| « a) Erőviszonyok. Hadműveleti tervek. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |
a) Károly főherceg előnyomulása az Inn mellől; majd onnan Regensburg felé.
Az osztrák sereg zömének Csehországból a Duna déli partjára és az Inn mögé elrendelt eltolása három teljes hetet vett igénybe, amennyiben az Inn mögötti felvonulás csak április 8.-án fejeződött be. Ezután a főherceg április 10.-én Schärdingnél a IV. és I. tartalék-hadtesttel, Mühlheimnél a III. hadtesttel, Braunaunál pedig az V., VI. és a II. tartalék-hadtesttel az Inn folyót átlépvén, április 16-ikáig az Isarig a Landshut–Mossburg által jelölt vonalba nyomult előre. A jobboldal biztosítására a főherceg a Vécsey-dandárt Landau felé, Jellachich altábornagyot pedig az V. hadtest 8 zászlóaljával és 8 lovasszázadával, összesen mintegy 10.000 emberrel a baloldal fedezésére Salzburgon át Münchenbe irányította, ahova az április 19.-én érkezett meg.
Az előnyomulás az Isarig igen lassú volt; az alig 80 km-nyi útvonal megtevésére a seregnek 7 napra volt szükséges, s így az átlagos napiteljesítmény csak kevéssel haladta túl a 11 km-t.[1]
Károly főherceg abban a hiszemben, hogy Landshutnál az egész bajor VII. hadtest áll, holott ott annak már csak egy hadosztálya maradt vissza, míg a másik kettő már visszavonulóban volt Abensberg felé, ahol a Lefèbvre-hadtestnek Napoleon rendelkezése szerint a hadsereg elővéde gyanánt kellett felállania, április 16.-án a landshuti állást az V. hadtest által arcban, a IV. és VI. hadtest által pedig Dingolfing illetve Moosburg felől oldalban támadtatta meg, mire a bajor hadosztály hamarosan szintén Abensberg felé húzódott vissza.
Erre Károly főherceg, azt hivén, hogy a bajorok az Augsburgnál jelentett Massena-ra húzódnak vissza és hogy Davoust és a bajorok közé ékeli be magát, majd Kehlheimnél és Neustadtnál a Dunán átkelve, Eichstädtnél az odarendelt Bellegarde- és Kolowrat-hadtestekkel egyesül s aztán Davoustra veti rá magát. Ebből kifolyólag április 18.-án délelőtt Rottenburgba érve, ott azt a nemvárt meglepő értesítést határozza el, remélve, hogy ott a még mindíg elszigetelten álló Davoustra talál. Ehhez képest a főherceg még aznap este a III., IV. és az I. tartalék-hadtestet Rohrnál, a Vécsey-dandárt pedig Eggmühlnél egyesítette; ezekkel az erőkkel akart Regensburg felé előnyomulni, ahova a Csehorszából Weiden–Schwarzenfelden át előnyomuló I. és II. hadtestet is irányította, amelyek ugyanaznap, vagyis április 18.-án Schwandorfot érték el. Az Abens folyó mentén állást foglalt bajorokkal, vagyis a Lefèbre-féle francia VII. hadtesttel szemben a főherceg Siegenburg–Mainburgnál az V. hadtestet hagyta vissza, a VI. hadtestnek pedig parancsot küldött, hogy Moosburgnál Jellachichnak Münchenből való beérkezését várja meg, s végül a II. tartalék-hadtestnek Pfeffenhofennél kellett maradnia. E három hadtest fölött a főparancsnokságot Hiller altábornagy vette át.
b) Napoleon offenzívája. Események az eggmühli csatáig.
