Bonaparte március 18-án kipihent csapatjaival tovább folytatta az előnyomulást az Isonzo felé és miután Hohenzollern Palmanovából csakhamar kivonult, a francia csapatok a Torreig nyomultak előre, amelynek mentén Serruier a jobb szárnyon Crauglionál, Bernadotte a középen S. Vitonál, Guyeux pedig a balszárnyon Nogaredonál foglalt állást.

A Hohenzollerntól a franciák előnyomulásáról vett hírre Károly főherceg még aznap este 6 órakor kiadta a parancsot, hogy hadosztályai az ez esetre már korábban kiadott intézkedés értelmében az Isonzo mögé vonuljanak.

Bonaparte mácius 19.-én a Bernadotte-hadosztályt Gradiscára, Serruriert Villesse, Guyeux-t pedig Cormons felé rendelte előre.

Gradiscát Augustinetz dandára tartotta megszállva, aki Bernadotte-ot élénk tüzeléssel fogadta. Ezalatt a Villesse felé előnyomuló Serrurier az Isonzón átkelvén, a csak gyenge ellenállást kifejtő Mitrowski dandárt Monfalcone felé szorította vissza s aztán az Isonzo balpartján Sagradon át felfelé menetelve, a Gradiscában még mindíg helytálló Augustinetz-et kelet felől is körülfogta, minek folytán az még aznap este 9 órakor letette a fegyvert.

Március 18.-án a főherceg elhatározását illetőleg már ingadozni kezd és hosszas qui pro quo után végre estefelé arra az elhatározásra jut, hogy a nagy veszélyre való tekintettel, mely a sereget az Isonzo völgyén fölfelé vezető úton, mely Canalétól kezdve a folyó jobb partján vezet, fenyegeti, a Görz és Monfalsone körül még rendelkezésre álló erők, a Bajalich hadosztály kivételével, a Präwaldi nyergen át Laibachnak vonuljanak vissza. Bajalich hadosztálya még fennmaradó részével, a már ott levő részekhez hasonlóan, ugyancsak Caporettora irányíttatott, melynek környékét mindaddig tartania kellett, míg a tüzértartalék a Predili hágón át nem kelt, akkor aztán az előbbit követve, Tarvisra kellett visszavonulnia.

Mindezeknek elrendelése után Károly főherceg Wippachban március 20.-án éjjel a Laibach felé útnak indított csapatok feletti parancsnokságot Reuss hercegnek átadván, ő maga Villachra sietett előre.