| « f) Napoleon támadó lökeme St. Priest ellen. | KEZDŐLAP | h) A szövetségesek előnyomulása Páris felé; a főváros bevétele; Napoleon lemondása. » |
Reimsben Napoleon belátván, hogy ezúttal Blücher-rel annak túlerejénél fogva nem boldogulhatott s mivel remélte, hogy a porosz hadvezér, aki most súlyos betegen feküdt, egyelőre nem folytatja útját Páris felé, arra az elhatározásra jutott, hogy ismét Schwarzenberg ellen fordul s csak azon gondolkozott, vajjon úgy mint február közepén, Páris és az ellenség közé vonuljon-e, avagy Schwarzenberg oldalába és hátába igyekezzék-e kerülni. Némi habozás után az utóbbit választotta, s március 17.-én mintegy 25.000 emberrel Reimsból elindulva, 19.-én Plancynál az Aube-hoz ért. Hátának fedezése céljából Blücher ellenében Marmont és Mortier alatt 20.000 embert hagyott hátra, viszont Macdonaldnak és Oudinotnak parancsot küldött, hogy Provins-ből hozzá csatlakozzanak. Schwarzenberg ugyanis e közbeeső időben, február 27.-ikétől kezdve a két utóbb említett tábornagyot mintegy 30.000 emberükkel előbb Bar-nál az Aube, majd Troyes-nél a Szajna mögé és végül Blücher csatlakozásának reményében március 17.-éig Provins-ig szorította vissza s azután Arcis sur Aube–Nogent–Sens vonalában megállapodott. Ámde Napoleonnak Reimsből déli irányban megkezdett előnyomulásának hirére március 18.-ika folyamán újból Arcis sur Aube és Troyes között egyesítette. Ez a határozatlanság és sok céltalan ide-oda menetelés Sándor cárt és a porosz királyt mód nélkül felbőszítette, akik nem is mulasztották el emiatt elégedetlenségüknek és felháborodásuknak nyíltan kifejezést adni.[1]
Napoleon Plancyba érve, csakhamar tisztába jött azzal, hogy tovább déli irányba előnyomulva, nem Schwarzenberg oldalára, hanem legfeljebb arcvonalára találna, miért is arra az elhatározásra jutott, hogy északkelet felé kitérve, Vitry–St.-Dizier-en át kerülhessen Schwarzenberg oldalába és hátába s már 20.-án hozzáfog e mozdulat végrehajtásához. Egyúttal Mortier-nek és Marmont-nak meghagyja, miszerint Chalons-on át hozzá csatlakozzanak. Ámde ugyancsak március 20-ikára Schwarzenberg egész erejével központias támadást rendelt el. Ennek következtében az említett és a következő napon, március 21.-én Arcis sur Aube-nál komoly harcok fejlődtek ki,[2] amelyek folyamán Napoleon annak tudatára ébred, hogy Schwarzenberg az említett helységnél túlnyomó erőket szándékozik összpontosítani s így a harcot félbeszakítva, a hátrahagyott Oudinot és Macdonald fedezete mellett megkezdi elvonulását Vitry felé s 23.-án St. Dizierbe, 24.-én pedig Doulevent-ba ér, még mindíg azzal az eltökélt szándékkal, hogy Schwarzenberget hátba fogja támadni. Utóbbi március 23. és 24-ike folyamán Napoleont Vitry-ig követte.
Utóbb említett napon Blücher, miután Marmont és Mortier előle a Napoleontól vett parancshoz képest Vitry felé elvonultak, azok nyomában Chalons-ig jutott előre s így a két seregcsoport között e napon az érintkezés újból helyreállt, bár Moriter és Marmont Chalons és Vitry között közéjük közbeékelve voltak.
[1] Hoen id. m. 125: „In Chaumont (dem Standorte der verbündeten Monarchen) führte Schwarzenbergs Verhalten zu ernsten Meinungsverschiedenheiten, insbesondere als eine am 11. März eingelaufene Nachricht, Blücher habe am 7. März bei Craonne einen Nachteil zu verzeichnen gehabt, den Zaren und den König von Preussen in grosse Besorgnis versetzte. Eine Konferenz am 12. März brachte leidenschaftliche Erörterungen. Der Zar sprach den nicht unbegründeten Verdacht aus, dass Schwarzenberg verboten vorden sei, eine Schlacht herbeizuführen, der König Friedrich Wilhelm liess Aeusserungen wie Verrat und Einverständnis des Kaisers Franz mit Napoleon fallen.”
[2] E harcok folyamán Napoleon sokszor a küzdők legelső sorában tartózkodva s a legnagyobb életveszélyben forogva biztatta embereit a hősies viselkedésre. Hoen id. m. 154: Keiner Gefahr achtend, tummelte sich der Kaiser inmitten seiner Truppen erster Linie herum. Schon schien es um ihn geschehen, als eine Granate zu den Füssen seines Pferdes explodierte, doch als sich der Rauch verzog, stand er unverletzt vom Boden auf, schwang sich auf ein anderes Ross und widmete sich der Leitung des Kampfes, als ob nichts geschehen wäre.”
| « f) Napoleon támadó lökeme St. Priest ellen. | KEZDŐLAP | h) A szövetségesek előnyomulása Páris felé; a főváros bevétele; Napoleon lemondása. » |