Napoleon az osztrákok április 10-iki Inn-átkeléséről szóló hírt optikai táviró útján már 12.-én este 8 órakor kézhez vevén, 4 órával később már útra kelt a hadiszíntér felé és 4 napi megszakítás nélküli utazás után április 17.-én reggel Donauwörthbe érkezett. Ekkor az általános helyzetről a császár következőleg volt tájékoztatva: Tudta, hogy Davoust még Regensburgban, Massena és Oudinot Augsburgban, a bajorok pedig Abensbergnél állanak. Hogy az ellenség zöme hol áll, azt nem tudta, csak arról kapott hírt, hogy annak egyik hadteste Landshutnál átkelt az Isar folyón. Első teendőjének tehát a Berhier nem valami célszerű rendelkezései folytán erősen széjjelmált seregének összevonását tartotta: hogy pedig Davoust-nak elkülönített állapotban való megveretését megakadályozza, annek Regensburgból való sürgős visszavonását határozta el.[2] A kiadott parancs szerint még április 18-ika folyamán Davoust-nak a Regensburgtól mintegy 30 km-nyire fekvő Neustadtra és Abensbergre, Massena-nak és Oudinot-nak mintegy 50 km-nyi menettel Pfaffenhofenre, Vandamme-nak pedig Ingolstadtra kellett vonulnia, mely mozdulatokat Lefèbre-nek az Abens mentén foglalt állás által kellett biztosítania. Napoleonnak ez a remek viselkedése, szinte páratlanul álló példás tevékenysége, villámgyors elhatározása és célszerű intézkedései valóban a legteljesebb mértékben elismerésre, sőt mi több, egyenesen bámulatra méltók.[3]
Davoust a fenti parancsot csak 18.-án délután kapván kézhez, csak a 19-ikére hajló éjjel kezdhette meg 4 oszlopban menetét Abensberg felés miután ugyanaznap Károly főherceg szintén 4 oszlopban nyomult Rohrból Regensburg felé előre, az egymás mellett ellenkező irányban elhaladó baloszlopok között az említett nap folyamán Thann, Hausen, Schneidhart és Dinzling tájékán[4] kisebb-nagyobb ütközetekre került a dolog, melyek után Davoust jelentékeny veszteségek nélkül érhette el Abensberget, ahol Lefèbre-hez csatlakozott, aki viszont az osztrák Thierry-dandárt, melynek az Abens folyó felé állva maradva, Károly főherceg Regensburgba való elvonulását kellett fedeznie, Offenstettenbe szorította vissza.
Április 19.-én este, az említett ütközetek után, az osztrák sereg három nagy, elkülönített csoportban állott. Az egyik, a III., és IV. és I. tartalék-hadtestből álló és mintegy 60.000 embert számláló, a Dinzling–Hausen–Eggmühl által jelölt területen, az V., VI. és II. tartalékhadtestből álló és közel 55.000 embert számláló második Mainburg és Pfeffenhofen között s végül az I. és II. hadtestből álló és 49.000 embert számláló harmadik csoport még a Dunától északra, Regensburg és Amberg között állott.
Napoleon az április 19-iki harcokból és a beérkezett jelentésekből biztos következtetéseket vonhatott arra, hogy az osztrák sereg zöme Regensburg felé húzódik és hogy egy jelentékeny kisebb rész (az V., VI. és II. tartalék-hadtest) Mainburg, Siegenburg, Offenstetten és Pfeffenhofen között meglehetősen laza csoportosításban, erősen szétforgácsolva áll. Ennek folytán elhatározza, hogy ő maga a Davoust-hadtest Gudin- és Morand-hadosztályaiból Lannes parancsnoksága alatt újonnan alakított V. hadtesttel, továbbá a Lefèbre- (VII.) és Vandamme- (VIII.) hadtestekkel, mint nemkülönben a Massena-csoporttal (II. és IV. hadtest), vagyis összesen mintegy 100.000 emberrel a fentiek szerint mintegy 55.000 embert számláló osztrák balszárnyat megtámadván, azt Landshutra veti vissza, miközben Davoust-nak az erőknek mintegy 60.000 embert kitevő többi részével a Károly főherceg csoportnak vele szemben álló részét lekötve kellett tartania.
Károly főherceg április 19.-én este már nem kételkedhetett abban, hogy Davoust-nak ép az utolsó pillanatban sikerült az őt fenyegető kelepcéből, Regensbrugból kimenekülnie, de még abban sem, hogy Napoleon ereje összpontosításán fáradozik. Ezért Hilliernek még aznap este parancsot küldött, miszerint csoportjával, az V., VI. és II. tartalék-hadtesttel csatlakozást keressen a Regensburg előtt álló sereg zöméhez, ami azonban Napoleon fentemlített elhatározása és ebből kifolyó rendelkezései folytán már nem volt végrehajtható.
