KEZDŐLAP | 6. Katonai szellem ápolása, fegyelem, igazságszolgálatás; kitüntetések; katonai ellátás. » |
Franciaország ellenségei ennek az időszaknak a háborúiban a vonalharcászat elvei szerint megfelelő gondosságal és alapossággal kiképezett sergeikkel mentek bele. A forradalmi háborúk számára gyorsan összetoborzott francia tömeges seregek ellenfeleikkel e tekintetben természetesen nem igen állhatták ki a versenyt. A franciák részén a legénységet minden mesterkélt és főleg csak díszelgés céljából begyakorolt sok cafrangnak mellőzésével kizárólag csak a harchoz okvetlenül szükséges dolgokra oktathatták be. Ellenben a háborúknak majdnem szakadatlan láncolata a francia seregben csakhamar oly gyakorlottságot honosított meg, mely könnyen nélkülözhetővé tette a korábbi gépies kioktatást.
A franciáknál a viszonyok hatása és terhe alatt elfogadott legénységi gyors kiképzési rendszer az időszak folyamán lassanként általánossá vált, mivel a folytonosan tartó háborúk Franciaország ellenfeleinél is nagy seregeknek gyors felállítását tették szükségessé. – Az elhamarkodott kiképzésnek és a kiképzésben még nem teljesen megszilárdult elemeknek a seregekbe való beosztásának természetszerűen sok kellemetlen következménye is volt. Ennek következtében mindenekelőtt nem egyforma értékű seregrészek keletkeztek, amin Napoleon Franciaországban azáltal iparkodott kiküszöbölni, hogy közvetlenül az 1800. évi hadjárat után nagyobb testeket béke-kiképzési táborokba, melyek közül a legnevezetesebb a boulognei volt, egyesített, hogy a csapatokba nagyobb kiképzési egyformaságot, belső értéket és harcászati ügyességet öntsön.
Ausztriában a rendszeres, azonban csak a legszükségesebb mérvre szorított gyors kiképzés 1809-ben, Poroszország pedig 1813-ban érte el tetőpontját. Valamennyi többi állam alig tért el a kiképzés előbbi rendszerétől s mindannyian majdnem teljes mértékben megtartották az előző időszak harcmodorát. – Az előbbihez képest megváltozott harcmodor az új szabályzatokban és utasításokban nyert kifejezést és a katonai irodalomra is serkentőleg hatott. – Franciaországban már 1791-ben jelent meg az új szabályzat valamennyi fegyvernem számára, melyet az egész időszakon át változatlanul fenntartottak, habár a háborúkban szerzett tapasztalatok sok tekintetben túlmentek a szabályzatok határozványain.
Az osztrák sereg 1808-ban kapott új szabályzatot, melyet, a hadviselés új kívánalmait figyelembe véve, Károly főherceg szerkesztett és amely egyes határozványaival úttörőnek bizonyult.
Poroszországban 1812-ben jelennek meg a három fegyvernem új szabályzatai, melyek nagy vonásaikban egészen az újabb korig fenntartották magukat.
Különösen ki kell emelnünk a valamennyi hadseregben megindult tudományos foglalkozásra való törekvést. Stockholmban 1796-ban egy új katonai tudományos akadémia létesült; ez volt a legrégibb intézet, mely az összes katonai tudományágakat felölelte és ennek szerkesztésében jelent meg 1797-ben a legelső katonai folyóirat. Hasonló célból alakult Berlinben a 19. század elején az úgynevezett katonai társaság, mely szintén adott ki katonai folyóiratot. Ausztriában 1808-ban indult meg Károly főherceg kezdeményezésére az első osztrák katonai folyóirat az „Österreichische militärische Zeitschrift”.
A katonai térképügy, mely már az előző időszakban jelentékeny fejlődést mutatott fel, most még tovább haladt előre. E tekintetben ebben az időszakban is kivált Franciaország (Cassini-féle térkép), továbbá Szászország, Ausztria és Poroszország volt az, ahol igen jó haditérképek előállítására kiváló súlyt helyeztek.
A katonai nevelés és oktatás ügyét az időszakban szintén tovább fejlesztették, kivált Franciaországban, ahol I. Napoleon több intézet létesítése révén a katonai kiképzés és továbbképzés ügyének alapját már a következő időkre is megvetette.
| « f) Nagybritannia hadügye. | KEZDŐLAP | 6. Katonai szellem ápolása, fegyelem, igazságszolgálatás; kitüntetések; katonai ellátás. » |