« B) Az őszi hadjárat. | KEZDŐLAP | 2. Hadműveleti tervek. » |
A szövetségesek a felállítandó hadak számerejét és hadműveleti tervét a július végén kötött trachenbergi szerződésben állapították meg; ennek értelmében a működő seregek következőképpen alakultak: 1. A csehországi főhadsereg, parancsnoka Schwarzenberg Károly herceg lovassági tábornok, aki egyúttal mint a szövetséges hadseregek főparancsnoka is működött.[1] Ez a hadsereg az akkori szokáshoz képest, jobbszárny-, balszárny- és középhadra tagozódott. A balszárnyhad parancsnoka gróf Gyulay táborszernagy volt. Az osztrák-magyar csapatok nem hadtest-, hanem csak hadosztály kötelékekbe voltak beosztva; a könnyű hadosztályok parancsnokai voltak: Liechtenstein, Bubna és Meskó; a gyaloghadosztályoké: Bianchi, Colloredo, Chasteler, Weissenwolf, Liechtenstein A., Civallart, Crenneville, Klenau, Hohenlohe, Meyer; a lovas hadosztályoké: Nostizt, Schneller és Lederer. E seregtestek létszáma mintegy 130.000 főt tett ki. Orosz segítőhad Wittgenstein alatt: Gorcsakov és Württemberg hadtestei és Pahlen lovashadosztálya; létszáma 30.000 ember. Porosz segítőhad Kleist alatt: 4 gyalog- és 1 lovas hadosztály, mintegy 40.000 főnyi állománnyal. Tartaléksereg (oroszok és poroszok) Konstantin nagyherceg alatt: a Rajevszki- és Jermolov-hadtestek, Gallitzin lovas hadteste, a porosz gárda gyalog- és lovas hadosztálya; létszáma 30.000 ember. A csehországi főhadsereg 130.000 osztrákból és magyarból, 50.000 oroszból és 50.000 poroszból, vagyis összesen 230.000 főből állott. E sereg hátának biztosítása céljából egyrészt a bajorok, másrészt Jenő alkirály olaszországi hadsereg ellen Ausztria a Duna völgyében Passaunál és Belső-Ausztriában még egy-egy seregcsoportot állított fel. 2. A sziléziai hadsereg, parancsnoka Blücher. Állott a Langeron, Sacken és St. Priest orosz és a York porosz hadtestből. Állománya 110.000 fő. 3. Az északi hadsereg parancsnoka Bernadotte svéd trónörökös hadtestekből, a svéd hadtestből, továbbá a Winzingerode és Voroncov orosz hadosztályokból. Felvonult Berlin és Spandau körül. Állománya 110.000 fő. 4. Wallmoden vegyes összetételű csoportja az alsó Elba-nál. Állománya 27.000 ember. 5. Benningsen 60.000 főnyi tartalékserege Kalisznál; ez azonban még csak gyülekezőfélben volt. A szövetséges seregek összes ereje tehát 537.000 embert számlált.