Napoleon ugyanis április 20.-án megkezdte Abensbergből az offenzívát az osztrák V. hadtest és a VI-iknak elől levő részei ellen és azokat az Offenstetten, Siegenburg, Kirchdorf és Rottenburgnál vívott véres ütközetek után a Laber mögé szorította.[5]
Ezalatt Károly főherceg ereje zömével a francia 65. gyalogezred által megszállt Regensburghoz közeledett, amely természetesen hamarosan meghódolt neki s így mi sem állotta útját, hogy Kolowrat hadteste is oda bevonuljon, ellenben Bellegarde lovassági tábornok az I. hadtesttel e napon, vagyis 20.-án még mindíg Neumarktnál állott. Ezek szerint április 20.-án este az osztrákok seregük zömével, a II., III., IV. és az I. tartalék-hadtesttel Regensburgban és attól délre, Hiller altábornagy csoportjával pedig, vagyis az V. VI. és a II. tartalék-hadtesttel Rottenburgnál állottak, honnan Hiller még a 21-ikére hajló éj folyamán Landshurtra vonult vissza. Ezek szerint Károly főherceg serege most már két egészen különálló, egymástól teljesen elválasztott és elkülönített csoportban állott.
Napoleon április 20.-án este serege zömével, a Lefèbvre- (VII.) hadtest részeivel, továbbá a Vandamme- (VIII.) és a Lannes- (V.) hadtestekkel, valamint a lovas-tartalékkal Rottenburgon túlig nyomult előre, Massena (IV) és Oudinot (II.) Freisinget, illetve Au-t érték el, míg Davoust a maga hadtestéhez és a Lefèbvre-hadtesthez tartozó 4 hadosztállyal Than-nál, arccal északnak, Károly főherceggel szemben állva maradt.
Április 21.-én Davoust és Lefèbvre a rendelkezésükre álló 35.500 emberrel nemcsak lekötve tartották Károly főherceget Regensburgtól délre, hanem ismételt támadólagos előretöréseikkel balszárnyát Eggmühlig vissza is szorították. Ugyane napon Napoleon tovább folytatta előretörését Landshut felé és ott Hillert megtámadván, a Vilsbiburg felé való visszavonulásra kényszeríti, ahova annak csapatjai meglehetősen felbomolva érkeznek meg.
Április 22-ikére Napoleon azt határozza el, hogy Hillert már csak Wrede bajor hadosztálya és Bessières lovas-tartaléka által üldözteti, míg ő serege zömével észak felé lekanyarodva, Davoust segítségére siet.
c) Az eggmühli csata 1809 április 22.-én. • XX/29. számú melléklet.
Április 21.-én este a harcok befejezése után a két fél helyzete következőleg nézett ki: A franciák részén Davoust parancsnoksága alatt: saját hadtestének 4. hadosztálya a Laichlingtől, 2. hadosztálya a Sandingtól nyugatra fekvő magaslatokon; Montbrun könnyű lovas-hadosztálya zömével Dinzlingnél, egy-egy különítménnyel Peisingnél és Abachnál. Lefèbre prancsnoksága alatt: a III. hadtest Demont-hadosztályával és saját (VII.) hadtestének 3. hadosztályával Schierlingnél.
A császáriak részén a III. hadtest egy része Eggmühlnél, előretolt elővédével Vukassovich altábornagy parancsnoksága alatt Lindachnál, zöme Alteglofsheimnál állott; itt volt Károly főherceg főhadiszállása is. A IV. hadtest a Sandingtól és Laichlingtól keletre fekvő magaslatokon foglalt állást, az I. tartalék-hadtest pedig Köferingnél állott. A Vécsey-dandár a regensburg–abachi műútat zárta el. A Duna balpartján Hemau-nál álló II. hadtest a hadsereg zöméhez való csatlakozásra vonatkozó parancsot csak április 21.-én d. u. 5 órakor kapta meg s így egész éjen át menetelve, 22.-én reggel 6 órakor meglehetősen kimerült állapotban a Regensburgtól délre fekvő Islinget érte el.
