| « d) Napoleon első offenzívája Schwarzenberg ellen. | KEZDŐLAP | f) Napoleon támadó lökeme St. Priest ellen. » |
Február 22.-én Schwarzenberg jelentést vesz, hogy Augereau lyoni csoportja megkezdte előnyomulását Dijon felé, másrészt Blücher ugyanaznap arról értesült, hogy a Rajna mellől Hollandián át előnyomuló Bülow és Winzingerode 24.-én Laont érik el. Erre Blücher önhatalmúlag az észak felé való elvonulást s az említett haderőkkel való egyesülés után a Páris felé való előnyomulást határozta el s ettől Schwarzenberg tiltakozása ellenére sem volt hajlandó elállni.[1] Ekként megmásíthatatlan fait accompli elé állítva, az összeült haditanács akként döntött, hogy Schwarzenberg a fősereg baloldalának és hátának biztosítására az I. és II. hadtest részeit Colloredo parancsnoksága alatt Dijon-on és Besanon-on át Lyon megvételére küldje ki, ő maga pedig ereje többi részével egyelőre a helyzet tisztázásáig Bar sur Auba tájékán várakozó magatartást tanusítson, bevárván az új erők csatlakozásával 130.000 főre emelkedő és Páris felé törekvő sziléziai hadsereg, illetve Blücher által elérendő sikerekről szóló jelentéseket.
E határozat folytán Blücher seregével február 24.-én újból elvált a főseregtől s miután az egyesülést Bülow-val Meaux-nál, vagyis előre, Páris felé szándékozott végrehajtani, megtámadta Marmont hadtestét Sezan-nál, mire ez Mortier-vel egyesülve, február 27.-én Meaux eltőt foglalt állást.
Blücher elvonulása után Schwarzenberg lassan Bar sur Aube felé húzódik vissza, mire Napoleon még február 24.-én meszállotta Troyes-t. Február 27.-én Blücher serege felével, a York- és Kleist-hadtestekkel, La Ferté-nél a Marne jobb partjára kel át, ahol Bülow beérkezését akarja bevárni, míg a Langeron- és Sacken-hadtestek a Marne déli partján maradtak. Ámde február 28.-án Mortier és Marmont együttesen megtámadják Yorkot és Kleistet és azokat La Ferté-re dobják vissza.
Napoleon február 25.-én tudta meg Blücher elvonulását és egy ideig tétovázik, vajjon Schwarzenberget támadja-e meg, avagy Blüchert kövesse? A fővárosra való tekintet az utóbbi eshetőség mellett billenti le a mérleg serpenyőjét s így Macdonald és Oudinot alatt 30.000 embert Schwarzenberg ellenében visszahagyva, 26.-án 25.000 emberrel elindul La Ferté felé, ahova március 2.-án beérkezve, Mortier és Marmont 15.000 emberével egyesült.
Napoleon közeledésének hírére Bülow március 1.-én Soissonban vonul el s ott Bülow-val egyesülve, 110.000 emberével az említett város és Berry között foglal állást, hogy Napoleont az Aisne folyón való átkelés közben támadja meg. Ámde Napoleon arra az elhatározásra jut, hogy északkelet felé elvonulva, Blücher baloldalába tör s evégből Mortier és Marmont által arcban tüntető támadást hajtatván végre, ő maga serege fennmaradó részével Berry felé vesz irányt, hogy ott keljen át az Aisne folyón. Ez március 6.-án megtörténvén, Corbény felé folytatja útját, maga után vonván Marmont-t és Mortiert is.
Blücher ahelyett, hogy rendelkezésre álló túlerejével – 110.000 ember 40.000 ellen – habozás nélkül Napoleonra vetné rá magát, a következő bonyolult hadművelet végrehajtását határozza el: Bülow hadtestét Laonba rendeli vissza s ennek fedezésére Woronzovot és Sackent Craonne-ra rendeli; végül Winzingerode, York és Kleist hadtestének Napoleont jobboldalában kellett megtámadniok. Ebből március 7.-én a craonne-i ütközet fejlődött ki, amelyben Napoleon Woronzovot és Sackent nehéz és heves harc után Laonra veti vissza, még mielőtt Winingerode, York és Kleist közbeléphettek volna. Erre Blücher egész erejét Laon-nál egyesíti. Napoleon az ellen a főtámadás végrehajtását Soissons irányából határozza el s a szükséges átcsoportosítással egy teljes napot veszít.
A március 9.-én kezdődő laoni csatában kezdetben a sűrű és nehéz köd Napoleon támadását megkönnyítette ugyan és az némi sikereket is ért el, de d. e. 10 órakor a köd szétfoszlott s ekkor a támadás fennakadt, minek egyrészt az volt az oka, hogy Marmont, akinek Corbény felől a szövetségesek baloldalába kellett volna kerülnie, nem jelent meg idejekorán. Most aztán Blücher a Bülow- és Winzingerode-hadtesteket ellentámadásba rendelte, de mivel most már Marmont közbelépése is érezhetővé vált, az ellentámadás szintén fennakadt. Erre d. u. 4 órakor Napoleon tett még egy kísérletet a győzelem kivívására, de ez is sikertelen maradt. Így aztán a harc az est beálltával véget ért. Az éj folyamán York és Kleist Marmont hadtestét Athies melletti táborban rajtaütésszerűen megtámadták és a reimsi úton visszavetették. Ezért Blücher azt hitte, hogy Napoleon 10.-én önként vissza fog vonulni. Ámde a császár az említett napon megújította támadását, de mivel nem egészen 40.000 emberével a szövetségesek több mint 100.000 emberével szemben döntő eredményt elérni nem tudott, március 11.-én Soissons-ra húzódott vissza. Blüchernek ellenfele makacs szívóssága annyira imponált, hogy a Marmont-t üldöző Yorkot és Kleistet magához visszarendelvén, nyugodtan hagyta Napoleont elvonulni anélkül, hogy üldözése iránt intézkedett volna és erősen kimerült csapatjait 12-ike folyamán az Aisne folyótól északra széles laktáborokba helyezte el, amelyekből csak 6 nap múlva, március 18.-án indult útnak Napoleon követése és a Schwarzenberg-csoport leendő csatlakozás céljából.
[1] Hoen id. m. 94: „Um das Unglück voll zu machen, verzichtete Schwarzenberg, der gleich Metternich noch immer dem Phantom eines Friedens mit Napoleon nachjagte, auf einen entscheidenden Waffengang, de allein einen Umschwung hätte herbeiführen können und nach dem Kräfteverhältnis voraussichtlich auch herbeigeführt hätte. Die nächste Folge war der Entschlusse zu einem Rückzuge, der die Verbündeten in die vor einem Monat erreichten Stellungen zurückwies . . . In diesem kritischen Augenblicke zeigte es sich zum grossen Heile der gemeinsamen Sache, dass Blücher tatsächlich ein Marschall vorwärts war, mit dessen innerstem Wesen sich der Entschluss zum Rückzuge nicht vereinbarte.”
| « d) Napoleon első offenzívája Schwarzenberg ellen. | KEZDŐLAP | f) Napoleon támadó lökeme St. Priest ellen. » |