| « 2. Hadi tervek. | KEZDŐLAP | 4. A rajnai hadjárat. » |
Erőcsoportosítás április elején. A francia kormány a németalföldi hadjárat vezetésével Pichegru tábornokot bízta meg, akinek a saját három hadseregén kívül még az Ardennesi hadsereget is rendelkezésre bocsátotta. E hadseregek a Maas folyótól Dünkirchenig következőleg állottak: a jobbszárnyon Mézières és Maubeuge között az Ardennesi hadsereg, 30.000 ember, Charbonnier alatt; a középen Pichegru 80.000 embere Guise-nél és a Cambrai mellett Caesar-táborában; a balszárnyon Moreau 30.000 embere és Souham 20.000 embere Lille és Dünkirchen között. E csapatok számereje tehát mintegy 160.000 embert tett ki.
A szövetségesek e hadiszínhelyen körülbelül 155.000 fővel rendelkeztek. Ebből Coburg herceg 100.000 emberrel Monsnál, tőle jobbra Tournainal 30.000 emberrel Clerfait, balra pedig Beaumontnál 25.000 emberrel Kaunitz állott.
Hadműveleti tervek. A Carnot által megállapított terv szerint Pichegru-nek Mezières, Cambrai és Dünkirchen irányából központosiasan előnyomulva, Brüsselt kellett elfoglalnia. – A szövetségesek részén Coburg herceg a maga csoportjából 33.000 embert az Orániai herceg vezetése alatt Landrécies ostromára rendelt ki, amelynek fedezésére ő maga 33.000 emberrel Nouvionnál, 35.000 ember pedig York alatt Chateau Cambresis-nél állott fel s végül Clerfait- és Kaunitz-csoportoknak továbbra is helyükön maradva, a jobb-,illetve baloldalt kellett biztosítaniok.
A hadműveletek lefolyása.
a) Bevezető hadműveletek. Coburg herceg április közepe táján indul meg Mons mellől; az Orániai herceg 17.-én megkezdi Landrécies körülzárását, míg a sereg többi részei elfoglalják kijelölt állásaikat. Pichegru április 24.-én és 26.-án úgy a maga, mint Charbonnier, Souham és Moreau seregei által egyrészt Coburg, másrészt Clerfait hadállásai ellen, mely utóbbi közben erejének zömét Courtrai tájékára helyezte át, támadást hajtat végre. Ezek a támadások azonban a jobb szárnyon és középen eredménytelenül s a franciák visszavonulásával végződtek, Souhamnak ellenben sikerült Clerfait-nek Courtrainál álló seregrészét onnan elűzni, miközben Moreau Menint, Yprest és Furnest szállja meg.
Április 30.-án Landrécies megadta magát, s most aztán Coburg hadainak egy részét York alatt Clerfait támogatására küldi, mire ez május 11.-én a Courtrai-nél álló Souhamot megtámadja anélkül, hogy eredményt tudna elérni. Ekkor Coburg a nagy szobatudás Mack tábornok ajánlatára és a táborban jelenlévő Ferenc császár tiszteletére egy nagyszabású hadművelet előkészítéséhez fog, amelynek végcélja a franciáknak a tenger mellé szorítása lett volna. Ámde mialatt az erre vonatkozó előkészületek folytak, Pichegru megelőzte őt a támadásban s Clerfait hadát, mielőtt az a feléje közeledő sereggel egyesülhetett volna, újból megtámadta és Thieltre vetette vissza. Sőt másnap, május 18.-án, Pichegru a Tourcoing melletti csatában a fősereget is megverte, minek folytán Coburg herceg Mack ábrándos tervét végkép elejtvén, Tournaira vonult vissza. Pichegru követte őt s május 22.-én meg is támadta az ottani erősen elsáncolt tábort, de eredményt elérni nem tudott, mire a hadiszíntér e részén egyelőre szünet állott be.
Közben a Sambre mentén is döntés nélkül folyt a hadakozás. Charbonnier május 10.-én az említett folyó felé előnyomulván, az említett hónap 21.-én megtámadja az időközben Grandrengre visszavonult és ott erődített állásban elhelyezkedett Kaunitzot, de eredményt nem tud elérni. Május 24.-én Kaunitz megy át támadásba, de ő sem ér el eredményt. Június 2.-án a franciák támadnak és egyúttal Charleroi-t is körülzárják, de mivel Kaunitz a főseregtől 20.000 főnyi erősbítést kap, a franciák a Sambret odahagyva, déli irányban húzódnak vissza, Kaunitz pedig a maga csapatjait Mons alá vezeti.
b) Jourdan offenzívája. Hogy végre mégis jelentősebb eredmény éressék el, Carnot a Mosel-hadseregnek is az északi hadiszíntérre való vonását határozta el s ezért parancsot ad Jourdannak, hogy egy hadosztályt a Mosel mentén visszahagyván, 40.000 emberrel az Északi, illetve az Ardennesi hadsereg jobbszárnyához csatlakozzék.
A kapott parancs folytán Jourdan május 20.-án indult el a Mosel mellől és Arlonon át, honnan az ott álló Beaulieu már előbb elvonult Meuse folyóhoz érve, Jourdan mindenekelőtt Beaulieut űzi el Namurból, aki a Monsnál álló Kaunitzhoz csatlakozott.
Jourdan június 18.-án a Sambre folyón átkelvén, egy hadosztállyal Charleroit zárja körül, serege többi részével pedig ennek a körülzárásnak, majd ostromnak a biztosítására Felurus tájékán egy 30 km. kiterjedésű félköralakú felállítást vesz.[1] Jourdan előnyomulásáról hírt véve, Coburg herceg eléje megy, amiből aztán döntő összeütközés keletkezik.
d) A Fleurus melletti csata 1794 június 26.-án. • XX/6. számú melléklet.
Coburg herceg június 25.-én Nivellesbe érve, a Sambre mentén a főparancsnokságot személyesen vette át. Csapatainak állománya 59 zászlóaljból és 106 lovas századból állott, amelyeknek létszáma összesen mintegy 47.000 embert tett ki.
Jourdannak június 25.-én még csak 70.000 ember állott rendelkezésére, de miután e napon Charleroi megadta magát, most már 81.000 embert állíthatott Coburggal szembe. Haderejét Jourdan következőleg csoportosította: a Sambre folyótól Fleurus-ig terjedő jobbszárnyon Marceau és Mayer hadosztályai állottak 16.500 főnyi számerőben; a középen Championnet 9000 és Morlot 8600 emberrel állott s végül a balszárnyon Montaigne 8000 és Daurier 6000 embere állott. A jobbszárny mögött Lefèvre, a közép és a balszárny érintkezési pontja mögött Kléber állott, előbbi 9000, utóbbi 10.000 emberrel. Általános tartalékul Hatry alatt 11.000 gyalogos és 3000 lovas állott fel Lefèvre és Kléber között.
A szövetségesek június 26.-án korán reggel 5 oszlopban indultak támadásra, még pedig jobbról balfelé: az Orániai herceg 23 zászlóaljjal és 32 lovas századdal, Quosdanovich 7 zászlóaljjal és 16 lovas századdal, Kaunitz 8 zászlóaljjal és 18 lovas századdal, s végül balszárnyoszlop gyanánt Beaulieu 13 zászlóaljjal és 14 lovas századdal. E csoportok számereje együttvéve 59 zászlóaljat és 96 lovas századot tesz ki s így Coburg herceg a maga rendelkezésére úgy látszik mindössze 10 lovas századot tartott meg általános tartalék gyanánt.
A támadást a jobbszárnyon előnyomuló Orániai herceg kezdte meg s a franciákat vissza is nyomta, azonban Kléber csoportja iderendeltetvén, a szövetségeseket déltájban ismét Forschies-ig szorította vissza. A balszárny működését szintén szerencse kísérte, amennyiben Beaulieu, Károly főherceggel karöltve, elfoglalta Fleurust és Lambusart-ot, Kaunitz pedig hatalmába ejtette a Heppignies melletti nagy sáncot. Most azonban Jourdan személyesen vezette előre az általános tartalékot és úgy Kaunitz, mint Quosdanovich csoportját visszavetette. Ez volt a harchelyzet déltájban, amikor Coburg herceg Charleroi elestéről értesülvén, csapatjainak általános visszavonulást rendelt el.
A veszteség mindkét részen mintegy 2000–3000 emberre rúgott.
A következő napokban a szövetséges seregek érdekeik különfélesége szerint különváltak. Coburg leköszönt s utóda, Clerfait az osztrákokat Löwenen át a Maas mögé, az Orániai herceg a hollandusokat Antwerpenre, York pedig az angolokat Herzogenbuschra vezette vissza.
e) Jourdan és Pichegru üldöző hadműveletei.
Jourdan csak július 9.-én szállotta meg Brüsselt és egyúttal Scherer tábornokot az osztrákok által még megszállva tartott erősségek megvételére utasította. Ez megtörténvén, Scherer szeptember közepe táján bevonult a fősereghez, mire Jourdan megkezdi előnyomulását Clerfait felé, aki a Maas mentén kordon-felállítást foglalt el. Több kisebb ütközet után Clerfait október 3.-án megkezdi visszavonulását a Rajna mögé, ami 5.-én és 6.-án Cöln-nél és Bonnál végre is hajtatik, mire Jourdan ereje zömével Maastrichtra vonul vissza.
Szeptember elején Pichegru is megkezdte előnyomulását és az Orániai herceg megfigyelése céljából ereje egy részét Antwerpen előtt visszahagyva, a többivel ő maga szeptember 15.-én és 16.-án Yorkot a Maas mögé való visszavonulásra kényszeríti. Pichegru szeptember 23.-án hozzáfog Herzogenbusch ostromához, York pedig Nymwegenig vonul vissza. November 6.-án ezt is elhagyja York és a parancsokságot Wallmodennek átadva, ő maga személyére Angliába tér vissza.
A szigorú tél és a szövetségesek között kitört egyenetlenségek folytán Wallmoden csapatjaival Németországba, az Orániai herceg pedig Hága felé húzódik vissza, mire Pichegru Amsterdamot, majd egész Hollandiát hatalmába ejtvén, megalapítja és kikiáltatja a batáviai köztársaságot.
[1] Lásd a XX/6. számú mellékletet.
| « 2. Hadi tervek. | KEZDŐLAP | 4. A rajnai hadjárat. » |