Április 22-ikére Károly főherceg erejének zömével a vele szemben álló franciák balszárnyának megtámadását határozta el, megjegyezvén, hogy ezen elhatározásának pillanatában sem az utóbb említett ellenség erejéről és helyzetéről, sem a Hiller-csoportnál történtekről tájékozva nem volt. Mivel a támadásnál a II. hadtest közreműködését feltétlenül szükségesnek tartotta és hogy ennek a kellő kipihenésre alkalmat adjon, a támadás megindítását csak déli 12 órára rendelte el. Az április 22.-én reggel kiadott intézkedés szerint a Vécsey-dandárnak, a II. hadtestnek és a III. hadtest felének, összesen mintegy 44.000 főnyi számerőben a regensburg–abachi műút és a Thalmassing–Dinzling által jelölt vonal között három oszlopban Abachra és Peisingre kellett előnyomulnia; még pedig Kolowratnak az 1. oszloppal a műuton Abachra; Liechtensteinnek a 2. oszloppal Weillohe-n át Peisingre és Hohenzollernek a 3. oszloppal Luckenpoit-on át szintén Peisingre.[6] A 11.000 embert számláló IV. hadtestnek a Laichling-menti állásokat kellett tartania és szükség esetén Neu-Eglofsheimra kellett visszavonulnia; Vukassovich altábornagynak a III. hadtest 5000 embert számláló 2 dandárával a lindachi és eggmühli magaslatokat kellett kézben tartania; végül a 12.000 embert számláló I. tartalék-hadtestnek parancsa volt, hogy Köfering, Alteglofsheim és Thalmassing között tartalékviszonyban álljon fel.
Napoleon az április 21-ikéről 22-ikére hajló éjjel Landshutban töltötte és már 21.-én este Davoust azt jelentette neki, hogy ő Károly főherceg seregének zömével áll szemben, amit azonban Napoleon nem akart elhinni, mindazonáltal a Rottenburgnál az 1. bajor hadosztállyal álló bajor trónörököst és a Tharreau-hadosztályával Schweinbachba ért Oudinot-t utasította, hogy Davoust-nak rendelkezésére álljanak. Az éj folyamán Davoust-tól és Lefèbvre-től beérkezett újabb jelentésekből végül kétségtelenné válik, hogy Károly főherceg ereje zömével tényleg Regensburg tájékán van s így Napoleon reggel 4 óra 15 perckor kiadott intézkedéseivel Hiller altábornagy üldözésére már csak Bessières tábornagyot hagyja vissza Landshutnál a Wrede-bajor hadosztállyal és 4 lovas ezreddel, illetve a Landshutnál tartalék-viszonyban visszahagyandó IV. hadtestbeli Molitor-hadosztállyal, míg ő maga a többi erőkkel Eggmühl felé siet Davoust támogatására, akinek egyidejűleg parancsot küld, hogy állásában tőle telhetőleg tartson ki, esetleg hátrább fekvő kedvező állásban mindaddig ellenállást fejtsen ki, amíg ő a serege zömével a harctérre érkezik. Ha pedig Eggmühlnél harcizajt hallana, azt a maga számára is jelnek tekintse a könyörtelen támadásba való átmenetre. E rendelkezésekből kifolyólag a nap folyamán Károly főherceg 72.000 emberével 96.000 főnyi francia sereg vehette fel a küzdelmet az eggmühli csatamezőn, még pedig a franciákra nézve a lehető legkedvezőbb viszonyok között.
A délelőtt az eggmühl–abachi arcvonalon nyugodtan telt el, mivel az osztrákok a támadólagos előnyomulást utasításukhoz képest csak délben kezdték meg. Davoust és Lefèbvre pedig gondosan kerültek minden alkalmat, mely a harcot a csatatérre siető erősbítések beérkezte előtt kipattanthatta volna. Alig hogy az osztrák oszlopok előnyomulásukat a kijelölt irányokban megkezdték, a Napoleon által személyesen vezetett landshuti oszlop éle Puchhausen tájékára érve, a császár nyomban megindította a támadást Eggmühl irányában s mivel majdnem egyidejűleg Lefèbvre és Davoust is előretörtek, Vukassovich Lindachnál és Eggmühlnél álló gyenge erői, majd nemsokára a IV. hadtestnek Laichlingnél álló részei is, meglepően oldalba fogva, hosszabb ideig tartó heves harc után, melybe d. u. 2h 30I-től kezdve a Rottenburg felől előnyomuló 1. bajor hadosztály is belevegyült, visszavonulni voltak kénytelenek.[7]
Károly főherceg d. u. 2 óra tájban a dél felől fenygető nagy veszélyről tudomást szerezve, támadó oszlopait mindenekelőtt megállította, majd az 1-sőt Islingre, a 2. és 3-ikat pedig Gebelkofen–Thalmassing–Sandling vonalába rendelte vissza, az I. tartalék-hadtestet pedig a IV. hadtest támogatására előre rendelte, szándékában lévén a fentebb említett vonalban szívós ellenállást kifejteni, de ez a franciák erélyes és fölényes előretörése folytán csakhamar lehetetlennek bizonyult s így a főherceg d. u. 4 óra tájban az általános visszavonulásra adott parancsot Regensburg felé. Ennek végrehajtása közben még ismételten összeütközésre került a dolog.
