Az erők csoportosítása. A Branschweigi herceggel kötött egyezmény után a franciáknak már csak az osztrák hadakkal kellett a küzdelmet folytatniok s ezért Dumouriez újabb támadó műveletet határozott el az osztrák Németalföld ellen, ahol a Szász-Tescheni herceg Clerfait bevonulása után, mintegy 50.000 ember fölött rendelkezett, de azok most ismét mintegy 300 kmnyi kiterjedésben erősen szétforgácsoltan állottak Franciaország északi határa mentén. Maga a herceg 15.000 embert és 54 ágyút a Brüssel felé vezető út elzárására a mons-i erődített állásban tartott készenlétben.

Dumouriez az elhatározott offenzívához 85.000 főnyi haderejét következőleg állította készenlétbe: A Labourdonnaye vezette és 20.000 főből álló balszárnyat Lille-nél, az 50.000 főnyi középhadat saját vezetése alatt Valencienne-nél és Maubeuge-nél s végül a 15.000 embert számláló jobbszárnyhadat Valence alatt Givet-nél.

Hadműveleti tervek. Dumouriez a főerővel az osztrákok mons-i állását akarta megtámadni, míg Valence a jobbszárnnyal Namur felé volt előnyomulandó, hogy Clerfait hadcsoportját a Mons-ra való menetben feltartóztassa, Labourdonnaye pedig utasítást nyert, hogy Tournai irányában Flandriába törjön be.

Az osztrákok főparancsnoka, a Szász-Tescheni herceg, az ellenség támadását bevárni szándékozott.

A hadműveletek lefolyása. A francia támadó oszlopok közül a jobbszárny Clerfait seregét nem tartóztathatta fel, mert későn érkezett Namur alá, a balszárnycsoportot pedig a Württembergi herceg kötötette le Tournai-nál.

Dumouriez november 5.-én kezdte meg a főcsoporttal széles arcvonalban előnyomulását Mons felé és 6.-án korán reggel az osztrákok közepe és mindkét szárnya ellen intézett kettős átkarolás formájában támadást, a fősúlyt az ellenség jobbszárnyának megtámadására helyezvén, amint az a XX/2. számú mellékleten látható.

Az osztrákok a jemapesi állásban várták meg a franciák támadását. Ez az állás jól meg volt ugyan erődítve és védelemre berendezve, de közel egy mérföldnyi kiterjedése volt és mögötte az erősen posványos Trouille patak folyt. A harc d. u. 2 óráig nagy elkeseredéssel folyt, amikor is a Szász-Tescheni herceg a harcot 8500 főnyi veszteség után föladni kényszerült és lassan megkezdte visszavonulását Brüsselen, ahol a főparancsnokságot Clerfait-nek adta át, a Mass, Roer és Erft folyókon át Köln irányában a Rajna felé. Dumouriez a megnyert csata után megszállotta ugyan Mons városát, de onnan csak november 10.-én indult tovább és csak igen lassan követte a visszavonuló ellenséget. November 14.-én Brüsselt, 27.-én pedig Lüttichet is hatalmába ejtvén, onnan Maastricht megvételére indult s az ellenség üldözését a Roer folyónál végkép beszüntette s ezzel az 1792. évi hadjárat véget ért. Ennek befejeztével a szövetségesek az egész Németalföldet és Mainzot vesztették el.

A franciák, bár kezdetben igen rosszul ment a dolguk, a háború végén mégis büszke önérzettel mondhatták, hogy nemcsak kiűzték a francia területre benyomult ellenséget, hanem a Németalföld osztrák részét s azonkívül még Szavoyát és Nizzát is megszállották, miután III. Victor Amadeus szárd király közben szintén a koalícióhoz csatlakozott. S így most már a konvent a hazát bátran veszélyen kívül levőnek nyilváníthatta.