Napoleon terve és szándéka, mint eddig mindíg, úgy most is a leghatározottabban támadólagos volt. Ezúttal ereje zömével az ellenséges jobbszárnyra akarta magát rávetni, hogy ezt tönkretegye, vagy legalább is Moszkvától elszorítsa. A döntés kierőszakolását ugyan már a Njemen tájékán remélte, de arra is el volt készülve, hogy esetleg egészen Moszkváig kell majd előnyomulnia.

Az orosz sereg fővezére és vezetője névleg maga I. Sándor cár volt, aki azonban a főhadiszálláson jelenlevő több magasabb rangú tábornok sok tekintetben ellentétes tanácsára hallgatott. Ezek egy része támadni akart, hogy ezáltal az Oderáig előnyomulva, hihetőleg Ausztriát és Poroszországot is magukkal rántsák illetve az oroszok ügynek nyerjék meg. A tanácsadók másik része a határ mentén való helytállás mellett kardoskodott, végre a harmadik csoport időnyerés és az erők jobb összpontosítása céljából a hadműveleteknek visszavonulással való megkezdését javasolta. Ezt ajánlotta a porosz születésű Phull tábornok is és végeredményben a cár hosszas habozás után ennek javaslatát fogadta el.