Hadászati felvonulás és erőcsoportosítás 1792. július elején. Mialatt a Szász-Tescheni herceg Németalföld határait a francia betörések ellen ekként eredményesen megvédelmezte, akinek 30.000 főnyi csoportjával továbbra is ott kellett maradnia, addig a II. Ferenc császár és II. Frigyes Vilmos porosz király által Mainzben megállapított hadműveleti terv szerint az osztrákokból, magyarokból, poroszokból, birodalmi csapatokból és francia emigránsokból álló szövetséges sereg többi része következőleg hajtotta végre fölvonulását a Braunschweigi herceg főparancsnoksága alatt a Rajna mentén: 40.000 porosz a herceg személyes vezetése alatt Koblenznél és Mainznál; az osztrákok részéről Clerfait alatt 15.000 ember Luxemburgban és 20.000 ember Hohenlohe herceg alatt az alsó Neckar és a Rajna által képezett szögben s végül mintegy 10.000 ember Strassburggal szemben, főerejével Kehl tájékán. Ezen erők összege tehát 115.000 főre rúgott.

Ugyanekkor a franciák részén a most már Dumouriez főparancsnoksága alá helyeztetett hadak következőleg vonultak fel: az „Északi hadsereg” balszárnya Beurnonville alatt, 10.000 ember Lillenél; közepe Dubouquet alatt szintén 10.000 ember Maubeuge-nél; jobbszárnya Lafayette alatt 30.000 ember Sedan-nál; a mintegy 40.000 főt számláló „Középső hadsereg” Luckner alatt Metznél s végül a „Rajnamenti hadsereg” mintegy 10.000 ember Strassburgnál. Ezen erők összege tehát 100.000 főt tett ki.

Hadműveleti tervek. A szövetségesek részéről a Szász-Tescheni hercegnek Monsból a francia határ felé kellett előnyomulnia, míg a Braunschweigi herceg Clerfait-vel és Hohenlohe-val volt egyesülendő s aztán Páris felé szándékozott előnyomulni.

A fokozódó anarchia által veszélyeztetett franciák egyelőre védő magatartásra voltak utalva.

A hadműveletek lefolyása. A Braunschweigi herceg a 40.000 poroszból és hesszeniből álló főerővel július közepén lépte át Coblenznél és Mainznál a Rajnát és Luxemburgon át Verdun felé nyomult előre. Jobboldalát Clerfait fedezte, 15.000 emberrel Luxemburg mellől Longwyn át Stenay felé végrehajtott előnyomulás által, a baloldalt ellenben Hohenlohe herceg védelmezte, 20.000 osztrákkal Germersheimből Saarlouis-n át Thionville (Diedenhofen) felé előnyomulván.

A herceg előnyomulása nagyon lassan történt. Kétheti menetelés után július végén végre átlépi a francia határt; további 3 hét múlva, augusztus 20.-án a francia középső hadseregnek Fontoy-nál táborozó részeit a Metz felé való visszavonulásra kényszeríti, majd augusztus 23.-án Clerfait Longwyt szállja meg, miközben a főerő lassan tovább folytatja útját Verdun felé, mely vár előtt augusztus 30.-án érkezik be. Ugyanekkor Clerfait, miután közben Montmédyt körülzárta, Stenay-nél ugyancsak a Maasig jutott előre.

A francia Északi hadseregnek Sedannál álló jobbszárnya a szövetségeseknek a Maas felé irányuló ezen előnyomulása által visszavonulási vonalát veszélyeztetve látván, augusztus 31.-én megkezdi visszavonulását, mely alkalommal Lafeyette saját személyére az ellenséghez pártol át. Erre Domouriez veszi át a franciák főparancsnokságát és arra az elhatározásra jut, hogy az erők legnagyobb részét St. Menehould és Grand Pré között arccal kelet felé felállítva, a szövetségeseknek az Argonneokból való kibontakozását meghiusítja. Valenciennes – Maubeuges-nél a Szász-Tescheni herceggel szemben gyengébb erők maradtak vissza, a többi hadak mind parancsot kaptak a Chalons sur Marne-ban való gyülekezésre. Ugyanide kellett vezetnie Kellermann-nak a metzi csoport mintegy felét, míg a fennmaradó résznek Custine alatt továbbra is ott kellett maradnia.

Ámde a Braunschweigi herceg Verdunből, mely szeptember 2.-án megadta magát, Clermont-on át csak egy nagyobb tüntető csoport tolt előre, míg a főerővel szeptember 6.-án Nouart felé vonult, ahol Clerfaitvel egyesülvén, szeptember 13.-án La Croix aux bois-nál kierőszakolta magának az Argonne-okból való kibontakozását, miáltal megkerülte a francia állás Grand Pré-nél álló balszárnyát, majd szeptember 18.-án és 19.-én Valmy felé tovább vonulván, teljesen a franciák hátába került. Erre Dumouriez az Északi és Középső hadseregből Chalons sur Marne-ba érkezett mintegy 50.000 emberét Valmyval szemben arccal nyugatnak vagyis Páris felé egyesítette, elhatározván, hogy a harcot megfordított arcvonallal fogadja el.

Ebből kifolyólag szeptember 20.-án Valmy tájékán harcra került a dolog, amely azonban csak egyszerű ágyúzásból, a híressé vált „canonade de Valmy”-ból állott; támadásra a szövetségesek nem gondoltak s a dolognak, vagy jobban mondva a komédiának az lett a vége, hogy a Braunschweigi herceg Dumouriez-vel egyességet kötött a poroszoknak Coblenzbe való akadálytalan elvonulásra nézve, mire Clerfait az osztrák csapatokkal a Németalföldre húzódott vissza, míg a poroszok november elején bántatlanul érték el Coblenznél a Rajnát.

Ilyenformán a szövetségesek offenzívája teljesen eredménytelenül végződött.