Május vége és június eleje között mindkét fél tetemes erősbítést kapott. Bellegarde-nak június elején az olasz hadiszíntérre történt beérkezésével[1] Szuvarov seregének állománya mintegy 120.000 főre emelkedett. Ámde ez az erő nagyon szét volt forgácsolva. Szuvarov maga 30.000 emberrel Turinnal állott, 40.000 ember pedig a jobb- és baloldal biztosítása céljából apró csoportokra felosztva az Alpok és az Apenninek felé volt előretolva; Bellegarde 25.000 emberrel Alessandria és Tortona vidékén állott; 15.000 ember Klenau, Hohenzollern és Ott alatt a pápai legációkat tartotta megszállva s végül Kray 20.000 emberrel Mantuát ostromolta.

A franciá részén Moreau megvert hadával a Rivierában Albengo–Loano tájékán helyezkedett el, a Florencen át előnyomuló Macdonald pedig június 9-ikétől kezdve az Apennineken több oszlopban átkelve, 11.-én Bologna, Modena, Reggio Emilia és Parma környékét érte el, hogy aztán Piacenza felé folytassa előnyomulását.

Ilyenformán Szuvarov most már tulajdonképpen két tűz közé került: a Rivierában álló Moreau és a váratlanul Parma felé előnyomulásban levő Macdonald közé, akinek Modenába érkezéséről június 12.-én kapta az első hírt. Erre Szuvarov arra az elhatározásra jut, hogy a két ellenséges sereg egyesülését minden áron megakadályozza és hogy haladék nélkül a közelgő Macdonaldra veti magát. Ezt azonban nem egész erejével tette, mert Bellegarde seregcsoportját teljes egészében visszahagyta Tortonánál Moreauval szemben s azonkívül Alessandria és Turin várerődeit továbbra is ostromoltatta. Viszont a franciák haditerve az volt, hogy Macdonald Piacenza, Moreau pedig Genua felől egyidejűleg fogja a Tortonánál vélt szövetségeseket megtámadni.

Macdonald június 12.-én Modena tájékán Klenau és Hohenzollern csapatjaira bukkanván, azokat Mantua felé szorította vissza, mire Ott altábornagy a maga csoportjával júnus 14. és 15-ike folyamán Parma mellől Piacenzára húzódott vissza. Csak most, június 15.-én indult el Szuvarov mintegy 25.000 emberrel Alessandria és Tortona mellől Piacenza felé. A franciák június 16-iki első támadása ilyenformán csak a mindössze 10.000 fővel rendelkező Ott altábornagyot éri, aki a túlerő elől a Tidone mögé vonul vissza.

Szuvarov e napon Casteggiot érte el. Június 16-iki első támadása ilyenformán csak a mindössze 10.000 fővel rendelkező Ott altábornagyot éri, aki a túlerő elől a Tidone mögé vonul vissza.

Szuvarov e napon Casteggiot érte el. Június 17.-én Macdonald még mindíg Ott altábornagyot egyedül, az általa remélt erősbítések beérkezése előtt vélte megtámadhatni. Azonban Ott délig derekasan kitart állásában, amikor Szuvarovnak Melas által vezetett lovas elővéde harcba bocsátkozván,[2] a franciák a Tidone mögé vettetnek vissza.

A következő napon fokozatosan már Szuvarov többi csapatjai is beérkeztek és a három napig tartó Trebbia melleti csatában, ahogyan e harcokat összefoglalva nevezik, amelynek utolsó napján, június 19.-én kivált a Liechtenstein herceg vezette 10 lovas század tűnt ki fáradhatatlan és elszánt tevékenységével, Macdonald serege döntőleg megveretvén, Reggio Emiliára volt kénytelen visszavonulni.

Közben Moreau június 16.-án elért ugyan Gavihoz, hogy Bellegardeot Szuvarov távolléte alatt megtámadja, de igyekezete dugába dőlt és a Trebbia melletti csata kedvezőtlen hírére, újból Genuára húzódott vissza.

Szuvarov június 25.-én ismét Tortonához érkezett be, hogy Bellegarde-dal egyetemben Moreaut újból megtámadja, utóbb azonban egyidőre elállott ettől a szándékától és főfigyelmét egyelőre az alessandriai és tortonai várerőd ostromára fordította. Előbbi július 21.-én tényleg megadta magát, 28.-án pedig Mantua is megnyitotta kapuit, mire Kray szintén Tortonába viszi felszabadult csapatjait, ahova azok augusztus elején beérkeznek.

[1] Lásd a 138. oldalon.

[2] Ez csak úgy vált lehetővé, hogy Melas csapatjai 36 óra alatt 11 1/2 mérföldnyi, vagyis 86 km-nyi utat tettek meg.