A visszavonulók rendetlen és zabolátlan tömege csakhamar magával ragadta a főherceget törzsével együtt s most már osztrák részen a magasabb vezetés egyidőre teljesen megszűnt. Este Károly főherceg serege meglehetős összevisszaságban Regensburgnál állott, a franciák pedig attól délre ütötték fel tanyájukat.
Az osztrákok e napon mintegy 6000 embert és 16 ágyút vesztettek; a franciák vesztesége jóval kevesebb volt.[8]
Április 23.-án a főherceg Regensburgot is odahagyni kényszerült s a Duna balpartján Csehország felé vonult vissza. Lannes e napon Regensburgot szállotta meg.
[1] Horsetzky id. m. 120. „Der Vormarsch an die Isar geschah verhältnismässig sehr langsam. Anhaltender Regen, schlechte Strassen verzögerten denselben; arge Frictionen in der Verpflegung, fortwährendes, Biwakiren, um die Bewohner ja nicht zu bedrücken, erschwerten ihn.” – Mayerhoffer von Vedropolje Eberhard, Österreichs Krieg mit Napoleon I. 1809. 18: „Die Schwerfälligkeit das ganzen administativen Apparates, der vorsichtige Gebrauch der übrigens noch nicht eingelebten Requisition, die Indolenz des Verpflegspersonals, die Schwierigkeit, auf den grundlosen Wegen schweres Fuhrwerk fortzubringen, brachten es einerseits mit sich, dass die Truppen gleich anfangs Mangel litten, anderseits nahmen diese Umstände auch Einfluss auf die Länge der Tagesetappen. So ward der Vormarsch ein langsamer, schleppender.”
[2] Mayerhoffer id. m. 21: „Ess muss die Unentschlossenheit Berthiers betreffs der Art, in welcher er in diesen Tagen des Kaisers Willen durchzuführen versüchte, verurteilt werden. Die ursprünglich an die Korpskommandanten gegebenen Befehle wurden mehrfach abgeändert. Kaum einer der an die Korpskommandanten gegebenen Befehle blieb aufrecht, viele wurden mehrmals im Tage abgeändert . . . Marschall Davoust wurde noch in der Nacht zum 14. April angewiesen, sein Korps bei Regensburg zu vereinen. Die Vorstellungen des Marschalls dieses Manöver sei gefährlich und nicht zweckentsprechend, fanden kein Gehör.”
[3] Horsetzky id. m. 122: „Durch dieses noch im letzten Momente glücklich bewirkte Zurückziehen Davoust's von Regensburg auf Abensberg und das rückleistungen der Truppen war es Napoleon gelungen, schon am 2. Tage nach seiner Ankunft die ganze disponibel Armee (circa 150.000 Mann stark) in einer Front von kaum 2 Märschen vereinigt zu haben.”
[4] Ezeknek és a következő helységeknek fekvését lásd a XX/29. számú mellékleten.
[5] A helységneveket lásd a XX/29. számú mellékleten.
[6] Woerl id. m. 150.
[7] Mayerhoffer id. m. 45: „Nach mehrstündigem und verlustreichem Kampf, in dem sich die einzelnen österreichischen Regimenter an Bravheit überboten und namentlich auch die Reiterei ihrem Rahmeskranze manches Blatt hinzufügte, ward der schwache südliche Flügel der Armee des Generalissimus eingedrückt und flutete nun teils längs der Chaussee, teils über Sanding zurück.”
[8] Wörl id. m. 152: „Nach den Angaben der Oesterreicher betrug der Gesammtverlust derselben in den Gefechten dieses Tages 137 Offiziere, 6000 Soldaten und 16 Geschütze. Die Franzosen gastanden nur einen Verlust von 1200 Todten und 4000 Verwundeten zu; es darf ihre Angabe aber wohl un ein Drittel zu gering erachtet werden.”
| « a) Erőviszonyok. Hadműveleti tervek. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |