XX/34. számú melléklet.

A Kutusov által választott állás jobbszárnya a Moszkva folyóra, a balszárny pedig a Szemenovszkoje-tól délre fekvő magasalatokra támaszkodott. Az állás futólagosan meg volt erődítve; az erődítések közt legjelentékenyebb volt az állás közepén, Borodino és Szemenovszkoje közt egy uralgó ponton emelt Rajevszki erőd, melybe Kutusov 20 darab 12 fontos ágyút állított be. Erősek voltak ezenkívül még a balszárnyon levő magaslatokon emelt Bagration-sáncok s végre az új moszkvai műutat elzáró Gorki-erőd. A Rajevszki-erőddel és a Bagration-sáncokkal szemben Napoleon több üteget állított be az ott elkészített ütegállásokba. Az állás mögött s annak baloldalában terjedelmes, de helyenként ritkás erődségek voltak. A Kalodza patakban kevés víz folyt, de partjai meredekek voltak.

A kiszemelt állásban az orosz sereg következőleg helyezkedett el: A jobbszárnyon a Moszkva folyóra támaszkodva és a Kalodza-val az arcvonal előtt, a 15.000 embert számláló II. hadtest, Bagovut; ettől balra Gorki-ig a IV. hadtest, Ostermann, 13.000 embere; a II. hadtest mögött Uvarov lovas hadteste (3000 lovas), a IV. hadtest mögött pedig Korf lovas hadteste (3000 lovas) állott fel. A középen a VI. hadtest, Doctorov 11.000 embere s e mögött második harcvonalban Pahlen lovashadteste (3500 lovas). A balszárnyon a VII. hadtest, Rajevszki 14.000 emberrel; ettől balra a VIII. hadtesttőlkissé elkülönítve a régi moszkvai műút mentén, Utica-nál a III. hadtest, Tuskov 9.000 embere foglalt állást. A balszárnyon második harcvonalban állott: a VII. hadtest mögött Sievers lovas hadteste (3000 lovas), a VIII. hadtest mögött Duka vértes hadosztálya (2000 lovas), a III. hadtest mögött 10.000, pikával felszerelt, da majdnem teljesen kiképzetlen moszkvai fölkelő. Általános tartalék gyanánt Knjaskovonál az V. (gárda) hadtest Constantin nagyherceg és Lavrov parancsnoksága alatt s e mögött Depreradovics 1. vértes hadosztálya (17.000 ember) állott; a jobbszárny tartalékául Platov hetman kozákjai szolgáltak. A Kalodza mentén, az arcvonal elé tolva és az erődítésekben több vadászezred állott. A jobbszárny parancsnoksága Miloradovics tábornok, a balszárnyé Bagration volt, míg Barclay az összes 1. hadseregbeli csapatok fölött (II., III., IV., V. és VI. hadtest) tartotta meg a rendelkezési jogot. Kutusov seregének ereje 13.000 embert, közte 21.000 lovast és 640 löveget tett ki.

A 110.000 gyalogost, 25.000 lovast és 587 löveget számláló francia sereg szeptember 7.-én hajnali 3 órakor következőképen volt harchoz fejlődve: A legszélső jobbszárnyon, a régi moszkvai műút mentén, az V. hadtest, Poniatovski, 10.000 ember; a jobbszárnyon Sevardinotól délkeletre, az I. hadtest, Davoust, 3 hadosztály, 27.000 ember; Aleksintől délre a VIII. hadtest, Junot, 2 hadosztály, 10.000 ember; a VIII. hadtesttől jobbra a gárdagyalogság és e mögött a gárdalovasság, 13.000 ember, 5000 lovas; Doroninotól délre a Nansouty-, Montbrun- és Latour- Mauburg lovashadosztályok Murt parancsnoksága alatt, 12.000 lovas. Az I. hadtest Morand-hadosztálya, 6000 ember, 1000 méternyi Ney balszárnya elé volt előretolva és saját balszárnyával a Kalodza patakra támaszkodott. E patak balpartján, Borodinoval szemben Jenő alkirály állott a IV. hadtest két hadosztályával, az olasz gárda-hadosztállyal és Grouchy lovashadtestével, 26.000 ember, 4500 lovas.