Napoleon serege az őszi hadjárat kezdetén a következő seregestekből tevődött össze:
Gárda-hadtest, | Mortier | 58.800 | ember | |
I. | hadtest, | Vandamme | 33.000 | " |
II. | " | Victor | 25.000 | " |
III. | " | Ney | 40.000 | " |
IV. | " | Bertrand | 21.000 | " |
V. | " | Lauriston | 28.000 | " |
VI. | " | Marmont | 28.000 | " |
VII. | " | Reynier | 21.000 | " |
VIII. | " | Poniatovszki | 8.000 | " |
XI. | " | Macdonald | 24.000 | " |
XII. | " | Oudinot | 19.000 | " |
XIII. | " | Davoust | 30.000 | " |
XIV. | " | St. Cyr | 25.000 | " |
Dán | ". | 10.000 | " | |
1. | lovas hadtest, | Latour | 17.000 | " |
2. | " " | Sebastiani | 10.000 | " |
3. | " " | Arrighi | 11.000 | " |
4. | " " | Kellermann | 5.000 | " |
Margaron, Gerard és Lemoine különítményei | 17.000 | " | ||
Összesen: | 430.800 | ember |
A fegyverszünet lejártakor a francia erők következőleg voltak csoportosítva: Davoust a XIII. hadtesttel Hamburg tájékán állott s ott is maradt, ennélfogva a főhadműveletekben nem vett részt. A 9 gyalog- és 3 lovashadtestből álló s mintegy 300.000 embert számláló fősereg Napoleon személyes vezetése alatt LiegnitzJauer és Drezda között 3 egymás mögött álló csoportban vonult fel. A legelől levő csoport Ney parancsnoksága alatt a III. és V. hadtesttel és 2. lovas-hadtesttel a Katzbach mentén, a VI. és XI. hadtest pedig a Bober-vonalon állott. Ney csoportja mögött a Neisse mentén a II. és VIII., valamint az 1. lovas hadtest s végül a Spree és az Elba között a gárda, az I. és XIV., valamint a 4. lovas hadtest állott. Az Oudinot parancsnoksága alatt álló IV., VII., XII. és a 3. lovas hadtest, összesen mintegy 60.000 főnyi számerőben, a NutheNotte vonalon a Bernadotte-csoporttal állott szemben.
[1] Bogdanowitsch, Geschichte des Krieges im Jahre 1813 für Deutschlands Unabhängigkeit című műve, I/2. kötet 277279. oldalán a következőket olvassuk: Kaiser Alexander that, in Uebereinstimmung mit dem König Friederich Wilhelm, sein möglichstes um Oesterreich auf die Seite der Verbündenten zu ziehen und glaubte, dass eines der sichersten Mittel, die zur Erreichung dieses Zweckes führen könnten, die Ernennung eines östreichischen Generals zum Oberbefehlshaber der allergrössten Armee sei. (Bernhardi, Denkwürdigkeiten des Grafen Toll, III, 8788. Förster, Geschichte der Befreiungskriege 181315, I, 512.) Viele erwarteten, dass einer der östreichischen Erzherzoge zum Oberbefehlshaber ernannt werden würde: besonders sprach sich die allgemeine Stimme zu Gunsten des Erzherzogs Karl aus, welcher mehr als einmal gegen Napoleon mit Ruhm gekämpft hatte. Viele Umstände waren aber dieser Wahl hinderlich und bewogen die östreichische Regierung dem berühmten Kriegsherrn den Fürsten Schwarzenberg vorzuziehen, welcher weder früher noch in der Folge sich militärischen Ruhm erwarb . . . Erzherzog Karl war beiden Russen nicht beliebt . . . dabei war er ein offenbarer Feind Metternich's und erregte den Verdacht selbst des Kaisers Franz: es ging das Gerücht, als wollte der Erzherzog Karl, während des Feldzuges vom Jahre 1809. als die Dinge sich für Oestreich ungünstig gestalteten, mit Napoleon in Einverständniss treten und als König von Böhmen sich mit dem Rheinbunde vereinigen . . . Napoleon bestätigte diess in seinen, nach dem Tode erschienen Aufzeichnungen: kaum kann man aber seinem Zeugniss Glauben schenken . . . Kaiser Franz dultete keine Uebertretung, von irgend Jemand, der vorgezeichneten Gränzen und konnte dem Erzhezog Karl sein eigenmächtiges Verfahren im Jahre 1809 niemals verzeihen. (Bernhardi id. m. III. 8990. Förster id. m. I. 512.). Ausser dem Sieger von Aspern besass die östreichische Armee keinen einzigen General, der einen europäischen Ruhm erlangt hätte; demnach konnte die Wahl eines Oberbefehlshabers nur eine Persönlichkeit treffen, welche zur höheren Aristokratie gehörte. Dieser Bedingung entsprach der Fürst Schwarzenberg, welcher sich durch weltliche Bildung, Behendigkeit im Verkehr mit gekrönten Häuptern, Leutseligkeit, Uneigennützigkeit, Edelmuth und persönliche Tapferkeit auszeichnete. Die Eigenschaft eines Feldherrn fehlte ihm aber.
« B) Az őszi hadjárat. | KEZDŐLAP | 2. Hadműveleti tervek. » |