Bár az angol sereg ezen időszak végén szintén fölvette a vonalharcászat harcformáit, mindazonáltal egyebekben a sereg kiállítását, szervezését és tagozását illetőleg lényegében a korábbi formákat és határozványokat tartotta meg. Az álló sereget, úgy mint eddig, csakis önkéntes toborzás útján egészítették ki, még pedig legnagyobbrészt a nép alsó rétegeiből, minek folytán a sereg értéke nem valami magas fokon állott, és a rend fentartása céljából csakis lealacsonyító eszközök által elérhető vas fegyelemre volt szükség.

Angliának állandó serege ebben az időszakban sohasem haladta túl a 60–70.000 embert. Az ország védelmére számos milic és önkéntes csapat állott rendelkezésre, melyeket évente begyakoroltak ugyan a fegyverek használatában, de tényleges beavatkozásra sohasem jutott alkalmuk.