Napoleon csataterve abból állott, hogy mialatt Jenő alkirály az oroszok jobbszárnyát csak foglalkoztatja, illetve leköti, addig Poniatovszki a régi moszkvai út mentén az oroszok állását megkerüli, Davoust és Ney pedig azok balszárnyát támadják meg, hogy ilyenformán Kutusov serege a Moszkva folyóhoz szoríttassék.

A csata reggel 6 órakor a francia jobbszárnyon megkezdett heves ágyútűzzel kezdődött, mely csakhamar az egész csatavonalra átterjedt. Nemsokára ezután Davoust két hadosztállyal, melyeknek élén 30 löveg volt beosztva, megkezdte a támadást a legdélrefekvőbb Bagration-sánc ellen és azt valamivel 7 óra után rohammal el is foglalta, de az orosz VIII. hadtest csakhamar ismét visszafoglalta. Davoustnál valamivel később, kétoldalt a Nansouty és Latour-Maubourg hadosztályok által fedezve, a Ledru-, Rozout- és Marchand-hadosztályokkal Ney is megkezdte a támadást a Bagration-sáncok ellen. Ebből itt heves, változó szerencsével folytatott küzdelem keletkezett az orosz VIII. hadtesttel, melybe francia részről csakhamar Murat lovasságának több részei, orosz részről pedig a III. hadtest Konovnicin-hadosztálya, a 2. (Duka-) vérteshadosztály, nemkülönben még 14 zászlóalj és 12 lovasszázad, a tartaléknak (V. hadtest) 60 lövege, valamint a II. hadtest (Bagovut) élosztagai is belevegyültek. E harcok folyamán a Bagration-sáncok ismételten gazdát cseréltek, azonban döntést a déli óráig a csatavonal e részén egyik fél sem volt képes előidézni.

A franciák balszárnyán a harc Jenő alkirály támadása folytán szintén reggel 7 órakor vette kezdetét. Az alkirály rendelkezésére álló 4 hadosztályból hármat Borodino felé vezetett előre s miután azt bevennie sikerült, támadását a Rajevski-erőd és Gorki irányában tovább folytatta, azt azonban az orosz VII. és IV. hadtest ott levő részei csakhamar megállították. Nemsokára azonban a jobbszárnyon a Kalodza-patakon túl előnyomuló Morand-hadosztálynak mégis sikerült a Rajevski-erődöt bevennie, de Ostermann (orosz IV. hadtest) friss csapatjainak ellenlökeme folytán azt csakhamar ismét el kellett hagynia. Déltájban tehát a franciák támadása itt is fennakadt.

Reggel 7 óra felé a harc Poniatovskinak az Uticanál álló Tuskov-csoport ellen végrehajtott támadásával a régi moszkvai műút mentén is kezdetét vette. Tuskov, akinek, mint tudjuk, Konovicin-hadosztályát a VIII. hadtest támogatására a Bagration-sáncokhoz kellett elindítania, a fennmaradó 10 zászlóaljjal nem tudta Utica-t tartani s így azt heves küzdelem után el kellett hagynia, kivált miután Napoleon d. e. 9 óra felé a VIII. hadtestet (Junot) is Tuskov ellen vetette latba. Miután azonban Tuskov nemsokára a II. hadtest Olsufiev-hadosztállyal megerősíttetett, Utica-t újból hatalmába ejtette, melyet azonban a Bagration-sáncok és Semenovskoje elvesztése után ismét el kellett hagynia. Tuskov hadteste erre a VIII. hadtesttel egyenlő magasságra húzódott vissza. Maga Tuskov a harc folyamán életét vesztette.

Így folyt dél felé az egész vonalon a legnagyobb hevességgel a harc anélkül, hogy a felek bármelyike a döntést kierőszakolhatta volna. Ekkor Napoleon Ney támogatására, illetve az ellenséges csatavonal áttörése céljából a gárda-hadtestet akarta közbevetni, de egy a balszárny veszedelméről szóló vaklárma, vagy legalább is túlzott hiresztelés a császárt e szándékának megmásítására késztette. Ekkor történt uganis, hogy Uvarov lovas hadteste és Platov kozákjai Maloje-nál a Kalodza balpartjára kelvén át, Borodino irányában Jenő alkirálynak ott maradt hadosztálya ellen nyomultak előre. Ezt a támadást azonban a közelben levő francia csapatok könnyű szerrel visszautasították, minek megtörténte után Uvarov és Platov hetman lovasai már csak arra szorítkoztak, hogy a francia balszárnyat szemmel tartsák. Annyi eredménye azonban a két orosz lovas seregtest fellépésének mégis volt, hogy Kutusov időt és alkalmat nyert, miszerint a legszélső jobbszárnyon ellenség nélkül álló II. hadtestet teljes egészében a középhad és a balszárnyhad támogatására felhasználja.

D. u. 3 órakor a franciák megismételték a támadást a Rajevski-erőd ellen. Ezt a támadást a Thielemann szász lovasdandár nyitotta meg, mely az árkon és mellvéden átugratva, a sáncba behatolt. Ezt a dandárt az egész 4. lovashadtest követte, majd az említett erődtől kétoldalt a 2. és 3. lovashadtest és a IV. francia hadtest gyalogsága is, de mindezek a támadások az orosz VII., VI. és IV. hadtest szívós ellenállásán hajótörést szenvedtek, de a Rajevski-erőd és az attól kétoldalt fekvő magaslatok a franciák birtokában maradtak. Az említett nagyarányú francia erőlködésnek csak annyi erdménye volt, hogy az orosz csatavonal mintegy 2000 méternyire visszaszoríttatott, úgy hogy azt most már, d. u. 3 óra tájban Gorkitól kezdve délfelé, Utica-tól mintegy 3000 méternyire keletre terjedt. A támadás meghiusulta után Jenő alkirály már csak lövegharcot folytatott ellenfelével.

Valamivel d. u. 3 óra után Kutusov kísérletet tett Szemenovskoje helység visszafoglalására, de ezt a kísérletet az orosz csapatok oly lanyhán hajtották végre, hogy azt a Sorbier tábornok vezetése alatt Szemenovskojenél egyesített 80 löveg hatalmas tüze könnyűszerrel visszautasította. Másrészt a franciáknak az orosz balszárny ellen intézett támadása sem igen tudott tért nyerni, pedig itt a meggyengített Tuskovval szemben a francia V. és VIII. hadtest lépett akcióba.

Ezek szerint a délutáni órákban mindkét fél küzdelme holtpontra jutott. Az oroszok a csupán pikákkal felszerelt moszkvai fölkelőkön kívül fokozatosan összes erejüket harcba dobták és a nehéz küzdelem folytán igen jelentékeny veszteségeket szenvedtek, úgyhogy seregük ereje meg volt törve, a harcászati rend és a kötelékek pedig majdnem minden csapattestnél felbomlottak.

A harc befejezése után Kutusov, bár kétségtelenül ő volt a legyőzött fél, csapatjaival az éj nagyobb részét a csatatéren töltötte, ami csak azért vált lehetségessé, mert Napoleon, annak ellenére, hlogy 18.000 főnyi gárdája még teljesen intakt állapotban rendelkezésre állott, további döntő támadást nem kísérelt meg. Végre az orosz hadvezér mégis a csatatér elhagyását határozta el és csapatjait még az éj folyamán Mozaiskra vezette vissza. Vesztesége több tábornokra, köztük volt Bagration is, és mintegy 40.000 főre rúgott és azonkívül 21 nehéz lövege is odaveszett. Napoleon vesztesége mintegy 30.000 főre tehető.