Erőviszonyok. Hadműveleti tervek. A Németalföldre szándékolt betörés céljából a franciák főleg az ország északi határa mentén fekvő várak helyőrségeiből kivont csapatokból egy körülbelül 40.000 főnyi „Északi hadsereg”-et Rochambeau tábornagy parancsnoksága alatt a Lille, Valenciennes melleti táborokban összpontosítottak. Ugyane célra a Metznél Lafayette tábornok parancsnoksága alatt 28.000 főből álló, „Közép-hadsereg” Sedan–Mezieres-re vonatott. E táborokból egy 28.000 főnyi oszlopnak Lafeyette parancsnoksága alatt Givet-ből Namur-re, 10.000 embernek Biron parancsnoksága alatt Valenciennes-ből Mons-ra, egy 3000 főből álló harmadik oszlopnak Dillon alatt Lille-ből Tournai-re s végül 1500 embernek Karly alatt Dünkirchenből Furnes felé kellett előnyomulnia.

Az osztrákok részén az erő ellenében csak mintegy 30.000 főnyi sereg állott rendelkezésére a Szász-Tescheni herceg parancsnoksága alatt, mely erő azonban a kordonrendszer elvei szerint az egész határ mentén szét volt szórva, s a csapatoknak a vett utasítás szerint a megtámadtatás helyén szívós ellenállást kellett kifejteniök.

A hadműveletek lefolyása. A fentemlített francia támadó oszlopok 1792. évi április, május és június havában minden összhang és a kellő erély kifejtése nélkül hajtották végre előtöréseiket s így az osztrákok azokat könnyű szerrel vissza is verték. Harcba tulajdonképpen csak a két középső francia oszlop került és bár Biron 10.000 emberével szemben Beaulieu, az alkalmazott kordon-rendszer következtében csak 3500 főt volt képes összegyűjteni, a tapasztalatlan és fegyelmezetlen francia csapatok mégis mindjárt az első összetűzés után megfutottak; hasonlót cselekedtek Dillon katonái is, mihelyt észrevették, hogy a szemben álló osztrák csapatok ellentámadásra készülnek.

A két középső oszlop hátrálása folytán a szárnyoszlopok szintén visszavonultak s így az egész vállalat dugába dőlt. Ezek után a fővezérletet e hadiszínhelyen Rochambeaud helyett Luckner, majd Dillon, végre Dumouriez vette át.