Az általános haditerv szerint[1] osztrák részről a déli hadiszínhelyen Villach-Klagenfurtnál János főherceg alatt április elején a Chasteler márki altábornagy parancsnoksága alatt álló VIII. és a gróf Gyulay Ignác vezette IX. hadtest vonult fel, amelyeknek összes állománya 56 zászlóaljat, 45 lovasszázadot és 179 löveget, vagyis 59.398 embert, köztük 5370 lovas, tett ki. Ebből az erőből a VIII. hadtest állományából a hadtestparancsnok parancsnoksága alatt 9 zászlóalj, 3 lovasszázad és 17 löveg, összesen 9800 ember, közte 370 lovas Tirol védelmére volt szánva, míg Dalmácia biztosítására mindkét hadtest állományából 6 zászlóaljat, 2 lovasszázadot és 14 löveget, összesen 7000 embert, közte 300 lovast különítettek ki. Maradt tehát az olaszországi hadműveletekre 41 zászlóalj, 40 lovasszázad és 148 löveg, összesen 42.600 emberrel, közel 4690 lovas. Chasteler kiválása után a VIII. hadtest parancsnokságát gróf Gyulay Albert altábornagy vette át.

János főhercegnek a déli hadsereggel, Dalmácia biztosítása és Tirol visszafoglalása és az ottani fölkelés támogatásával leendő megtartása mellett, a többi erőkkel Olaszországba kellett betörnie.

János főherceg ellenében francia részről Beauharnais Jenő herceg olaszországi alkirály parancsnoksága alatt a 89 zászlóaljból és 48 lovasszázadból álló, összesen mintegy 57.000 főt kitevő francia-olasz hadsereg, még meglehetősen nagy területre elosztva, a Tagliamento és Etsch között állott.

Jenő alkirály Napoleontól Olaszország megvédését kapta feladatul, amelyet a lehetőséghez képest támadólag kellett megoldania.

[1] Lásd a 265. oldalon.